Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

268 Az országgyűlés képviselőházának i és a nohát; azonban ezt a mosolyt is köszö­nettel kell hogy fogadjam, mert hiszen ezzel is igazolást és bizonyságot akarok szolgáltatni arra, hogy az az indok, amellyel állitólag tervbe van véve ez^ a kiirtás, nem áll meg. Ne­vezetesen ez a kiirtás azzal az indokolással történnék, hogy a bor árát mesterségesen szán­dékoznék a kormányzat emelni. Ügy vagyok informálva, hogy ennek a tervezetnek alap­eszméje az, hogy a csökkent borkészletek árát mesterségesen lehetne így felhajtani azáltal, hogy a mezőgazdasági művelésre is alkalmas területekről lenne elsősorban szó, másodszor a direkt termő egész területről. Amennyiben ez a tervezet a mezőgazdasági művelésre is alkal­mas területen elültetett szőlőkre vonatkozik, igazán nincs módomban, hogy ezzel szemben állást foglaljak, mert hiszen ha azok más úton­módon is hasznosíthatók, akkor, amennyiben olyan nagy plusz volna a termelésben, hogy 'felhasználható nem volna, természetesen igye­kezni kell ezt csökkenteni. Nekem azonban abban a tekintetben van­nak aggályaim, hogy azt hallom, hogy a di­rekt termő szőlőknek egész területét igyekez­nék a kormány kiirtatni. Nem vagyok bor­szakértő, és így nem tudom megmondani, hogy tényleg megállanak-e azok a vádak, amelyek ezekkel a direkt termőkkel szemben elhangza­nak. Ellenben semmi esetre sem védeném a di­rekt termő fajtákat olyan értelemben, mint a boritalt. Nem is mint boritalt védem, hanem abból a szempontból, hogy szeszfőzésre igen alkalmas és szeszfőzés céljára értékesítve hasz­nálják ottan a lakók, mert a szeszfoka nagyon is magas és ha szeszfőzésre el tudják adni, li­terjéért 11 fillért kapnak meg, míg ha kényte­lenek boritalként továbbadni, csak 6—7 filléres árat kapnak érte. Azokból a mosolyokból, amelyekkel felszó­lalásomat kísérik, meg tudom állapítani és ez­zel tudom igazolni, hogy a noire semmiesetre sem lesz a tokajinak és egrinek versenytársa, tehát a borértékesítés lehetőségének megköny­nyebbítését ezzel semmiesetre sem lehet elérni. Nem is ez az igazi indok, hanem^ ellenkező­leg, ismét csak a szeszkartellnak áll érdeké­ben, hogy ez kipusztíttassák. Ennek bizony­sága az, hoa-y az 1929 és 1930 esztendőkben való szesztermelésnél a megadóztatott szesz ára lite­renként 4.50 pengő volt; de mivel nagy bor­készletek állottak rendelkezésre, a szeszfőzők borpárlatokra vetették magukat s ezáltal a szesz ára 3.60 pengőre szállott le. Az ipari szesz­fogyasztók direkt ezt a szeszt vették, aminek következtében a szeszkar teli szükségesnek látta, hogy kiegyezzék a borpárlattal és egyszerűen belement abba, hogy 24 000 abszolút hektoliter­kvantum használtassák fel a borból való kifő­zésre. Ez kezdetben ennyi is volt, lassan azon­ban annyira redukálódott, hogv ma már 12.000 hektolitert főznek csak ki borpárlattá. Ha <már most sikerülne a magántermő szőlőfajtákat tel­jesen kipusztítani, akkor még ez a 12.000 hekto­liter is visszaesnék. Ez tehát az az ok, amely tulajdonképpen a háttérben működik. (Hajós Kálmán: A klima­tikus és talajviszonyok!) A politikai fáma an­nakidején arról beszélt, hogy a miniszter úr egyik nagyértékű elődjének, ívády miniszter úrnak direkt emiatt kellett otthagynia^ a mi­niszteri széket, mert ő akkor Iá borpárlatból akarta a szeszt kifőzni. Semmiesetre sem sze­retném, hogy most viszont éppen ez a kor­mányzat direkt erre vesse magát és a mai gaz­dasági viszonyok között ilyen eszközzel, tila­'. ülése 1933 március 22-én, szerdán. lommal akarja ezt a szőlőfajtát kip tisztítani. (Dinnyés Lajos: A szeszkartell keresni akar! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ezen nem fog keresni!) Nagyon örülök, ha ezen nem fog keresni és nagyon örülnék, ha megcáfolná a miniszter úr, hogy ilyen terv egyáltalában létezik, mert — amint az előbb rámutattam — semmiesetre sem lehet a borter­melők érdeke az, hogy ez a szőlőfajta kipusz­títtassák, mert hiszen az igazi bornak ez nem csinál konkurreneiát. Sőt az igazi bornak most éppen piac is nyí­lik Amerikában, úgyhogy nagyon alkalmas volna azt még idejében megszerezni és oda ki­vinni ezeket a jobb borainkat, sőt amennyiben lehetne, még a borból főzendő szeszt is nagyon jó volna Amerikában értékesíteni, hogy így külföldi adósságaink kamatait fizetni tudjuk. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nem bocsátanak be Amerikába bort! — Fel­kiáltások bal felől: Rövidesen be fognak bocsá­tani! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kerületemben elismerném a szóbanforgó terv létjogosultságát, ha ott a szőlő olyan terü­leten volna, amely mezőgazdasági művelésre is alkalmas. De szőlő ott csakis a hegyeken és olyan területeken van, amelyek semmiesetre sem alkalmasak másra, mint szőlőművelésre. De ennek a vidéknek talaja maga is mész­szegény, erősen kötött, vizet át nem eresztő, silány agyag. Egyébként pedig a vidék klí­májára nézve párás, ködös és hideg, aminek az a következménye, hogy ott semmiféle neme­sebb szőlőfajtát nem lehet termeszteni, mert hiszen a peronoszpóra és a filokszera kiöli. Éppen ennek a következménye az, hogy azon a vidéken olyan gyorsan terjedt el a Stájeror­szágból áthozott direkt termő szőlőfajta. Hogy pedig ez milyen fontos termék azon a vidéken,. annak bizonyságára hivatkozom arra az esetre, amiért külön itt is újból nyilvánosan kell kö­szönetet mondanom a pénzű fry miniszter lírnak. A pénzügyminiszter úr, illetőleg elődje volt kegyes a múlt ősszel kérésemre felemelni a le­tenyei központi szeszfőzésnek a kvantumát a négyszeresére és ezáltal lehetőséget adni arra, hogy a Jakosság borból fizette ki az adóját és nem kellett eladni az állatállományát, amelyet amúgyis redukálnia kellett a legszélsőbb fokig, mert hiszen a nagy szárazság miatt nem volt elegendő takarmány. (Szilágyi Lajos: Mégis támadta a pénzügyminisztert!) Nem őt támad­tam, én az egységespárt ellen fos-laltam állást. (Dinnyés Lajos: Szilágyi képviselő úr sokat támadta azt a pártot! Én a karzatról hallgat­tam, amikor itt nagyon erősen támadta! — De­rültség.) Hogy beigazoljam azt, hogy ezen a vidéken nem lehet semmiesetre sem egyszerűen csak eltekinteni az ilyen kisebb pénzforrásoktól sem, legyen szabad felolvasnom egy rövid kis sta­tisztikát. (Gr. Somssich Antal: Olyan hosszú, hogy nem érdemes felolvasni!) Minthogy nem akarom a t. Ház türelmét tovább igénybe venni, eltekintek ennek a statisztikának felol­vasásától. Mindenesetre kérem, hogy a földmívelés­ügyi miniszter úr nyugtasson mew engem ab­ban a tekintetben, hogy semmiesetre sem fogja ezt a szőlőterületet egy direkt paranccsal ki­irtatni, hanem lassan és fokozatosan, inkább a néo között való propagandával s oltóvesszők­nek és gyümölcsfáknak, osztásával fogja elő­mozdítani, hogy ez megtörténhessék. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­' váü válaszolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom