Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162, Elnö~k: A pénzügyminiszter úr kíván szó­lani. (Halljuk! Halljuk!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az igen t~ interpelláló képviselő úr rámutatott arra a súlyos helyzetre, amelyben a kisgazda­társadalom vsm-, t amikor a mostoha gazdasági viszonyok folytán adóinak megfizetésével hát­ralékban maradt s ezeket a hátralékokat a folyó adókkal együtt csak igen nehezen tudja megfizetni, illetőleg az .adóhátralék után kama­tokat köteles fizetni, amelyek még súlyosabbá teszik az ő hátralékos tartozását. Teljes tudomásom van arról, hogy ezek & nehéz gazdasági viszonyok a legmesszebbmenő megértést indokolják az adóhatóságok részéről, Ebben a tekintetben az igen t. képviselő úr oiyi­tott ajtókat döngetett, mert a fennálló törvényes rendelkezések szerint megvan a módja annak, hogy individuális kezelési alapon, tehát az egyes esetek méltányossági körülményeit figye­lembevéve, az adóhatóságok olyan enyhe eljá­rást tanúsítsanak, amelyet az eset körülményei megindokolnak. Már többízben adtam utasítást az adóhatóságoknak, hogy ezeket a körűimé nyéket figyelmebevegyék s amennyire tudom., az adóhatóságok ennek a felhívásnak nagy ál talánosságban eleget is tesznek. (Ügy van! r, középen.) Generális rendelkezéseket is adtunX ki ebben a tekintetben: így az adóhátralék ka­mattételét éppen legutóbb mérsékeltük 12%-ról 9%, illetve 6%-ra. (Felkiáltások half elő: Tes­sék elengedni!) Megvan a mód arra is, hogy aki a folyó évi előíráson felül teljesít fizetéseket, annál ez a kamat 9%-ról szintén 6%-rai csök­kentessék. A magam részéről ennél messzebb- ! menő generális intézkedést ezidőszerint nem tu- ! dok kilátásba helyezni. (Felkiáltások a balolda- \ Ion: Elég szomorú!) Azt azomban mindenesetre j kijelenthetem, hogy mint eddig, ezután is (Esz- i tergályos János: Ne foganatosítsanak árveré- ! seket! Tönkreteszik a gazdákat és az állam nem j kap semmit! — Dinnyés Lajos: Csak a végre- I hajtó keres rajta. — Zaj. — Elnök csenget.) tö- j rekvésem az lesz, hogy az adóhatóságok a leg­alaposabban megvizsgáljanak minden olyan | esetet, amikor egyes .adózók teljes bizalommal j hozzájuk fordulnak és helyzetüket előttük fel­tárják és megadják nekik mindazokat a köny­»nyítéseket, amelyek a törvényes keretek között lehetségesek s amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az illető adózók egyéni helyzetét enyhít­sék. Azt hiszem, az adóhatóságoknak az ia pra-. xisa, amely az utóbbi időben kifejlődött, bizo­nyos garanciát nyújt arra, hogy jövőben ez a j tendencia még teljesebben fog érvényesülni, j (Helyeslés.) Az igen t. interpelláló képviselő úr másik kérése az volt, hogy állatárverések esetén bizo­nyos intézkedések történjenek, amelyek az álla­tok elkótyavetyélését megakadályozzák. Ebben i a tekintetben is bátor vagyok arra utalni, amit I különben a Képviselőházban már néhány hó­nappal ezelőtt elmondottam: intézkedés történt először abban a tekintetben, hogy az árverések ne törtéinjenek tömegesen, másodszor pedig, hogy amennyiben árverések történnek, akkor olyan szállítóknak, akik közhatóságok részére szállí­tanak, vagy nagyobb bevásárlóknak figyelme felhívassák ezekre az árverésekre, hogy. így az árverés kényszerkínálatával megfelelő keresle­tet állítsunk szembe. Ebben .a tekintetben is csak detailintézkedésekkel lehet segíteni, gene­rális intézkedések terén egyebet kilátásba he­lyezni nem tudok, de igyekezni fogok arra, ülése 1933 március 22-én, szerdán. 253 hogy minden egyes esetben, amennyire csak le­hetséges, az árveréseknél megfelelő vásárlókö­zönség jelenlétét is biztosítsuk. {Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Az árveré­seket ne tartsák meg!) Kérem az igen t. Házat, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga! Gr. Somssich Antal: T. Ház! Az igen t. pénzügyminiszter úr válaszát köszönettel tu­domásul veszem abban a reményben, hogy ezek az intézkedések és utasítások az adóható­ságok részéről tényleg végre is hajtatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénz­ügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik gróf Somssich Antal képviselő úr 29. számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpel­láció a magyar királyi pénzügyminiszter úr­hoz: Hajlandó-e a miniszter úr a földteherren­dezést, különösen a kisgazdatársadalomra való tekintettel, sürgősen és radikálisan megoldani? Gróf Somssich Antal s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó! Gr. Somssich Antal: T. Ház! Nagy nyug­talanságot kelt a gazdatársadalomban, úgy a nagy gazdáknál, mint a kisgazdáknál, a föld­teherrendezés megoldatlan problémája és egy­általán a gazdaadósságok kérdése. Némely gazda Önhibáján kívül került kétségbeejtő helyzetbe, úgyannyira, hogy minden reménye elveszett arra, hogy valaha is talpraálljon. A magas földárak és a magas búzaárak idején maga az állam ugratta bele őket a többterme­lés elvével mindenféle kiadásba: tenyészálla­tok vásárlásába, gépek vásárlásába és ennek nyögi most az átkát. Maga az állam is csomó olyan építkezést folytatott külföldön felvett kölcsönből, amelyek tulajdonképpen feleslege­sek voltak, luxust képeztek és abszolúte nem voltak szükségesek. Ezáltal állott elő az a sok­milliós deficit, amelynek most nyögjük az árát. A. banknak, a kereskedőnek, a gyárosnak, a részvénytársaságnak módjában áll kényszer­egyezséget, csődöt -kérni, kineveznek zár­gondnokot, lehetőleg a tulajdonost. Ez kap fixfizetést és éli a világát, sem kamatot, sem adót nem fizet. Csak a kisgazda vart kizárva ebiből a lehetőségből és ' egész egy­szerűen minden teketória nélkül végrehajtják. A vállalatok egyezségeket kötnek, 50—70 száza­lékos kényszeregyezséget és lerázzák magukról az adósságot, vígan élnek tovább. Itt van pél­dául az Imperial rt. esete. (Halljuk! Halljuk!) Megcsalták az országot, ellopták a pénzét, mérhetetlen kárt okoztak és most kényszer­egyezséget kérnek, ahelyett, hogy becsuknák az egész társaságot, hogy szóhoz se jussanak többet. (Taps a baloldalon.) Ez teljesen^ im­morális, ez lehangoló, elveszi a falusi népnek a bátorságát, hogy ezeken a nehéz időkön ke­resztülkoplalja magát. A bankok és a gép­gyárak szorongatják, az ügyvédek a perköltsé; get követelik, ezt mind behajtják a végrehajtó útján és álmában sem lát a nyomorult gazda 36*

Next

/
Oldalképek
Tartalom