Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
216 Az országgyűlés képviselőházának 1 leges visszaélések így megszüntethetők, de azért is, hogy egy rokkant felülvizsgálható legyen akkor is, ha állapota súlyosbodnék. Ebben a szakaszban vannak leszögezve a járadékok, s ennek kapcsán bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni a bizottság módosításaira a járadékokat illetőleg. Leszek bátor ezeket röviden ismertetni. A tiszti ellátási csoportban a III. járadékosztályú hadirokkant nevelési pótléka hadigyámoltanként az eddigi havi 1 pengőről 2 pengőre emeltetett fel. A IV. járadékosztályú hadirokkant járadéka havi 2 pengőről 4 pengőre emeltetett fel. A hadiárva járadéka az eddigi 1'50 pengőről 4 pengőre emeltetett, a szülőtlen hadiárva eddigi 5'75 pengőt kitevő járadéka pedig havi 7^ pengőre. Az altiszti ellátási csoportban a IV. járadékosztályú hadirokkant havi 1 pengőt kitevő járadéka 2 pengőre, a hadiárva járadéka 1*25 pengőről 3 pengőre, a szülőtlen hadiárva járadéka pedig 3'25 pengőről 6 pengőre emeltetett fel. A legénységi ellátási csoportban a IV. járadékosztályú hadirokkant járadéka 1 pengőről 2 pengőre, a hadiárva járadéka 75 fillérről havi 2 pengőre, a szülőtlen hadiárva járadéka pedig 3'25 pengőről 5 pengőre emeltetett fel a 'bizottságban. Ezek az emelések főképpen családvédelmi szempontból történtek. De emeltetett minden kategóriában a IV. járadékosztályú rokkantak járadéka is. A 4. § lényeges szakasza a javaslatnak. Ebben vannak felsorolva az ellátást és a kedvezményt kizáró okok. Ezt a szakaszt a bizottság módosította több vonatkozásban, amelyek közül a leglényegesebb az, hogy még a kedvezményekre sem tartotta fenn a vagyoni cenzust. Szilágyi Lajos igen t. képviselő úr tette a vagyoni cenzus törlésére vonatkozólag a javaslatot a bizottságban, ahol indítványa egyhangú elfogadásra talált. Ez egyik igen fontos kérelme volt az érdekelteknek és ezt óhajtotta honorálni az^ együttes bizottság. Ezenkívül módosíttatot és enyhíttetett a második bekezdés a) pontja, amely azokat a bűncselekményeket sorolja fel, amelyeknek elkövetése esetében a hadigondozott kedvezményben nem részesülhet. Bátor vagyok rátérni a 6. ^-ra. Ez a szakasz tárgyalja az ellátást véglegesen megszüntető okokat. Ebben a szakaszban, sajnos, továbbra is fenn van tartva a vagyoni cenzusnak az özvegyekre vonatkoztatása, amely intézkedéstől, — amint azt bátor voltam megemlíteni, ezt indokolja éppen a költségvetési helyzet és a rendezetlen állapot —, a statisztikai felvétel hiánya miatt eltekinteni nem lehetett, mert nem ismerjük ma sem annak költségkihatásait., A 7. § tárgyalja a járadékok folyósítását és azoknak engedményezhetését. A lényeg itt az, hogy az együttes bizottság az engedményezés lehetőségét kiterjesztette a mezőgazdákra is, nemcsak az iparosokra, ami eddig nem volt meg. A 8. §-ban foglaltatik a járadéksegély. A járadéksegély a család védelme a járadék szüneteltetése alatt, vagy annak nem létében. Ebben a szakaszban van kiterjesztve, mint említettem, a hadigondozási kedvezmény a világháború rokkantjain kívül egy-két háborús áldozatra és egy-két vöröskeresztes ápolónőre is. A 9. § foglalkozik a járadékmegváltás lehetőségévél és a kelengyesegélyt iktatja törvénybe, Ezt a 'kelengyesegélyt minden hadi62, ülése 1938 március 22-én, szerdán, özvegy megkaphatja, aki férjhez megy. Ez a kelengyesegély az özvegyi ellátás egyhavi öszszegének harminchatszorosa. A 10. § sorolja fel a temetési segélyeket. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a temetési segélyek összegét a véderő- és pénzügyi egyesített bizottság lényegesen felemelte. A 11. § lépteti életbe a járadékosztályokat az eddigi százalékosztályozás helyett. A 25, 50, 75 és 100%-os osztályozás helyett a törvényjavaslat I., IL, III. és IV. járadékosztályba sorolja a rokkantakat. (Müller Antal: Ez helytelen!) Sok szó esett már a közvéleményben és a sajtóban erről az intézkedésről. Ugy vélem azonban, hogy ez a felsorolás, mint azt kifejteni bátor voltam, helyesebb, mint a régi százalékos beosztás, amely végeredményben csupán fikció volt. Hisz a százalékos megjelölés nem fejezte ki a rokkantság fokát, mert az volt a helyzet, — ezt most csak ismételni vagyok bátor —, hogy még a 99%-os rokkant is csak a 75%-os rokkantat megillető járadékban részesül. Ebben a szakaszban van szó arról, ami a törvényjavaslat legtöbbet vitatott intézkedése, hogy mi alapon állapíttassák meg a rokkantság foka. A fizikai károsodás alapján-e, vagy a keresőképesség, illetve munkaképesség szerint. Itt megállok egy pillanatra fejtegetéseimben és megemlíteni vagyok bátor azt, amit már fejtegetéseim legeljen is mondottam, hogy ez a kérdés az egész világon a legtöbbet vitatott kérdések egyike ezen a téren, mert meg nem támadható álláspont eddig sehol nem alakult ki. Mindegyik álláspont egyformán támadható és védhető is. "Ügy hiszem azonban, hogy ez a törvényjavaslat jár a leghelyesebb úton, amikor a fizikai károsodást veszi alapul az orvosi utasítás, de tekintettel van a foglalkozásra is. T. Ház! Méltóztassék tekintetbe venni, hogy tisztán a fizikai rokkantság alapján igazságtalan volna a rokkantsági fokot megállapítani. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy meg kell vizsgálni azt is, hogy az illetőt saját foglalkozásában mennyiben gátolja meg sérülése. Például másképpen károsodott egy rokkant, aki féllábát veszítette, ha földmíves,_ vagy napszámos és másképpen, ha teszem azt, írnok. A keresőképességet tekintetbe kell vennünk ezeknél az eseteknél. Vagy méltóztassék venni egy másik esetet, egy süket ember esetét, aki a háborúban süketült meg. Ha az illető testi munkás, ha favágó, tökéletesen el fogja tudni látni eddigi foglalokzását, de százszázalékosan keresetképtelen lesz a süket ember, ha netalán bíró volna és vissza akarna menni a bírói, vagy az ügyvédi pályára. Számos ilyen péildát tudnék felsorolni (Györki Imre: Például a zenészek) jól méltóztatott mondani Györki képviselő úr, éppen a zenészek példája talán a legkirívóbb ebben sm esetben. Sok vitát okozott az is, — és okoz ma is — hogy a fizikai károsodás mellett mi vétessék tekintetbe: a keresőképesség csökkenése-e, vagy a munkaképesség csökkenése. (Müller Antal: A második a helyes!) Az én igénytelen felfogásom szerint a kettő között csak nüanszbeli különbség van (Müller Antal: Lényeges különbség!), én azonban azt hiszem, hogy sokkal több esetben vagyunk igazságosak, ha a keresőképesség alapján állunk, mert a -munkaképesség kritériuma alapján sokkal több rokkantat kellene kirekeszteni az ellátásból. Méltóztassék például 5 venni egy ellőtt arcú embert, akinek egy