Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

országgyűlés képviselőházának 156. hanem mert szükségesnek, célravezetőnek és sürgősnek tartom, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladott voltarái, kérem, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak Györki képviselő úr beszédének elhalasztásához az engedélyt megadni? (Igen!) A Ház|a halasztást engedélyezi. Minthogy hét órakor az interpellációk előterjesztésére kell átttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. te. módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 2. a kiadatási és bűnügyi jogsegély tárgyában Ankarában ,kelt magyar-török egyezmény becikkelyezéséről, továbbá 3. az állami kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A napirendhez ki van feliratkozva? Pakots József jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs nincs jelen. Ki következik 3 Pakots József jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a napirend kapcsán két sürgősen ak; tuális kérdést hozzak ide az igen t. Ház elé abból a célból, hogy felhívjam rá a kormány és az igen t. többségi párt figyelmét. Az új Stillhalte-rendelet kapcsán akarok rámutatni azokra a veszélyekre, amelyek a magyar földbirtokot, még pedig annak valamennyi kategóriáját ezzel a rendelettel kapcsolatban fenyegetik. Az új Stillhalte-rendelettel szemben kénytelen vagyok megállapítani, hogy egyrészt az a kametengedmény, amelyet kaptunk, igen csekély, maguk a külföldi hitelezők is sokkal messzebbmenő követelésekre voltak elkészülve, amint azt a londoni Eothschild-ház fejének egy nyilatkozatából meg lehet állapítani, de másrészt nagy megdöbbenéssel vagyok kénytelen arra is rámutatni, hogy ebben az új Stillhalte-egyezményben egy 5%-os tőketörlesztési kötelezettség is foglaltatik. Fel kell vetnem itt a kérdést, — hogy a többi foglalkozási kategóriáról ne is beszéljek — vájjon olyan helyzetben van-e ma a magyar mezőgazdaság, hogy az 5%-os kamaton felül még 5%-os tőketörlesztési kötelezettségnek is képes legyen eleget tenni? (Kun Béla: Az 5%-ot sem bírja!) Kénytelen vagyok teljes világossággal arra is utalni, hogy teljesen célszerűtlen és a hitelezőkkel való jövendő békés és barátságos megegyezés szempontjából egyenesen káros és veszélyes ma már tőketörlesztéseket eszközölni, (Ügy van! balfelől.) mert hiszen nyilvánvaló, hogy a külföldi hitelezőkkel valamilyen — nem szeretem használni a szót, de ez fejezi ki a legpontosabban a fogalmat — kényszeregyesség félében kell majd megállapodnunk annak idején, amikor már a kényszeregyességi kvótának valutában való fizetésére képesek leszünk. De időközben az elég magas kamatokon leülése 1933 március 8-án, szerdán, 13 lül évi 5%-os tőketörlesztéssel is terhelni a belföldi adóst anélkül, hogy a külföldi hitelezőnek ebből akár egy fitying bevétele, vagy haszna volna, ez lehet állampénzügyi, fiskális számítás abból a szempontból, hogy ilegyen itt bizonyos fedezet, amelyet végszükség esetén az állami hiányok fedezésére igénybe lehet venni, de ez nem számol sem az ország telmelésének, főleg; a mezőgazdaságnak jelenlegi helyzetével, sem pedig azokkal a fontos későbbi érdekekkel, amelyeket a külföldi hitelezőkkel való végleges rendezésre számítva, már most figyelembe keli venni. Semmi körülmények között sem volna szabad ilyen intézkedésekkel drágítani a majdan elkövetkezendő rendezést. De ami a legurgensebb és amiért én ezt a kérdést most itt felhozom, helyzet, amely az ország számos kis-, közép- és nagybirtokosává ezeknek a külföldi kölcsönöknek igénybevételéből adódott. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az a rendkívül sajnálatos helyzet áll ma fenn, hogy míg a belföldi hitelek után az árverések többé-kevésbbé függőben tartatnak és a mezőgazdák túlnyomó része a belföldi hitelek alapján megkíméltetik attól, hogy most egy mélyponton legyenek kénytelenek likvidálni vagyonukat, a külföldi adósságokkal terhelt mezőgazdákkal szemben a legirgalmatlanabbuí folynak az árverések ma is ebben az országban, folynak pedig azért, t. Ház, mert a hitelező, illetőleg; a külföldi hitelt közvetítő pénzintézet három félévi részleten túlmenő halesztást nem engedhet az adósnak, mert a hite lező bank ebben az esetben maga köteles sajátjából a transzferkasszába a pengőértékeket befizetni, (Kun Béla: A dollárkötvények harmadukban már magyar kézen vannak!) Azt kérdezem teljes tárgyilagossággal ennek az országnak bármely komoly pénzügyi szakértőjétől: kinek használ ez az intézkedés? A külföldi hitelezőnek semmiesetre sem! Mert a külföldi hitelezőnek jobban van fedezve magyarországi adóssága, vagy hitele, ha ingatlannal van biztosítva, mintha az ingatlan ellicitálása után a transzferkasszába befizetett pengő formájában nem tud hozzájutni követeléséhez. Aránytalanul biztosabb a külföldi hitelező szempontjából az ő befektetése, ha ingatlannal van fedezve, mintha a transzferkaszszába befizetett pengő a fedezet. De azt kérdezem, t. Ház: hát az adósnak van itt haszna? Az adós, akiből kipréselik n kamatot pengőben, akiből kipréselik az 5%-ns tőketörlesztést, vagy amortizációs kölcsönöknél az annuitást, amikor lefizette a pengőket, szabadult-e akkor valutában fennálló kötelezettségeitől? Nem szabadult, t. Ház! Változatlanul fennáll valutában teljesítendő kötelezettsége, ezenkívül és ezenfelül pedig kipréselik belőle, sokszor teljes vagyoni romlásának felidézésével, azokat a pengőket, amelyeket transzferálni az ország mai helyzetében és előreláthatólag még hosszabb időn keresztül képtelenek leszünk. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: A bankároknak van hasznuk belőle! A kötvények kezükön vannak!) Amikor ezekkel az embertelen árverésekkel szemben elvileg is állást foglaltam és foglalok, azt a megnyugtatást kaptam kormányoldalról, hogy az államnak ilyen esetekben elővásárlási joga van. Tény, megvan az elővásárlási jog ezekre az értéküknek sokszor egytizedrészéért ellicitált birtokokra. Joga megvan a kormánynak, de módja nincs meg hozzá, hogy élhessen az elővásárlás jogával. Kállay Miklós igen t. földmívelésügyi miniszter úr éppen a közelmúltban, mondhatom,