Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-161
Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1933 március 21-én, kedden, 199 erre valami utat-módot találjunk. (Helyeslés jobbfelől.) A másik felvetett kérdés volt a gyufakölcsön, vagyis a földbirtokreform lebonyolítására felvett kölosön kérdése. E tekintetben a helyzet az, hogy a megváltást szenvedők részére mintegy 165 millió pengő kártalanítás kell hogy kifizetésre kerüljön, amelyből 32 millió pengő kötvényben lesz kiegyenlítendő. Hosszabb törlesztési időtartam alatt, 1953-ig terjedő időtartam alatt fog kiegyenlítésre kerülni 12-2 millió pengő annuitásokban és marad 121 millió pengő készpénzben fizetendő kártalanítás. Ebből a 121 millió pengőből 98:6 millió pengő már kifizetésre került a gyufakölcsön felhasználásával. Ezeknek a tartozásoknak 82%-a tehát tulajdonképpen már ki van egyenlítve, úgyhogy nagyban-egészében a magánjognak valami túlzott sérelméről beszélni még nem lehet. Kétségtelen azonban az, hogy a gyufakölesön fennmaradó részével ezeket a hátralévő finanszírozásokat most lebonyolítani nehézségekbe ütközik, mert azokban az időkben, amikor még nem volt megállapítva a megváltást szenvedők részére az Összes kártalanítási összeg, — és ma is vannak még tisztázatlan telekkönyvi kérdések, amelyeknek folytán bizonyos kártalanítások kifizetése nem volna lehetséges — ezek az összegek akkor, amikor még nem voltak végleg megállapítva a kártalanítási összegek, kihelyeztettek a mezőgazdaságban különböző váltó- és egyéb kölcsönök formájában. A mezőgazdaság mai adóssági helyzetében, amikor ezeknek a hiteleknek nagyrésze kétségtelenül immobilizálódott. begyűjtésük természetesen nehézségekbe ütközik és ez okozza azt, hoji'y a lebonyolítást mindezideig nem lehetett teljesen perfekten végrehajtani. (Kaííók Lajos: Hát a Tal bot-kölcsönnel mi van? Ezt tessék megmondani! Ezt nem mondja meír a miniszter úr! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! Csendet kérek, képviselő urak. Imrédy Béla pénzügyminiszter: A Talbotkölcsön felhasználására már beruházási programmunk is ad bizonyos tekintetben ^választ, amennyiben az elektrifikálás folytatását programúiba vettük. (Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Kérem Kabók képviselő urat, maradjon csendben. (Kabók Lajos: Nem mond igazat a miniszter úr!) Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Szilágyi Lajos: Kérdez és nem hallgatja meg a válszt!) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Programmszerűen folytattatni is fo£- egész Hegyeshalomig a villamosvonal kiépítése. (Kabók Lajos: Az egész összeget felvették és másra használták fel!) Már most legyen szabad a Talbot-ügyre áttérve, mindjárt a Talbot-centrálé ügyében is (Zaj. Halljuk! Halljuk!) reflektálnom Friedrich István igen t. képviselőtársam megjegyzéseire, aki kvázi kilátásba, helyezte azt, hogy a Talbot-centrálénak a főváros által való átvétele nehézségekbe fog ütközni. Én nem akarok a kérdés érdemébe bocsátkozni. Az igen t. képviselő úr néhány perccel azelőtt, mielőtt ezt mondta, arról panaszkodott, hogy Budapest í'üid'őváros kiépítésének egyik legfőbb nehézsége az, houy itt sok a korom és a füst. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ennek következtében azt hiszem, hogyha fürdővárost akarunk kiépíteni, akkor mindenesetre gondoskodnunk kel} arról, hogy a főváros levegője minél kevésbbé legyen füstös. Ennek egyik módja az, hogy távvezetékek útján vezetjük ide azt a villamos áramot, azt az energiamennyiséget, amely szükséges a főváros különböző közműveinek és világításának ellátására. (Egy hang a baloldalon: Olyan drágán nem vesszük át. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kabók Lajos: Ez megint nem stimmel! — Derültség. — Szilágyi Lajos: Az elnök stimmeltessel — Kabók Lajos: Azt kell mondani, ami igaz.) Kabók képviselő urat kérem, stimmelje össze magát a parlamenti csenddel. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Én egész tisztelettel csak azt voltam bátor megjegyezni, hogyha az ember a Talbot-eentrále kérdéséről beszél és azt egyben összeveti a fürdőváros problémájával, akkor arra az elvi megfontolásra kell jutnia, hogy a Talbot-eentrále és a fürdőváros megvalósulása közt konstruálható összefüggés. (Farkas István: Semmi köze egymáshoz.) Bocsánatot kérek, én felfedeztem összefüggést. (Pakots József: Friedrich nem vett észre semmi összefüggést! — Farkas István: Rosszul fedezte fel az összefüggést. A fővárosnak tökéletesebbek a villamos művei, mint a Talbot-eentrále.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: Méltóztassék megengedni, hogy mondatomat befejezzem. Abban az esetben, ha mi a fővárosnak, mint fürdővárosnak problémájáról beszélünk, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) feltétlenül kombinációba kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy a főváros energia-gazdálkodását távvezetékek segítségével oldjuk meg és, minthogy ilyen távvezeték és ilyen centrale már rendelkezésre áll, közel fekszik az a gondolat, hogy az ember bizonyos kombinációt létesíthet e között a két probléma között. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven. — Pakots József: Ezt a kombinációt csak a miniszter úr állítja fel./— Farkas István: Ez a Talbot-ügy nagyon sántikál!) T. Ház! Két oldalról is. (Zaj. - Halljuk! Halljuk!) Esterházy Móric és Friedrich István t. képviselő urak részéről felvetették^ azt a kérdést, vájjon az államnak az önkormányzatokkal szemben fennálló tartozásai miért nem rendeztetnek és hogy miért nem . történik ebben a tekintetben a kormány részéről bizonyos intézkedés, amely megkönnyítené az önkormányzatok gazdálkodását. Itt bátor vagyok csak arra figyelmeztetni, hogy ez a viszony nem olyan egyoldalú, amint azt fel méltóztatnak tételezni, mert az önkormányzatok részérő] is állanak fenn az állammal szemben igen lényeges tartozások, továbbá a főváros részéről fennálló egyik nagy követelési tételnek és pedig a kórházi ápolási díjakból eredő követelésnek a rendezése máris megtörtént és bizonyos megállapodás történt. Ezzel szemben n fővárosnak vannak bizonyos tisztázatlan tartozásai az állammal szemben; (Pakots József: Melyek azok?) így a rendőrségi hozzájárulásokból elég jelentő« tartozási tétel áll fenn. (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk! Ea nagyon érdekes. — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt a kérdést nem akarom tisztázni, csak le akartam szögezni azt, hogy az államháztartásnak 'igenis, vannak követelései az önkormányzatokkal szemben. Példának okáért a rendőrségi hozzájárulás címén összesen 14*5 millió r pengőt követelünk; a vármegyéknek az ^ állampénztár! pénzkezelés idejéből az állami pénzek igénybevétele folytán keletkezett egy 2-6 millió pengős tartozása, . A székesfőváros
