Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

196 Az országgyűlés képviselőházának 1 Ilyen viszonyok között nem áll módomban, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam. (Helyeslés bal/elől). Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gratz Gusztáv! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Téglássy Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Yay Miklós: T. Ház! Az államháztartás egyensúlyának biztosítása tárgyában előttünk fekvő törvényjavaslathoz kívánok szólni. Sajnos, nincs módomban Farkas Tibor képviselőtánsainnak magasabb szempontból való pénzügyi fejtegetéseivel foglalkozni, mert nem érzem magamat pénzügyi kapacitásnak; ezért csupán gyakorlati szempontból kapcsolódom bele a törvényjavaslat vitájába. Mégpedig belekapcsolódom Farkas Tibor képviselőtársamnak abba a kijelentésébe, amely a mezőgazdasági munkanélküliségre vonatkozik. Igen t. képviselőtánsam mondotta, hogy nagvon nehéz a helyzet a munkanélküliség kérdésében, de nem mondotta meg a konkrétumot, azt, hogy mivel lehetne segíteni. A pénzügyminiszter úr a törvényjavaslatban foglalkozott szintén a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésével és beleillesztette a kölcsön felvételébe bizonyos vízitársulatok munkálatait és egyéb munkálatokat, s így ő sokkal konkrétebb volt ebben a kérdésben. Én azonban nem elégszem meg a pénzügyminiszter úrnak a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésében tett ezzel a javaslatával, és azért vagyok bátor felszólalni, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség kérdését az igen t. Ház méltóztassék még jobban szívére venni és megakadályozni, hogy az idén is előáilhasson az a helyzet, hogy ezren és százezren legyenek munka nélkül. En, aki kerületemben lakom és foglalkozom polgártársaimmai és nap-nap mellett látom őket, látom azt a lezüllést, azt a lerongyolódást, azt a rossz kinézést, amelyben ezek a munkanélküliek vannak, akik annak idején aratáshoz nem jutottak. Nekünk erkölcsi kötelességünk, hogy gondoskodjunk ezekről a munkanélküliekről. Éppen ennek a javaslatnak a vitájába bele lehet illeszteni a munkanélkülieknek a kérdését, és ezzel összefüggésben hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy a legfontosabb kérdés az adómorál növelése, és ezzel kapcsolatos kérdés az, hogy az adóhátralékok és a folyó évi adók tekintetében bizonyos megoldást keressünk. Ügy látom, hogy az egyedüli kivezető út az, hogy az adóhátralékok kérdését teljesen különválasztjuk a folyó adóktól, ezeket fixirozzuk. Ezekre az adóhátralékokra vonatkozóan tudok olyan konkrét módot ajánlani a pénzügyminiszter úr figyelmébe, amellyel a mezőgazdasági munkanélküliség kérdését esetleg teljesen meg lehetne szüntetni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy sem a zöldhitel, sem egyéb hitelakció nem segít a mezőgazdákon. Azok a mezőgazdák ezeket a hiteleket nem veszik igénybe, még akkor sem, ha módjukban volna, — mert igenis, módjukban volna — félnek ugyanis attól, nehogy újabb terheket vegyenek a nyakukba, amelyekkel azután lejjebb süllyesztik az életviszonyaikat. Méltóztatnak tudni, hogy ma általábanvéve az a helyzet az országban, hogy a nagybirtok az aratáskor mindig ugyanazt a létszámot foglalkoztatja, mint eddig; de fennáll az a . ülése 1933 március 21-én, kedden. tény is, hogy a kisgazdák az ország tekintélyes részében, tekintettel a súlyos adó- és kamatterhekre, 30—40 holdas gazdák is saját családjukkal végeztetik el az aratási munkálatokat. Ezáltal az asszonyokat, gyermekeket, tehát a családtagokat veszik igénybe és aratókat nem fizetnek. Én igenis, az adóhátralékokkal kívánom megoldani ezt a kérdést — nem én találtam ki — úgy, ahogy Németországban is megcsinálták, hogy adóprémiumot és utalványt adnak azoknak az egyéneknek, akik újabb munkaalkalmakat teremtenek. Megcsinálták Nemetországban, hogy mindazokat az egyéneket, akik munkaalkalmak teremtésére ajánlkoztak, egynegyed évi adóban 100 márka prémiumban részesítették, és így igen tekintélyes munkaalkalmakat tudtak biztosítani. Ma, amikor a mezőgazdaságban mesterségesen leszorították a munkaalkalmakat, amikor leépítették a cukorrépatermelést, s a kereskedelmi és ipari növények termelése a minimumra csökkent, amikor a szőlőt nem lehet értékesíteni, olyan intézkedésekhez szükséges nvúlnunk, mint a német példa is mutatja, hogy a mezőgazdaságnak — a kisbirtokosnak és gazdáknak — olyan lehetőségeket adjunk — mint mondottam, a különválasztott adóhátralékok terhére, — amelyek által újabb munkaalkalmakat lehet teremteni. Mert a gazdáknak az élelmiszerük, terménykészletük megvan, ennek beszerzése nem képez olyan kiadást részükre, mintha készpénzzel kellene azt megfizetniök; másrészt mezőgazdasági munkásokat — sajnos — 80 filléres, vagy 1 pengős napszámért százezerszámra lehet egyik napról a másikra beállítani. Ma igen súlyos a helyzet, s ebben a tekintetben azt ajánlom a pénzügyminiszter úr figyelmébe, méltóztassék a sófogyasztást megnézni, ez mutatja meg hű tükrét a mai helyzetnek, mert senki nemi mondhatja azt, hogy valaki luxusból több sót fogyaszt, mint amennyire szüksége van, mert a só az életminimumnak a jelképe. Ha tehát valaki kevesebb sót fogyaszt, ez fejezi ki legjobban az illetőnek a nyomorát. Mert hiszen beszélhetünk és az ellenzéki képviselő urak is beszélhetnek, hangulatok és impressziók hatása alatt, de végeredményben aki a falun járt, aki a falun lakik, az látja a valóságban a legjobban, hogy ma milyen nehéz a falu helyzete. Erkölcsi kötelességének tartom a kormánynak, hogy gondoskodjék arról, hogy az aratási munkája a lehetőség szerint mindenkinek meglegyen. Méltóztassék figyelembe venni az ország különböző vidékeinek a helyzetét, méltóztassék a Dunántúlt összehasonlítani a Tiszántúllal és prémiumokat adni mindazoknak, akik új munkaalkalmakat r teremtenek és íij munkástömegek sorompóbaállítására vállalkoznak. Az adóhátralékról, amely úgyis csak egy illúzió a kormány részéről, azt tartom, hogy az adómorált rontja az, ha valakitől az adók száz es a négy-ötéves adót egyszerre követelik. Én arra az álláspontra helyezkedem, hogy a kérdést ketté kell választani, a folyó adót pedig a legszigorúbb eszközökkel követelni, mert a magyar nép hozzá van szokva, hogy keményen bánjanak vele, de ezzel szemben elvárja, hogy igazságosan és a viszonyokat mérlegelve kezeljék. A prémiumrendszerrel nem kívánom a Ház idejét igénybevenni, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen maga a pénzügyminiszter ur is ma, amikor a 33-as bizottságban a dohánykér-