Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

194 Az országgyűlés képviselőházának 16 ezeket már részben a múlt év folyamán letárgyaltuk — arra a kérdésre, hogy elégnek tartja-e Magyarország közgazdasági helyzetéhez a pénzforgalmi eszközök mennyiségét, azt mondotta, hogy ő azt hiszi, elég, de nem meri állítani, ő ehhez nem ért, mert ez olyan banktechnikai kérdés, amelyet nem lehet elméletileg eldönteni, hanem amelyet inkább a szimptoinák után bizonyos érzékkel csak gyakorlatilag lehet megállapítani. Arra mindenesetre bizonyos módjai vannak a banktechnikának, hogy ezt megállapítsa. Én csak azt kérdezem, hogy a mai viszonyok között hogyan látja ezt a kérdést a pénzügyminiszter úr. Ma számszerűleg látunk bizonyos mennyiségű bankjegyet, s bár természetesen sem a pénzügyminiszter úr, sem senki a világon nem tudja megmondani és nem is tudhatja megmondani, mennyi az, a bank jegy mennyiség, amely ebből tezauráltatott, vagyis amely momentán nem tölti be szerepét, de bizonyos általános direktívákat talán mégis lehetne találni ebben a tekintetben. Azt hiszem, hogy vannak olyan momentumok, amelyeket figyelembe lehetne és kellene venni. Ha valaki veszi magának azt a fáradságot, hogy összehasonlítást tesz — hogy például csak egyet mondjak — 10—15 évre visszamenőleg, kihagyva a háborús éveket, a háborúelőtti időkkel és összehasonlítást tesz valamely ország költségvetésével, vagy talán még helyesebb, ha a zárszámadási adatokat vesszük, mert hiszen a költségvetésnek tulajdonképpen tsem bevételi, sem kiadási adatai még nem autentikusak, míg a zárszámadási adatok autentikusabbak volnának, mert ott megállapítható, hogy micsoda forgalom bonyolódott le az egész forgalom egyik terén, mondom, ha valaki ilyen Összehasonlítást tesz, akkor is azt találja majdnem mindenhol, hogy bizonyos arány — és ez változik az országok gazdasági helyzetével — megvan például a pénzforgalmi eszközök mennyisége és a költségvetési összegek között. Természetesen nem azt mondom, hogy ez automatice mint fix pont kezelhető. Ha most figyelembe vesszük, hogy a gazdasági élet általában még normális viszonyok és az árnívó állandósága mellett is évenként egy bizonyos összeggel szaporítja az értékeket, — általában azt szokták mondani a tudósok, hogy ha 3%-ot veszünk, akkor annyit vettünk, amennyivel nagyobb változás nélküli helyzet mellett, mint normális szaporodással! számolhatunk — úgy mindenesetre oly összeghez jutnánk, amely összegnek mélyen alatta marad a tényleges pénzforgalom. Én tehát megfontolandónak tartom ezt a kérdésit, mert anélkül nem lehet megindítani a termelést, hogy ne legyenek olyan egyének^ akik fogyasztani akarnak és akik fogyasztani képesek, ennélfogva vásárolnak. Mondom, éneikül tulajdonképpen sem az ipari, sem a mezőgazdasági termelés problémája nincsen megoldva. Nem elég a tőke, de nem elég a hajlandóság sem, nem elég a szükség sem. Csak az eredményezhet nagyobb forgalmat, ha ez a két tényező összetalálkozik. A pénznél ezt egy bizonyos fokig természetesen pótolja a hitel expanziója. Mindenesetre a kormányzat egyik gondjának annak is kellene lennie, — azt hiszem, itt nemcsak a mezőgazdasági termelés nevében beszélek, hanem egyformán áll ez az iparra, kisiparra és gyáriparra is — hogy a hajlandóság, amely a termelésre és a fogyasztásra megvolna a különböző termelési ágakban, elősegíttessék azáltal, hogy a hitelkeretek erre a célra kitágíttassanak. S mit látunk? Ebí. ûlèse 1ÙSS március 21-én, kedden. ben a javaslatban azt látjuk, hogy a kormány tulajdonképpen nem gonuoskodik erről, hanem anéllkül, hogy szükség volna reá, olyan tőkéket is igény bevesz, amelyeknek elsősorban mégis csak az lenne a hivatásuk, hogy a magángazdaság tevékenységét, munkáját mozdítsák elő. Azt hiszem, akármennyire kerüljük ezt a problémát és akármennyire keressünk szavakat — bár szeretném, ha ebből a kérdésből egyáltalában kikapcsolnék az «infláció» és a «defláció» szavakat, mert ezáltal sok félreértéstől megmenekednénk, — mindenesetre kívánatos volna, hogy a kormány ezzel a kérdéssel mégis alaposabban foglalkozzék. Elismerem, —- igazságos akarok lenni — hogy a múlthoz képest bizonyos eredményt látok a pénzügyminiszter úr nyilatkozataiban, mert a pénzügyminiszter úr még sem zárkózik el a probléma elől olyan mereven, mint ahogy elzárkózott mélyen t. elődje, aki egészen ideges lett akkor, amikor itt a Házban indítványozni merték, hogy állandóan egy bizottság kísérje figyelemmel a hitelélet jelenségeit és álljon állandóan a kormány és á törvényhozás rendelkezésére az ő tanácsaival. Már most a pénzügyminiszter úr a közelmutban, azt hiszem, legutóbbi beszédében, azt mondotta, hogy mégis egy ilyen bizottságfélét szervez. Nem mondom, 'hogy ez nagy eredmény, de akkor, amikor tulajdonképpen olyan nehéz^ volt megmozdulást látnunk a múltban, talán még ebből az eredményből is származhatik valami (Fenyő Miksa: Csak a mezőgazdaságra nézve!) Nemcsak a mezőgazdaságra nézve, hanem általában. (Fenyő Miksa: Csak a mezőgazdaságra!) Megvallom őszintén, a hitelek egyik része mindenesetre olyan, amely csak a mezőgazdaságot érinti, pedig én jobban szeretném, ha a hitelkérdéseket általánosabban kezelnék, nem pedig tisztán mindig úgy állítanók be azokat, hogy: mezőgazdasági probléma, ipari probléma, mert így az eredmény csak az, hogy mindegyik kap egyegy morzsát, amivel azután nem tud elérni semmit. (Egy hang balfelöl: A mezőgazdaság ennyit sem kap!) Ezáltal szükség nélkül, feleslegesen szembe vannak és szembe lesznek állítva a különböző termelési ágak. Mindenesetre kívánom, hogy a mezőgazdasági (hitel kérdését is oldja meg a miniszter úr, de tisztán csak a mezőgazdaság megsegítésével annál kevésbbé érhetünk el eredményt, mert bármennyire agrár gondolkozású legyen is valaki Magyarországon — talán azért, mert szorosabb kapcsolatok fűzik ehhez a földhöz, hiszen Magyarországon majdnem mindenkit fűz valami kapcsolat a földhöz és a mezőgazdasági foglalkozáshoz, — mégis számolnunk kell azzal, hogy a mai közép- és keleteurópai helyzetben mi a helyes* elgondolás és mit várhatunk a jövőtől, és hogy a mai rendezetlen viszonyok közt teljesen egy vágányra beállítani az ország közgazdaságát, helyes-e vagy nem. (Farkas István: Nem helyes!) Nem tartom helyesnek a túlzott iparpártolást, mert hiszen ennek kétségtelenül az az eredménye, hogy iparunk kapacitását nagyon sok vonatkozásban nem tudja kihasználni, de ha elhibázott volt is talán egyes esetekben ez a berendezkedés, és bár elsősorban a mezőgazdaság irányában látom az ország jövőjét megalapozhatónak, mégis azt állítom, hogy nem lehetséges ma egyszerre lerombolni egy ipart és nem számolni azzal, hogy előállhat olyan konjunktúra, is, amely nekünk különböző gazdasági csatlakozási lehetőségek kihasználása-