Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1033 március 21-én, kedden. 187 minden az agrárollót szűkítő tényező. (Sándor Pál: Hogy akarja, csinálni? Nem bírhatja el a mezőgazdaság!) Bátor leszek, ha meg méltóztatik hallgatni, azt is előadni, hogy az én szerény elképzelésemhez képest ez hogyan mehetne véghe. (Müller Antal: Na halljuk!) Mindenekelőtt azt kivánnám megállapítani, hogy az agrárollónak az az ipari termelés, amelyet az agrárollóért okoznak, éppen úgy szenvedő alanya, mint maga a mezőgazdaság, mert az agrárolló jelensége onnan indul ki, hogy a mezőgazdasági válság folytán megcsökkent a mezőgazdasági fogyasztóképesség, csökkent tehát az az iparcikkmenynyiség, amelyet az ipar forgalomba tud hozni és ezen a sokszorosan csökkent mennyiségen kell azután a írezsit, a rendkívül fokozott közterheket és erősen megnövekedett társadalombiztosítási költségeket megkeresni. Minimális forgalom mellett a gyártás szükségképpen sokkal drágább és hozzájárul az is — mert az ilyen folyamatot végig kell követni, — hogy az agrárollót ugyanebben az értelemben tágítja a kereskedelem is. Távol áll tőlem, hogy ;a kereskedelmet ezzel kapcsolatban támadni akarjam. Nem akarom Éber Antal t. képviselőtársam módszerét — aki őszinte sajnálatomra ezeket a megjegyzéseket nem hallja," mert jobban szerettem volna az ő jelenlétében elmondani ezeket, — követni, aki eléggé sajnálatosan támadásai céltáblául következetesen az ipart tűzi ki. Ezt én fájlalom egyebek között annál a körülménynél fogva is, mert nagyrabecsülöm Éber Antal t. képviselőtársam közgazdasági tudását és képességeit, azonban mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezekben az ő támadásaiban, amelyek alapjában véve — legyünk őszinték — mégis csak az egész iparra általánosságban vonatkoznak, nyomát látom a talán tudatalatti népszerűségre való törekvésnek, mert kétségtelen, hogy ilyen témánál igen sokat lehet ebben az irányban azért is elérni, mert a kérdés komplikált és szélesebb körökben nem igen értik. Azt hiszem azonban, mégsem lehet helyes a bírálattal az objektív kritika határát annyira túllépni, amint azt legutóbb tette Éber Antal t. képviselőtársam az egyik nagy fővárosi napilap az általa vezetett «Harminc sor közgazdaság» című rovatban. Elismerem, hogy rendkívül nehéz lehet a gazdasági érdekeltség valamely tagjának mindennap harminc olyan közgazdasági sort írnia, amely érdekes is és egyben szakszerű is legyen. Sajnálom, hogy a t. képviselőtársam nemcsak napi húsz sor megírására vállalkozott, mert ha csak húsz sort kellett volna naponként írnia, akkor az az utolsó tíz sor, amelyben ez a nekem — őszintén megmondom — fájdalmas támadás foglaltatik, elmaradt volna. Sokkal jobban szeretném, ha ez elmaradt volna, mert az ilyenfajta támadások csak szítják a különböző foglalkozási ágak közötti ellentéteket, ahelyett, hogy a vállvetett munkát tennék lehetővé. Ebben a bizonyos nyilatkozatban Éber Antal t. képviselőtársam Fenyő Miksa képviselőtársamnak a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal kapcsolatban kifejtett elgondolását, — amelyet, mellékesen megjegyezve, én a magam részéről más szempontokból nem tartok helyesnek — olybá állította^ he, mintha Ő azt egyes vállalatoknak az országot rombadöntő állítólagos érdekei miatt képviselte KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. volna a közérdek leple alatt. Azért mondom, hogy a közérdek leple alatt, mert az én felfogásom szerint, ha egy képviselő itt a Házban felszólal, ez ipso facto annyit jelent, hogy csak a közérdek szolgálatában szólalhat fel. Ügy látszik, t. képviselőtársamnál, az ipar támadása bizonyos fokig öncél, amelynek elérésére egymással szöges ellentétben álló argumentumok is megfelelnek nekL Hosszú ideig támadásai vezérmotívumaként azt választotta, hogy a^ mai devizagazdálkodás, amelyre a pengő értékállandóságának fenntartása szempontjából van szükség, kizárólag egyes exponált, vagy többé-kevésbbé exponált ipari vállalatok érdekeit szolgálja. Most hirtelen megfordítja a fegyvert és azt mondja, hogy inflációra törekszik az ipar, és ezzel leplezi «ördögi machinációit», ami tehát tökéletesení ellenkezője annak, mint amit e termelési ág érdekeként eddig beállított. Nekem érről a helyről is kérnem kell Éber Antal t. képviselőtársamat, távollétében is, hogy vegye tudomásul az egész ipari termelés leghatározottabib tiltakozását minden olyan beállítás ellen, amely az ipart olyképpen aiKari a diszkreditálni, mintha egyéni és az országra káros célokat követne az ország boldogulásának rovására is. Ettől eltekintve, át van hatva az egész ipari termelés annak tudatától, hogy a pengő értékállandóságának veszélyeztetése iaz iparra és minden egyéb foglalkozási ágra egyaránt végzetes volna. Ismétlem, nem akarom Éber Antal t. képviselőtársam módszerét követve a kereskedelmet támadni az agrárolló ama részéért, amely a kereskedelem ténykedése folytán áll elő ... (Sándor Pál; Tessék támadni, mert ez gyanúsítás!) T. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy mondatomat befejezzem. Azért nem akarom támadni, mert éppen meg . akarom indokolni, hogv ennek a mai körülmények között miért kell ígv lenni, mert hogy így van. az kétségtelen. Ma a kereskedelmi spannungok olyan nagyok, amikhez foghatók megközelítően sem voltak a békében soha. (Berki Gyula: Ez így van!) Ez tény és ennek okaira vaeyok bátor — éppen a kereskedelem igazolására — felhozni néhány adatot, ha t. képviselőtársamnak nincs ez ellen kifogása. Amit az előbbiekben az ipari r termelésre vonatkozóan kifejtettem, ugyanaz áll a kereskedelemre is. A kereskedelem forgalma igen jelentékeny mértékben lecsökkent. Hozzájárul ehhez, ami talán abszurdumnak látszik az első pillanatra, hogv a gazdasási krízis folyományakéu az önálló kereskedők száma roppant mértékben megnövekedett. Megnövekedett azért, mert minél jobban kiéleződött a gazdasági válság, annál több alkalmazottat bocsátottak el és nyugdíjaztak az állam és a vállalatok is és ezekben viszont megvan a természetes létfenntartási ösztön, amely kiváltotta belőlük azt a törekvést, hogy mint Önálló exiszteneiák érvényesüljenek. Ha tehát most veszem azt, hogy lényegesen megcsökkent forgalom esik egy-egy kereskedőre, s ezen kell a rendkívül felemelt adóihoz üzletbéréhez, rezsijéhez és megélhetéséhez szükséges összeget megkeresnie, akkor nyilvánvaló, hogy ez áremelő hatást vált ki. Méltóztassék ehhez még hozzávenni azt, hogy a közterhek óriási mértékben megnövekedtek, hogy a társadalombiztosítási terhek szintén összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint békében voltak, és nyilván\ ;ilóvá válik, hogy mindezek a körülmények az 28