Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 19SS március 8~án

} szerdán, 7 volt és a mai közigazgatási tisztviselői társadalomnak is, hogy ő a bírói karral szemben bizonyos fokig alsóbbfokú igazgatási tényezőnek számít. A bírónak függetlennek kell lennie, a bírónak elmozdíthatatlannak kell lennie. (Jánossy Gábor: Minden tisztviselőre áll ez! Igaza van!) Mindig a bíró és a bíró. Mindig az a bíró, aki csakis egyes konkrét esetekben alkalmazza a törvény szakaszait, és akinek megadja á törvény az utat, hogy hogyan és miként kell az egyes esetekben eljárnia. Ez a bíró, bármilyen fontos és az egyénre nézve nagyjelentőségű kérdésekben, de mindig csak egyes konkrét esetekben dönt. Ha tehát az ilyen konkrét esetekben eljáró hatósági személynek függetlennek, elmozdíthatatlannak és egyéb ilyen tulajdonságokkal felruházottnak kell lennie, ami nagyon helyes, (Helyeslés a baloldalon.) akkor mennyivel inkább kell ezekkel a tulajdonságokkal felruházottnak lennie a közigazgatási tisztviselőnek, (Jánossy Gábor: Igaz! Úgy van!) aki az életnek számtalan esetére ezrekre és ezrekre érvényes határozatokat hoz, akinek egy szavára gyárakat lehet becsukni és milliós veszteségek érhetik azt az intézményt, vagy iparvállalatot. Csak egy köpőcsészét ne találjon a helyén, azonnal bezárathatja a gyárat és azután fellebbezhetnek, amennyi jól esik. (Mozgás jobbjelől.) Ügy érzem, hogy abban a pillanatban fog a magyar állami élet is minden viszonylatban a magasrendű közületekhez tartozni, amely pillanatban a közszolgálati pragmatika és a közigazgatási tisztviselők függetlensége alkotmányos biztosítékot kap. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Akkor nem lesz köztünk vita sem Igaion, sem Mezőkeresztesen, sem sehol arról, vájjon a szolgabíró szíve ki felé húz. (Ügy van! Ugy van! balfelől) Igaz, hogy a közigazgatás politikai hatóság, de nem pártpolitikai hatóság, (Gr. Hunyady Ferenc: Nemzetpolitikai!) hanem tisztán a kormányzatnak a parlamenttel szemben felelős politikáját gyakorolja, azt testesíti meg a közönség irányában. Ma már a reformok

r korát éljük — mert igenis, a reformok korát éljük — s nem vagyok eery nézeten azokkal a politikusokkal és bölcselőkkel, akik azt mondják, hogy súlyos gazdasági viszonyok közepette nem lehet közigazgatási és egyeli terén reformokat alkotni. Sőt éppen most van itt az ideje (Ügy van! balfelől.) ezeknek, mert ma megvan a lelki atmoszféra arra, hogy az emberek lássák, másként kell lennie, mint ahogy eddig volt, máskénnen kell csinálni, mint ahogy eddig csináltuk. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy amikor ebben a. kérdésben felszólalok, még egy dologba mutassak rá, és egy kérelmet intézzek az igen t. belügyminiszter úrhoz. Lojálisán el kell ismernem, Ihogy az igen t. belügyminiszter úr volt az első, aki a magyar ifjúságnak, amely már tíz esztendeje döngeti az állam kapuit és kér kenyeret diplomája alapján, módot adott árira, hogy a vármegyék és a székesfőváros igazgatásában helyet kapjon. ÍMüller Antal: Már hónapok óta elhatározták és nem hagyják jóvá!) Igen t. Ház! Bövidesen látni fogjuk a nyugdíjtörvényt, amely az állami tisztviselőkkel bizony keményen fog elbánni; mindazokat, akik elvégezték munkájukat, elküldi nyugdíjba. Én bátor volnék a belügyminiszter urat aiva kérni, hogy á nyugdíjtörvényben a vármegyei és városi tisztviselőkre nézve se enged- 1 jen ebből az elgondolásból, maradjon a 35 éves szolgálati idő a vármegyei és a városi szolgálatban is kötelező arra, hogy nyugdíjba menjenek. Ezek az emberek autonóm testülletekben szolgálnak, ott sokkal nehezebb az előmenetel és így sokkal nehezebben kapják megmunkájuk jutalmát. Nem fokozhatja az ambíciót az, ha ott kell ülni a X. fizetési osztályban tíz esztendeig, azután felmehet a IX. fizetési osztályba lassan s egyszerire csak megtorpan és megáll. Ott is vannak érdemes urak, tudom, de azoknak áldozatot kell hozniok a fiatal generáció érdekében és azoknak az apáknak érdekében, akiknek fiuk ma otthon ül és nem tud kenyeret keresni magának s nem tud szüleinek gondján könnyíteni. Nagyon kérem, méltóztassék itt is ezt az irányvonalat megtalálni ós a vármegyékben, városokban is egy kis felfrissítést hozni. Igen t. Ház! Végezetül legyen szaibad egyik kedves'vesszőparipámra felülnöm. A gyakorlati vizsgáról szólok néhány szót. Amikor ez a rendelet megjelent, — annakidején Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos volt a bábája — talán az első voltam, aki az akkori kormány figyelmét bátotr voltam felhívni arra, hogy a rendelet abban a formájában, ahogy megszületett, nem szolgálja az ig*azi célt, á gyakorlatot. Elneveztem azt annakidején politikai vadregénynek, mert tényleg tücsköt-bogarat hordott össze. Előfordulhatott az, hogy egy szolgabíró-gyako'rnoktól megkérdezhették volna azon a gyakorlati vizsgán, hogy a IV. polgári leányiskolában vájjon mi a tanterv? Ezt ugyebár mindennek, csak gyakorlati vizsgának nem lehet nevezni. A belügyminiszter urat hálás köszönet illeti meg a közigazgatási tisztviselőtársadalom részéről, hogy ezt a vizsgát kettébontotta: egy általános vizsgára és egy szakvizsgára. Igenis, ezt voltam bátor kérni az akkori kormányzattól, mert az egész modern világ ma a közgazdaságban, a technikában, a tudományban, a művészetekben a specializálódás felé hajlik, a közigazgatásban is specialistákat kell nevelni; nem polihisztorokat és lexikális tudású embereket, hanem specialistákat, akik abban a szakmákban, ahol dolgoznak, elsőrendű szakemberek. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy ezeket a szakvizsgákat, ahogy a torvényjavaslat is mondja, felbontjuk olyan részekre, amilyen közigazgatási ágak vannak. Ezzel kapcsolatban azonban bátor volnék a mélyen t. miniszter úrhoz tiszteletteljesen két kérést intézni. (Halljuk! Halljuk!) Kérem azt, hogy a vizsga" általános része és a szakvizsga egyszerre legyen letehető. Azt a nyomorult X. vagy XI. fizetési osztályban lévő fiatalembert ne vonszoljuk fel kétszer Budapestre, hogy egy csomó kiadásiba verje magát. (Jánossy Gábori TTgyis drága ma a tudomány!) Ha elkészült, tehesse le egyszerre, vagy legalább is egy időben a két vizsgát. A második^ kérésemet nedíg a mélyen t. előadó úrnak szíves figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Neki módjában áll, én azonban már, sajnos, módosító javaslatot nem tehetek. A 39. § 11. bekezdéséiben a javaslat arról szól. hogy kik mentesek a gyakorlati vizsga alól. (Olvassa): «Mentes az, aki a jelent törvény hatálylbalépését megelőzően a IX., vagy magasabb, Budapest székesfővárosnál az ezeknek megfelelő fizetési osztályba sorozott jogi képesítéshez kötött közigazgatási állást tölt be». Tudok egy esetet in concreto, hogy Szegeden az egyik közigazgatási tisztviselővel kapcsolatban felmerült az a vitás kérdés, hogyő, aki ugyan a X. fizetési osztályba sorozott állásban van, de hat év után előlépett á IX-he. A törvényt úgy kell szerkeszteni, hogy az teljesen precíz és