Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-160

I;î2 Az országgyűlés képviselőházának 16 Ô. ülése 193$ március 17-én, pénteken. szagnak politikai alakulata a világnézetek szembenállásából fog kialakulni, tehát teljesen lényegtelen, ihogy egyik vagy másik kérdésben hogy foglalunk állást, hogy hol ülünk, melyik oldalon ülünk, a lényeg az, hogy milyen rendszernek vagyunk a 'hívei, milyen világnézeti alapon állunk. (Magyar Pál: De akkor miért ellenzéki a képviselő úr?) Mert a kormány intézkedéseit nem tartom elég radikálisaknak, nem tartom elég célravezetőknek s a kormány részéről sokkal radikálisabb leszámolást követelek és kívánok a nemzetközi kapitalizmus túlkapásaival szemben. Ezért vagyok vele szemben ellenzéki, bár a múltban egészen egv világnézeti alapon álltam Gömbös Gyulával, ma is még meglehetős közei állok hozzá, világnézeti szempontból azonban nem tértem el keresztény álláspontomtól, nem vettem revízió alá álláspontomat. Lehetnek itt nagy tudósok, akik az ország gazdasági helyzetéről mást hirdetnek. A múltkor már kifejtettem, hogy itt az ember jóformán nem mer hozzászólni ezekhez a kérdésekhez, mert ezekhez csak a régi bankároknak, a régi kartellvezéreknek, a liberális gazdasági világrend híveinek szabad hozzászólniuk. Ha az ember a józan ész egyszerű paraszti felfogása szerint akar a kérdésekhez, hozzászólni, akkor mindjárt féltékenyen néznek az emberre, lekicsinylik, leintik, lemosolyogják. Ennek ellenére veszem magamnak azt a bátorságot, — mert, sajnos, bátorság kell hozzá, hogy az ember ezekhez a kérdésekhez kicsit hozzászóljon — hogy igenis, rámutassak arra, hogy a gazdasági bajokat a régi recept szerint gyógyítani nem lehet és ez senkinek sem fog ebben az országban és az egész világon sikerülni. Egészen másképpen kell megfogni a kérdést. (Jánossy Gábor: Hogyan? — Halljuk!) En a múltkor beterjesztettem itt a Házban egy indítványt az aranymonopóliumot illetőleg és azt mondtam, hogy minden állampolgár köteles aranykészletét bejelenteni, mindenki köteles az állam rendelkezésére bocsátani készpénzfizetés mellett. Amikor ezt bejelentettem, akkor a legzöldebb, mindenféle szellemes és szellemtelen közbeszólások hangzottak el, egyik-másik nem megértő vagy túlságosan is megértő képviselő úr részéről. A sajtó egy része teljesen lelkiismeretlenül holmi aranyfogakat emlegetett, kigúnyolták, lekicsinyelték ezt az egész elgondolást és rá párhétre az Eszakamerikai Egyesült Államok elnöke, Roosevelt (Felkiáltások half elől: Nem úgy ejtik ki!) — a magyar ember úgy ejti ki, ahogyan jólesik, előbb-utóbb mi, polgárok is fogunk tanulni nyelveket, éppúgy fogjuk tudni és mi polgárok is megyünk diplomáciai pályára, nemcsak a gróf urak — tehát amikor engem itt lemosolyogtak és teljesen érthetetlenül, voltak itten kiváló hozzáértő szakemberek, teszem azt, éppen itt lévő Magyar Pál t. képviselőtársam, aki azt mondotta nekem egészen őszintén, hogy egészséges mag van ebben az indítványban s ezt az elgondolást egészséges formában meg lehet oldani. Tomcsányi Vilmos Pál t. képviselőtársam — örülök, hogy jelen van — szintén hasonlóképpen nyilatkozott és voltak itt nagyon sokan, így például Farkas Elemér t. képviselőtársam is, akik azt mondották, hogy ez nem olyan elvetendő, legalább is megfontolandó indítvánv volt. {Ügy van! Ügy van! balfelől. — Friedrich István: Magyar Pál már kezd jóban lenni Hitlerrel! — Derültség. — Jánossy Gábor: Jó üzletember!) Es amikor a Képviselőházban ezt megsürgettem, nem kértem semmi mást, minthogy tűzzük ki napirendre. Nem mondtam, hogy fogadják el mindjárt. En ezt mint egy Ötletet vetettem fel, hiszen a miniszterelnök úr felszólított bennünket, hogy akinek valami ötlete van, amellyel az országot megmenteni óhajtja, vagy amivel segíteni gondol az ország gazdasági helyzetén, jöjjön legalább Ötletekkel. En tehát idejöttem és csak arra kértem a Képviselőházat, — semmi másra — (Jánossy Gábor: Tűzze napirendre!) tegye lehetővé, hogy én ezt az indítványomat megindokolhassam, tűzzék ezt napirendre, hogy a nálam hozzáértőbb szakemberek is hozzászólhassanak, hogy az ország közvéleménye lássa meg, hogy lehetett volna-e ezzel segíteni. Mert ha ezt az indítványt nem tűzik napirendre, ha efelett egyszerűen napirendre térnek, akkor teljesen jogosan mindenki azt mondhatná, hogy ennek a javaslatnak elfogadása, az. aranymonopólium bevezetése segített volna az országon, de érthető vagy érthetetlen okoknál fogva a kormány nem akart ezzel az indítvánnyal foglalkozni. Amikor nekünk annyi időnk van, amikor e^y héten háromnapos szünetünk van, bocsánatot kérek, egy órát csak lehet ennek a kérdésnek szentelnünk? (Friedrich István: Helyes, úgy van! Ebben igaza van!) Hiszen a pénzügyi főelőadó, — örülök, hogy itt látom — Temesváry Imre is azt mondotta, hogy sokkal több arany van ebben az országban, mint gondoljuk. Es amikor az egyik miniszter úrnak azt mondottam, hogy az aranyat igénybe kell venni, azt felelte: tévedsz, nem hiszem, hogy arany van. Azt lehet mondani, hogy van, ha láttam, de amit nem tudok, mes kell próbálni. Tessék minden eszközzel odahatni, hogy az arany napvilágot lásson. Nekem hiába mondják, hogy akkor majd kiviszik az aranyat. Az az arany, amely nincs a Jegybank trezorjában, amely nem áll a nemzetnek, a gazdasági életnek rendelkezésére, értéktelen valami. (Friedrich István: Nana! — Magyar Pál: Nemzetgazdasági szempontból...) A nemzet szempontjából teljesen értéktelen. A síbexek jólétét előmozdíthatja, de a magyar nemzet szempontjából teljesen értéktelen. Ez ép olyan, mintha valakinek szene van és nem fűt vele, hanem bezárja a szenet a pincéjébe és nem nyúl hozzá. Nem kisebb ember, mint az Eszakamerikai Egyesült Államok köztársaságának elnöke azt mondja, hogy minden arany, amely nincs forgalomban, értéktelen. De mi történt azután? Pár hétre rá, hogy ezt az indítványt itt beterjesztettem, — ha nem is volt még törvényben kimondva, ha nem is volt még rendelet formájában kibocsátva, csak egy kis sejtetés, ijesztésforma lehetett — az Eszakamerikai Egyesült Államokban azt mondja a köztársaság elnöke, hogy (olvassa): «A magánosok gazdasági szempontból teljesen értéktelen aranykészleteinek kell momentán megsegíteni ezt a jiyomorult helyzetet. Az állampénztár foglaljon le minden aranyat, az aranypénzt, aranyrudat, mert csak új, biztos fedezetű fizetési esszközök biztosítják a termelés és fogyasztás, valamint ezen keresztül a nyugalom rendjét.» Mélyen t. Képviselőház! Nem olyan egyszerű kérdés ez. Nem mondom ugyan, hogy 100, 200 vagy 400 millió pengővel több papírpénz kerül forgalomba, bár m<5g vagyok győződve róla, hogy ha ezt komolyan veszik, ha szigorúan járnak el, ha megfelelő retorziókkal fognak éliii azokkal szemben, akik elvon-