Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. azzal a szemponttal, amelyet Hadik János ajánlott egy cikkében az ország figyelmébe. ö azt mondta (olvassa): «Céljatévesztett minden olyan megoldás, amely nem tartja szem előtt azt, hogy elsősorban a kisexisztenciáknak nagy tömegét kell a földteherrendezéssel segíteni és káros lesz minden elgondolás, amely nincs áthatva attól, hogy itt félmegoldásnak nincs többé helye, mert ennél a társadalmi rétegnél nemcsak gazdasági, hanem egyúttal súlyos szociális kérdés megoldását is jelenti a földteherrendezés helyes elintézése.» En szerettem volna ezzel a kérdéssel kapcsolatban még a telepítés kérdésével is foglalkozni, {Halljuk! Halljuk!!) de úgy látom, hogy ebben már megakadályoz a 9 óra közeledése. Szerettem volna polémiába bocsátkozni Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak azzal a leleplezésével is, amellyel megállapította, hogy mily differenciák voltak közte és Bethlen István között és amelyben principális differenciaként említette meg az ipar kérdését, de mondom, erre ma, úgy látom, nincs időm. Egy kérdéssel ellenben még foglalkozni kívánok, nevezetesen azzal, amit ő a koncentrációról mondott, ö azt mondta, hogy tagadja a parlamenti koncentráció helyességét; nem ez volt a, szószerinti kifejezése, de a lényege ez volt. Szembeállítja ezzelazt a másik politikát, amely megfelelő megértéssel, törvén y tisztelettel, a visszaélések megtorlásával, a népjogok tiszteletével, tehát népies politikával akar rendet csinálni. De, t. Ház, amidőn koncentrációról beszélünk» — bocsánatot kérek, hogy én újra előhozakodom ezzel az ásatag fogalommal (Derültség.) — 'de meg vagyok győződve róla, hogy azok a tervek, amelyekről az előbb beszámoltam, meg nem valósíthatók addig, amíg egy a mai pártalakulásokon felülálló koncentrációs új párt nem vállalja azokat a kötelezettségeket, amelyeket itt vállalni 'kell, míg azokat az áldozatokat, amelyeket a népnek még két-három évig viselnie kell, nem zsírálják más pártok vezető emberei is. En tehát a lelki koncentrációnak kissé halovány, kissé túlságosan is túlvilágias fogalma helyett (Derültség.) jobban szeretek egy reális politikához lealacsonyodó parlamenti koncentrációt, amely kell, hogy azt a népies politikát vallja magáénak, amelyre éppen Eckhardt Tibor t. képviselőtársam utalt. Bethlen István 1917-ben a kivételes hatalomról szólva a következőket mondotta (olvassa): «Én, t. Ház, azt mondom, hogy véget kell vetni minden erővel, véget kell vetni közös erővel a pártokra támaszkodó kormányzatnak. (Derültség a baloldalon.) Ebben a pillanatban nem pártra, hanem a nemzetre kell támaszkodni. Ha az első kísérlet nem járt sikerrel, kötelessége a kormánynak, hogy újabb' kísérletet tegyen, kötelessége ezt újból és újból megpróbálni.» Már most kérdem én, ha ebben a szellemben megy Gömbös Gyula, és ebben a szellemben kérdi meg Eckhardt Tibort, kérdi meg Rassay Károlyt és kérdi meg a kereszténypárt embereit, s azt mondja: én hármas programmal jövök, a választójog' reformjával, a népies politika irányában, az állami közigazgatás, általában az állami élet teljes átszervezésével, a népies politika irányával és olyan államháztartási előirányzattal.^ amely számol a teherviselési képességgel, vájjon ki meri vállalni a felelősséget azért, hogy ezt visszautasít ja? Fohasem volt jobb alkalom arra. mint roa, megvalósítani ezt a belső konszolidációt. Mélülése 1933 március 16-án, csütörtökön. 127 tóztassék csak körülnézni Európában, méltóztassék Berlintől kezdve egészen Athénig végigfuttatni a tekintetüket. Állítom azt, hogy ha mi ezt a koncentrációt ebben a világzürzavarban megmíveljük, ha mi ezt a belső konszolidációt így el tudjuk érni, áldozatok árán is, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) tehát lemondva mindenféle párturalomról és pártkiváltságról (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gr. Somssich Antal: Pártkasszáról!) és összefogunk egy ilyen népies politikában, olyan hitele, tekintélye lesz ennek az országnak, amely még a revízió ügyének is igen nagy szolgálatot tesz. A miniszterelnök úr egy beszédében Crom-/ wellre hivatkozott, akit én is igen nagyra tartok, a világtörténelem egyik legérdekesebb alakjának. (Felkiáltások balfelől: Cromwellt! — Derültség a baloldalon.) De azt hiszem, egy nagy embernek nem tettei azok, amiket utánozni kell, hanem élete példáját, azt a kitartást, azt a szívósságot, azt az okosságot, körültekintést kell utánozni, amelyet Cromwell élete jelent. Óvnom kell tehát attól, hogy Cromwelltől azt tanuljuk meg, amiben ő a parlamentarizmus megszüntetésére, megsemmisítésére törekedett. Óvnom kell attól, hogy átvegyük Cromwellnek azt a jelszavát, hogy a «legmeszszebbre az jut el, aki nem tudja, hova megy». Nekünk tudnunk kell, hogy megyünk, nekünk tudnunk kell azt, hogy csak egy nagy nemzeti összefogással tudjuk megvalósítani azt a programmot, amelyen keresztül két-három év múlva egy nyugodt és termékeny magángazdaságon felépülő államélethez jutunk el. Ha ezt nem tudjuk, akkor legyen szabad még Bethlen Istvánnak ugyanekkor elmondott azokat a szavait idéznem, hogy «ezzel a rendszerrel lehet, hogy meg fog élni a kormánypárt, lehet, hogy meg fog élni az ellenzék, de hogy az ország belepusztul, abban biztos vagyok». (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Bejelentem a t. Háznak, hogy az igazságügyminiszter úr a legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után szóbelileg válaszolni fog Farkas Elemér képviselő úrnak az ügyvédi díjszabás 'kérdésében folyó évi február hó 22-én előterjesztett interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a t. Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 17-én, pénteken délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: 1. az állami kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, 2. a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Annak a nagyfokú külpolitikai érdeklődés- . hiánynak ellenére, amely ezt a mi ^szomorú törvényhozásunkat, elsősorban a Képviselőházat jellemzi- mégis külpolitikai kérdésekkel szeretnék foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a közéven.) T, Ház,! Nem vonhatjuk kétségbe azt a tényt, azt az igazságot, hogy t Magyarország külpolitikai helvzete az egy év előttihez, a másfél év előttihez kénest na evőn szomorú és súlyosan megromlott. Nem vádolom sem ezt a 19*