Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-159
Az országgyűlés képviselőházának 159. nelmi tévedés! Tele állampénztárt vett át Wekerle! Bud neki tele állampénztárt hagyott! — Simon András: Hát akkor kinek van igaza? — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Én az állampénztárt sohasem vizsgáltam és azt hiszem. Éber t. barátom sem. Bocsánatot kérek, a költségvetésekből ezt nem tudom konstatálni, mert a költségvetések nem feleltek meg annak a célnak, amelyre készültek, a költségvetés feladatának. Láttuk a zárszámadásokból, amelyek száz- és százmillióval mutattak több kiadást, (Úgy van! Ügy van! half elől.) hogy mi hiába állapítottuk meg évente a költségvetést, mert azt kutyába sem vették és kár volt azért az időért, amelyet annak szenteltünk. Én tehát nem tudhattam, hogy tele állampénztárt vett át, ezt most elsőízben hallom. Azt az egyet azonban tudom, hogy akkor felálltam itt a Házban és el mertem mondani, hogy Bud János egy pók, amely kiszívja a nemzet életnedvét. És arra is emlékszem, hogy megállapítottam az új szót, az új irányt, a budizmust. Beszéltem a katedrái bölcsességről, amely a miniszter úrból beszél és akkor felállott Bethlen gróf. hogy megvédje Budot; igaz, hogy röviddel elküldte egy másik minisztériumba. Felállott Bethlen István és azt mondotta, hogy én goromba voltam. Most kérdem a t. Háztól, ki volt akkor Bettiién grófnak a barátja, Bud János, vagy én, aki megmondottam neki az igazat 1 ? Ki volt az, aki ebben a Házban minden pillanatban rámutatott azokra a veszélyekre, amelyek felé mentünk azáltal, hogy anélkül, hogy gondolkodnánk, a, legkülönbözőbb felesleges célokra dobunk ki "pénzt? Ki volt más, mint azok a pártok, akik itt ültek % Keserves munka volt az, amit ezek a pártok végeztek, önök pedig, t. uraim, megszavaztak gondolkodás nélkül mindent, mindent. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Én azt mondom, hogy igenis, kell lenni pártkötelezettségeknek, de a pártkötelezettscg is csak bizonyos határig terjed és ahol az ország érdeke veszélyeztetve van, ott megszűnik minden pártkötelezettség és legyen valaki ellenzéki, vagy kormánypárti, oda keli állania, az ország érdekeinek védelmére. ÍRassay Károly: De amikor az ország náluk egy a párttal!) Hogy visszatérjék tárgyamra, miután kifogásoltam a pénzügyminiszter úrnál, hogy adót emelt, meg kell állapítanom azt is, hogy akarata ellenére talán, de mégis Bud János után ment és azt csinálta, amit elődei csináltak, hogy adót emelt, Ö is abból indnlt ki, hoery ebben van az ország megmentése, és ő is adót emelt mindannak ellenére, hogy tudnia kellett, hogy az adózók a régi adókat sem tudják megfizetni. Annak ellenére, hogy látnia kellett a kimutatásokból, hogy az adók nem folynak be, a miniszter úr ment elődei után és emelte a közvetett és közvetlen adókat. Az egyik oldalon a t. miniszter úr az egyenesadókat fokozta, a másik oldalon pedis: közvetett adókkal megdrágította az életet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hol van ebben a ráció, t. pénzügyminiszter úr? Bármennyire is segíteni kell magunkon, de azzal, hogv kiraboljuk polgártársainkat, az országon seffítve nincs, mert — hogy a miniszter úr szavaival éljek — annak, hogy az állam megkapja a magáét, az alánja az, hogy a polgárok zsebében legyen valami. Hol van, t, miniszter úr. a másik elgondolásából levont következtetés? Nagy beszédében azt méltóztatott mondani, hogy az ország jövedelme 5 milliárdról visszaesett 3 milliárdra. Amikor 5 milliárd volt a jövedelem, akkor is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIV. ülése 1933 március 16-án, csütörtökön. 109 túlságosan nagyok voltak az adók, akkor sem voltak elviselhetek, de akkor mégis kevesebb adót fizettünk, mint most, 3 milliárdos nemzeti jövedelem mellett, mert most tetézni akarják az ország adófizetését. Ez olyan lehetetlen állapot, t. miniszter úr, amelyet nem igen lehet eltűrni. (Zsindely Ferenc: Az adók mindig nagyok!) T. képviselőtársam, nem tudom, önre nézve talán nem nagyok az adók, de azt tudom, hogy az egész országra olyan súlylyal nehezednek, hogy elviselhetetlenek. (Zaj.) Ézt az ön választói éppen úgy megmondják, mint a mieink. (Zsindely Ferenc: Én is megmondtam! Ha nem tetszett volna felizgulni, hanem figyelni, akkor hallani tetszett volna. — Simon András: Jobban szeret izgulni, mint figyelni! — Zaj.) Eötvös Józsefnek volt egy igen találó megjegyzése, amely feledésbe ment. Azt mondta: «Egy állam erőssége nem abból áll, amit a polgár zsebéből kivesz, hanem abból, amit betesz». (Éber Antal: Vagy legalább, amit benne hagy! — Derültség.) Hol vagyunk ma ettől a bölcsességtől? Mit tesz az állam a polgár zsebébe? Lehetetlen megélhetést, kétségbeesést, revolvert, mérget, nyomort. Ez,ek azok a dolgok, amelyeket az állam a polgár zsebébe tesz. Ott tartunk ma, hogy azoknak is, akiknél még volt tőke, akiknek megvolt még a megélhetésük, le kell szállítaniok életnívójukat, amelyen éltek és ezáltal nyomorultakká kell tenniök másokat is. akik szolgálatukban vannak vagy voltak. Ezt tesszük, ez ennek az adóemelésnek a folyománya! {Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Egy kereskedő szellemes felesége nagyon jól mondta nekem, amikor panaszkodtam, hogy tehetetlenek vagyunk itt a Képviselőházban: én nem értem a pénzügyminisztert, hiszen elfelejtett egy adót, egy vigalmiadófajtát, amelyet akkor kellene fizetni, ha egy vevő beteszi a lábát a mi boltunkba. (Derültség balfelől.) Nagyon jellemző ennek az asszonynak a mondása és a helyzet így is áll. A boltok üresek, de nemcsak a boltok üresek, hanem nincs is ma ember az országban, vagy alig van, akinek általában annyi keresete volna, hogy megélhessen belőle, mert ma már csak fikció az, amit önök a vezérigazgatói fizetésekről, az igazgatósági tagságokról mondottak. Ez már nem igaz, ez mind a múlté. Ma csupa szegény ember van ebben az országban, még a leggazdagabb földbirtokos is ráfizet a jövedelmére, nem hogy abból élne. (Gr. Somssich Antal: TTgv van! — Zsindely Ferenc: Azért még. tudnék cserélni!) Önök azt mondják, t. uraim, hogy csak az az igazság, amit önök állítanak. (Bródy Ernő: Nem is mondják!) Bethlen István is ezt mondta és azt is, hogy minden, amit más mond. a nép félrevezetése. Bocsánatot kérek, t. uraim, az igazságnak az a sajátossága, hogy sohasem megy túlzásba. De igazság-e az, hogv mi pőrére vagyunk vetkőztetve^ és mégis új, nehéz adókat akarnak ránk róni? Igazság-e az, hogy több adót akarnak kisajtolni a közönségből, mint mennyi lehetséges, pedig ahol nincs, onnan nem lehet kisajtolni semmit! Nincs ma a népnek jövedelme és, merem állítani, hogy alig van vagyona. Az igazság az. hogy ezz«l a törvényjavaslattal nem segítettünk az államon, az igazság az, hogy ez ismét csak egy morfiuminjekció, amilyet már sokat kaptunk az évek folyamán és ezek miatt a morfiuminjekciók miatt már halódik az egész ország. Az igazság az, hogy végre meg kell állani az adósróffal, amely se az országnak, se a lakosságnak nem használ. Az igaz17
