Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

Az országgyűlés képviselőházának 159. jók-e az öregségi és rokkantsági biztosításnak alapelveivel, hogy ennek az intézetnek tartaléktőkéiből ne csupán produktív beruházásokra, hanem eddig ki nem fizetett számláknak folyósítására is kénytelenek legyenek az intézetek pénzt adni? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hallottunk egy megosztásról, a négymillió pengőnek olymódon való megosztásáról, hogy 2*3 millió pengő az effektív új beruházás, 1*7 millió pengő pedig régen esedékes számlák fizetésére menne, vagy — így szebben hangzik — a Máv. forgótőkéjének kiegészítésére. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mióta a szociális biztosítás kötelessége az, hogy egyes közintézmények leromlott és lecsökkent forgótőkéjét alátámassza és kiegészítse? Nem gondolja-e a t. kormány, hogy egy ilyen veszedelmes precedens elemi erővel veti fel azt a kérdést: «hát itt az ő pénzükből, a szegény kistisztviselők, alkalmazottak keserves levont garasaiból mindenre a világon telik?» Telik állam jegy éknek vásárlására, telik számlafizetésre, bérház vételre, telik mindenre, csak nekik nem jut közvetlenül olyan munkanélküli segítésre, amely pedig az éhenhalástól mentené meg őket? (Propper Sándor: Gyalázat!) Higyje meg a t. Ház, hogy ezek a nagyipar érdekképviselete részéről erőszakolt intézkedések igen rossz vért szülnek, igen káros hatásúak, és lerontották még azt a maradék kevés bizalmat is, amellyel az alkalmazottak és a munkások az állítólag az ő érdekükben létesített szociális biztosítás intézménye iránt még viseltetnek. (Büchler József: Sötét van!) Hallunk egy ipari munkaszervező intézetről és egy másikról, a hitelintézeteknek szövetkezetéről, rövidítve ezzel az igen szép szóval, — szükség is volna rá a mai időkben — Hisz. Vájjon ki hisz abban, hogy ebből a kétszer 15 millió pengőből komoly és nagyarányú munkafinanszírozás történik? Eddig még nem hal" lottuk, — talán majd utánam következő Fenyő képviselőtársam a miniszter helyett meg fogja mondani — hogy tulajdonképpen milyen szándékok és tervek vannak ebben a tekintetben az ipar és pénzintézetek berkeiben. Én, mint ennek a Képviselőháznak egyik szerény tagja, csupán azokra a vonatkozásokra vagyok bátor rámutatni, hogy milyen tervek és szándékok állanak fenn nem az iparral és nem a bankokkal összefüggésben, hanem valamennyiünkkel összefüggésben a Nemzeti Bank igénybevétele körül 90 millió pengő visszleszámítolási keret megteremtését illetőleg. Ehhez azután már közünk van! (Fenyő Miksa: 90 millió?) A kétszer 15 millióval, vagyis összesen 30 millióval kapcsolatosan a közgazdasági lapok 90 millió pengős visszleszámítolási hitelkeretet emlegetnek. (Fenyő Miksa: Sokkal kevesebb!) Nem sokkal kevesebb az, amit itt Éber Antal képviselőtársunk említett, de elhiszem, hogy vannak itt bizonyos differenciák. Megállapítom azonban, hogy abban a pillanatban, amikor ilyen szélesre tárt finanszírozási keretekről és a Nemzeti Banknak, tehát az ország valutájának igénybevételéről van szó, ez már egy lényegileg állami vonatkozású és a közület által alátámasztott akció, a parlamentnek tehát megvan mindén joga, sőt nézetem szerint kötelessége arra, hogy itt a tőkés érdekekkel kapcsolatosan vagy azokkal szemben a munkásérdekeket megvédelmezze. Annál inkább köteles erre a t. Képviselőház, mert emlékszünk még kétrendbeli minisz; terelnöki kijelentésre, amelyek 1933 január hó elsején hangzottak el. Az egyik kijelentés Gömbös minisztereipök úr részéről szélott a ülése 1983 március 16-án, csütörtökön. 105 következőképpen (olvassa): «A lényeg az marad, — mondja ő — hogy a nagy egység gondolatában olyan berendezkedések létesüljének vagy fejlesztessenek, (Büchler József: Sötét van ebben a parlamentben! — Esztergályos János: Kérünk ebben a diszkrét sötétségben egy kis világosságot!) amelyek azt a közérzést váltják ki, hogy mindenkiről gondoskodás történik ebben az, országban, és hogy a munka minden körülmények között megtalálja a megbecsülését.» (Esztergályos János: Ügy látszik, csak akkor világítanak, ha miniszter van jelen! — Fábián Béla: Akkor nem kell világítani, mert akkor a miniszter maga világít!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urákJ Alig szóltak, már megtettem az intézkedést! Kertész Miklós: Sokáig kelletó várnunk arra, míg itt a nemzeti egység jegyében olyan intézkedések alakulhattak ki, amelyek mindenkinek javát szolgálják, tígylátszik, az ipart munkaszervező intézet és a Hisz. lesznek azok, amelyek most ennek a miniszterelnöki kijelentésnek realizálását jelentik, ha ugyan jelentik. A miniszterelnök úr azonban azt is mondja, hogy gondoskodás történik mindenkiről ebben az országban és legfőképpen arról, hogy a munka megtalálja megbecsülését. Mi a megbecsülést szívesen elengedjük^ á munka megfizetéséről, tisztességes díjazásáról van szó! Ha egyszer a munkának tisztességes és törvényileg körülbástyázott díjazása megvan, a megbecsülést majd kiverekszi, kiküzdi magának a munkás saját erejével. Hogy itt realizálni lehessen mindazí, amit a miniszterelnök úr mondott, nem a mi szempontunkból. Jhanem az ő szempontjából, aki nem hajlandó 4 elismerni osztálykülönbségeket, aki nem ismer osztályokat, hanem azt hangoztatja, hogy itt egy nagy nemzeti testvériség van és ebbe a nagy nemzeti testvériségbe be akarja építeni a munkásságot is, ennek jegyében & konkrét realizálásra nézve teszek egy szerény indítványt a következőkben (olvassa); «Gondoskodjék a kormány arról, hogy úgy az Ipari Munkateremtőben, mint a Hitelintézetek Szövetkezetében a munkásság, a dolgozók kénviselői megfelelő beleszóláshoz jussanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gondoskodjék a kormány arról, hogy eme lényegileg a Jegybank hiteleivel végrehajtandó beruházási programmal kapcsolatosan mindennemű mim kánál a 40 órás munkahét maradéktalanul biztosíttassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gondoskodjék a kormány arról, hogy a megélhetést biztosító iránymunkabérek paritásosán és nem a tőkés érdekképviseletek által egyoldalúan állapíttassanak meg. Gondoskodjék a kormány — itt most nem akarok vitatkozni Éber képviselőtársammal arról, hogy inflációs veszély-e ez vagy sem, egyszerűen a realitás talajára helyezkedem, amikor ezt mondom — a reálbérek értékállóságának biztosításáról mindennemű változással széniben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végül gondoskodjék arról. Ihogy ennek a munkának során — ha lesz ilyen — mindennemű állás- és jövedelemhalmozás intézményesen egyszer es mindenkorra kiküszöböltessék.» T. Képviselőház! Van azonban • ennek a kérdésnek még eg*y másik vonatkozása is. A lapokból értesültünk arról, hogy amikor ezeknek a gazdasági természetű intézkedéseknek előkészítő tárgyalásai folytak, a különböző^ kapitalista érdekképviseletek — a vasművek egyesülete, a Gyosz. és a többi — igen sűrűn jártak el illetékes helyeken. Minden bizonnyal