Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
Az országgyűlés képviselőházának 151 ték.» Ezek a panaszok nemcsak bizonyos helyen, hanem globálisan jelentkeznek és ma, amikor mindenki azt várja, különösen a pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló Társulat, vagy bármilyen más ilyen lecsapoló társulatba tartozó emberek, hogy ha már fizetnek, valami eredményt, valami hozamtöbbletet is lássanak, akkor ezeknek az embereknek ma azt kell látniok, hogy a csatornák helytelen megépítése következtében olyan lehetetlen helyzetbe kerülnek, hogy ahol nem volt sohasem víz, ott elöntött mindent a^ víz, ahol pedig valamikor víz volt, ott kiszívják még a kutakból is a vizet. Ne feledjük el, hogy nemcsak lecsapolni kell. hanem vigyázni kell arra is, hogy megfelelő vízmennyiség álljon rendelkezésre. Ahogyan Pest vármegyében csinálták a csatornákat, azt a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom; nem jóindulatába, mert a jóindulatot a pénzügyminiszter úrtól kell kérnem, itt ugyanis a flóra az egész vidéken át fog alakulni, mert itt minden víz eltávozik a nyáron, pedig ezeken a helyeken olyan a flóra, hogy különösképpen kellene^ hogy megfelelő vízmennyiség álljon rendelkezésre. Amikor százezrekre tehető a száma azoknak az érdekelteknek és gazdáknak, akik a vízitársulatokba tartoznak, akkor ezt a javaslatot, amely előttünk fekszik, amely csak egy detailkérdést old meg, nem áll módomban elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Eckhardt Tibor képviselő úr mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. A képviselő urat a szó megilleti. Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém mentelmi jogomnak három rendbeli megsértését bejelenteni. Az első eset február 18-án délelőtt történt Mezőkeresztesen. Mezőkeresztes községben tartózkodtam pártirodánkban, amikor megérkezett gyalogszerrel Kun Béla képviselőtársam és Tildy Zoltán az ottani jelölt; mindketten egybehangzólag arról értesítettek, hogy Mezőkeresz-. tes községbe bejövet, délelőtt fél tizenkét óra tájban a csendőrjárőr, aki a falu szélén posztolt, nem eresztette be autójukat a községbe, ellenben azt az instrukciót, vagy utasítást adta, — nem is tudom, minek nevezzem, mert nem tudom, hogy a csendőrség és a képviselők között ezidőszerint minő viszony áll fenn, hogy vájjon a képviselők alárendelségi viszonyba helyeztettek-e már a csendőrséggel szemben — (Dinien Ödön: Mezőkeresztesen f biztosan!) hogy autójukat nem szabad a községbe bevinni és ők maguk is siessenek a községbe, mert csak 12 óráig szabad oda bemenniök; 12 után már tilos a községbe a lábukat betenni. Én nem akartam ezt elhinni, kerestem a főszolgabírót, a választási elnököt, de úgy látszik ilyenkor nem szokás nekik olyan helyen tartózkodniok, ahol elérhetők. Nem voltak sehol sem telefonon, sem személyesen elérhetők. (Berki Gyula: A választási bizottság irodájában volt az elnök egész nap. — Keisinger Ferenc: Berkivel kalábereztek egész nap. — Zaj.) Elnök: A képviselő uraknak nem adtam szót egyik oldalon sem; csak Eckhardt képviselő urat illeti a szó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben maradni! Eckhardt Tibor: Én nem vonom kétségbe, képviselő úr, hogy ott volt, de hogy velem szemben letagadtatta magát, az bizonyos, mert nekem akkor nem állott rendelkezésemre. Ez is bizonyos. Ez szombati napon volt. (Meskó Zoltán: Szombaton volt? 1 Az más! -- Zaj.) Nem siülése 1933 február 22-én, szerdán. 277 került semmiféle kompetens tényezőt találnom. Erre telefonon keresvén a belügyminiszter urat, azt az értesítést kaptam, hogy a belügyminiszter úr beteg. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, tessék csendben maradni. (Meskó Zoltán közbeszól.) Eckhardt Tibor: Komoly dolog ez, nem tréfa, főleg nem ilyen ízetlen tréfának tárgya. (Meskó Zoltán: Valamikor szintén ilyesmit csinált! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Eckhardt Tibor: Mondom, felhívtam a belügyminiszter urat. Beteg lévén, nem volt a hivatalában és így a helyettesével, Blaha Sándor államtitkárral beszéltem. Blaha államtitkár úr teljesen tájékozatlan volt az ügyben. Elmondottam a tényállást, amely közben azzal is kiegészült, hogy a kerület más községeiből is hasonló jelentés érkezett, amely szerint Szentiványi főszolgabíró rendeletére a képviselőknek déli 12 óra után tilos egyik községből a másikba átmenniök. (Zaj balfelől.) Közöltem ezt az államtitkár úrral, aki megígérte, _ hogy azonnal érintkezést keres a belügyminiszterrel és intézkedni fognak. Tényleg,, félórán belül kaptam is választ telefonon az államtitkár úrtól, amelyben közölte, hogy csak tévedés vagy félreértés lehet egy ilyen intézkedés, de máris intézkedtek és ez az abuzus azonnal meg fog szűnni. T. Ház! Erre a megnyugtatásra én elindultam Mezőkeresztesből. Kifelé azonban változatlan helyzetet találtam; a csendőrjárőr nem engedett ki a községből, vagyis magyarán szólva, internálva voltam Mezőkeresztes községben. Visszamentem a pártirodába, elkezdtem újból érdeklődni, hogy mit kellene csinálni. Végezetül is azt a tanácsot kaptam, hogy itt más, mint Lukács Béla képviselőtársam, nem segíthet. (Rassay Károly: Ki az?) Erre felkerestem, a községházán székelő Lukács Béla képviselőtársamat, — nincs jelen, ha jelen volna, bizonyára megerősítené szavaimat — és megkérdeztem, hogy mi módon tudnék én Mezőkeresztes községből kijutni, miután a csendőrség utamat állja és azt állítja, hogy egyedül ő képes segíteni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Mi ő? Dalai láma? — Derültség.) Erre Lukács képviselőtársam de facto — nagyon helyesen, egy szó kifogást az eljárása ellen nem emelhetek — nagyon korektül elment, elkezdett telefonálni jobbrabalra. Egy idő múlva visszajött és azt mondta: most már mehetsz a községből. Tényleg, délután 4 órától kezdve ki tudtam menni Mezőkeresztes községből, megszűnt az egészségű« yi vagy nem tudom milyen címen emelt vesztegzár, (Derültség és zaj.) de konstatálnom kell, t. Ház, hogy előttem ismeretlen tényezők rendeletéből déli 12 órától délután 4 óráig be vol-' tarn zárva Mezőkeresztes községbe s az onnan való kijutás — mondjuk, a csendőrséggel való szembeszegülés nélkül — lehetséges számomra nem volt. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: És ha nem lett volna olyan jószívű Lukács Béla, mi lett volna? Még most is ott lenne! — Meskó Zoltán: 1922-ben ugyanez volt! — Zaj.) Meg is kérdeztem, miután ugyanakkor Berki képviselő úr autója akadálytalanul közlekedett.,.. (Felkiáltások a jobboldalon: Az természetes. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula: Bocsánatot kérek, én Abrányba mentem és volt engedélyem, hogy oda menjek. — Bródy Ernő: Engedély 1 ? Mire? Berki Gyula; Gyűlésengedélyem. — Nagy
