Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

< Az országgyűlés képviselőházának Hí az igen t. földmívelésügyi miniszter úr erről a hét svájci borházról és azoknak kijelölt, még pár évvel ezelőtt ünnepelt, nagystílű hazafias magatartású, zseniális szélhámosáról mondott. (Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Jogosan háborodunk fel! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Rassay Károly: Az urak fedezték! — Simon András: Nem fedeztük! Nem is tudtunk róla! — Bródy Ernő: A zárszámadást nem adták ide! — Rassay Károly: Fedezték a száz milliókat! — Pakots József: Kellemetlen, de igaz! — Eckhardt Tibor: Fáj a tiszta igazság, mi? — Propper Sándor: Hock Jánost becsukják ós ennek másodosztályú érdemkeresztet adnak!) Nekem és nekünk ezen az oldalon, de a Ház egyik tagjának sincs pereskednivalónk a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úrral. Én már interpellációm legelején kijelentettem, hogy ama kevesek közé tartozunk az igen t. földmi velésügyi miniszter úrral, akik nyugodt lélekkel nézhetünk e kérdésben is e~"más szemébe. Engedje meg tehát a t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy tudomásul véve ezt a magyar szívekbe markoló gyászbeszédet, amely igen kiábrándító és keserű hatást gyakorolt, azt hjfözem. a Háznak nemcsak erre, hanem arra az oldalára is (Bródy Ernő: A magyar állam tehetetlensége!) még egyszer felvessem azt a kérdést, hát hol volt az ellenőrzés, hogy másfél millió magyar pengő Osáky szalmájaként porladjon el Svájcban? (Pakots József: Miért nem voltunk benne iaz igazgatóságban?) Benne volt két igazgató. (Pakots József: De nem volt!) A földlmí velésügyi minisztériumnak két magasrangú főtisztviselője 19^2 december 81-ig benne ült az igazgatóságban. (Kállay Mik'ós földmívelésügyi miniszter: Beválasztottak, de részünkről nem delegáltattak! — Rassav Károly: Szóval érdektelenséget jelentettek ki!) De ha csak most, a földimívelésüg-yi miniszter úrnak minden elismerésre méltó vizsgálata alapján bontakozott volna ki a közvélemény vagy a szakértők előtt az. hogy miiven züllött állapotok vannak a Svájci Magyar Kereskedelmi Kamara és e három magyar-svájci részvénytársaság körül, (Rassay Károly: Es a földmívelésügyi minisztériumban, ahol ez lehető volt!) én is halotti beszéd rezignált stílusához alkalmazkodva, azt mondatnám, hoffv latiatok feleim: por és hamu vogmuc. (DerültRég.) De nem erről van* szó t. Képviselőház. A Maarvar Királví Legfőbb Állami Számvevőszék 1928/29. és 1929/30. évi jelentése mér rámutat ftrje az ügyvitelre >(Bródy Ernő: ¥>rre a pénzberdálásra!) erre a honáruló és ledér gazdálkodásra. (Ügv van! Ügy van! a bal- és a széUőhaloldalcn.) Érteném, ha ez Nicaraguában, Bolíviáién, vasry az Északi Sarkon történt volna, (Kahók Lajos: Ne sértse meg Bolíviát!) amelyet nehéz megközelíteni, de ezek nem itt, hanem a szomszédban történtek, ahová 24 óráig se tart az. utazás... (Nagy zaj balról.) A múlt kormányok számos állam férfia és minisztere járt Svájcban, ismételten — .akiknek meg kellett volna látniok a Svájci Magyar Kereskedelmi Kamarának, azt a 80 centiméteres márványtábláját, almelyen arany betűkkel áll rajta az, hogy «Bevollmächtigter der königlichen ungarischen Handels- und Ackerbauministerien.» Miért nem tiltakoztak a miniszter urak, akik gazdasági és egyéb komoly és vidám okokból kirándultak Zürichbe, akik Laskai vendégei voltak és Lasikai autóján járták be a vadregényes Helvéciát? Hol voltak az ellenőrök? Hiszen nagyon jól tudjuk, . ülése 1933 január 25-én, szerdán. 31 hogy a földmívelésügyi minisztérium két magasrangú tisztviselőjének a fia hivatalnok volt ebben a kamarában; (Pakots József: Légyoly jó bátyám alapon!) miért nem írtak azok haza,^ hogy: papa, baj van, lopják az állam pénzét. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Majd sietnek!) Tudomásul veszem azt, amit a miniszter úr mondott, mert tökéletesen meg vagyok győződve az ő jóhiszeműségéről és arról is meg vagyok győződve, hogy ugyanaz az elkeseredés, megdöbbenés és utálat fogta elnézek láttára, mint akármelyikünket. (Erődi-Harrach Tihamér: Ne csináljon az állam üzleteket. — Bródy Ernő: Ezt már tíz év óta mondjuk! — Zaj. — Elnök csenget. — Eher Antal: A többi üzemnél is így csinálnak! — Dinnyés Lajos: Állami wirtschaf tolás!) T. Ház! Minek vagyunk itt porig sújtott tanúi? Annak a közüzemi gazdálkodási rendszernek, amelynek súlyos betegségét látta a kormány és láttuk itt mi, de csak most, a boncolás után lehet a pontos diagnózist megállapítani. Higyjék el, bár csak rossz jós lennék: Majdnem minden közüzemnél így lesz ez. Majd csak a boncolás után fogják megállapítani, hogy hosszú évek óta milyen súlyos rak-, tüdő- és egyéb betegségek pusztítottak. (Eher Antal: De azért nem hagyják meghalni a Eico-t, meg egyebeket! — Bródy Ernő: A Laska íknak szüksége van ezekre! — Zaj.) T. Képviselőház! Van ennek az ügynek azonban még egy részlete, melyet kötelességem szóvá tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta a földmívelésügyi miniszter úr, bizonyara a legjobb hiszemmel és a legmegbízhatóbb információk alapján, hogy Laskai bizonyos mertekig hasznára volt a magyar-svájci kapcsolatoknak. {Felkiáltások a baloldalon: Hogy. hogy?) T. miniszter úr, Svájcban minden kuoni pásztor és minden stüszi vadász tudta evek óta, hogy Laskai és cimborái patologikus szélhámosok és mégis hiába jöttek ide, a kereskedelemügyi minisztériumba, a pénzügyminisztériumba és a földmívelésügyi minisztériumba panaszkodni a svájci és magyar kereskedők. Itt volt a szalámiüzlet, amelyről nagyon nol méltóztatnak tudni, hogyan intézte azt el Laskai. Teljesen tönkretette a szalámink svájci kivitelét, amely pedig egyike legnemesebb exportcikkeinknek. Itt van a statisztika, méltóztassanak megnézni. Ha egy kereskedő, gváros, iparos, vagy mezőgazda kiment Sváicba és nem adott Laskainak províziót, azt ebek harmincadjára juttatták. Mivel Laskai cége egy állami szervnek vélt intézmény volt, tőle kertek a svájci césrek jelentéseket s ő olyan információt adott, hogy az a magyar kereskedő vagy gyáros, aki nem adott províziót, aki nem fizette le előre az obulusait, el is búcsúzhatott Svájctól. Az igen t. miniszter úr azzal a valóban keresetlen őszinteséggel, amelyért mi becsüljük, feltárta itt ennek az ügynek sok részletét. Eb; bői kiderül az, hogy hamarjában mésfélmilljó pengő az az összeg, amelynek bottal üthetjük a nyomát. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Csak 835.000 frank!) Körülbelül másfélmillió magyar pengő. (Bródy Ernő: Es a házacskák, a palotácskák?) Erről a t. földmívelésügyi miniszter úr nem számolt be, mert nem volt erről tudomása. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: A házak megvannak!) Elnök; A képviselő úr beszédideje lejárt.