Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
208 Az országgyűlés képviselőházának 14 8, ülése 1933 február 15-én, szerdán. faitáját egyformára akarnák pancsolni és ezzel már előre feladják a versenyt a silányabb és olcsóbb, mert kikészítési költségekkel nem terhelt spanyol paprikával szemben. Ebből a tervezett monopóliumból tehát nincsen haszna sem a termelőnek, sem a kikészítőnek, sem a kereskedőnek, sőt egynehány kiváltságosnak kivételével nincsen haszna az exportőrnek sem. Kérdés tehát, hogy ki az, a ki ezt az ügyet bolygatja, kinek az érdekében áll az, hogy ezeken a titokzatos tanácskozásokon az érdekelteket kész helyzet elé állitsa és ki az, aki heteken keresztül az újságokban való közzététel ellen tiltakozott, elbujt és végigtelefonálta a lapokat, hogy a paprikamonopóliumról pedig ne írjanak. (Büchler József : Ejba!) Valóban künn a színpadon csak a hivatalos emberek láthatók, a kulisszák mögött azonban ott áll az a magánérdekeltség, amely 2 millió pengővel akar beszállni ebbe az üzletbe. Ügy mondják Szegeden, — és ennek a helyi szóbeszédnek bizony van alapja — hogy a paprikamalmok közös eladási irodájának meaállapodása a jövő esztendőben lejár és ennek a kartelszerű megállapodásnak helyébe lépne ez az új monopóliumszervezet látszólag a termelők, kikészítők és kereskedők javára és érdekeik védelmére, tényleg azonban a tönkrement politikai exponensek felsegélyezésére. Ezek adnák, vagy szednék össze azt a kétmillió pengőt, amellyel évi 15 százalékos kamatozás és tíz esztendei lekötöttség ellenében vállalnák ezt a szerepet, magánmonopólium birtokosaiként ezzel a kezükbe adott birkanyíró ollóval lenyírni a paprikabirkák gyapját. Ez az egész tervezet azért készül ilyen titokban, mert politikai érdemek jutalmazására készítik (Szabóky Jenő: Halljuk! Halljuk!), olyan titokzatosan, hogy már csak a szelíden fuvolázó félhivatalos kommünikékből tudták meg az elsősorban érdekeltek is, hogy ez az ügy milyen előrehaladott stádiumban van. Sem: a földmívelésügyi minisztériumban tartott tárgyalásokra, sem a Szegeden tartott megbeszélésekre nem hívták meg az érdekelr tekét. A minisztériumban ott volt Mayer János, ott volt Ráday miniszteri tanácsos úr, ennek a gondolatnak hivatalos apja, (Györki Imre: May érnek nem volt elég a borházakból, most még egy paprikaházat akar gründolni! Gründolási láz forog fenn! — Elnök csenget) í)-én pedig Szegeden tartottak tanácskozást, amely a földmívelésügyi minisztérium gyógynövény forgalmi irodájának hivatalos helyiségében folyt le. Ezen a tanácskozáson is csak szigorúan kiválogatott, hallgatóság vehetett részt, a termelők és kikészítők közül csak egykét vezetőségi tag, akik még eddig nem tudták áttekinteni ezt a szövevényes nyírási kísérletet, akik még nem látták a kulisszák mögött várakozó politikai jutalmazandók játékát. (Szabóky Jenő: Ki az, kérem?) Vadidegenek is jelen lehettek, akiknek a paprikához semmi közük nincs, a monopólium ellenzőit pedig egy tíz rendőrből álló kordon akadályozta meg a bejutásban és kellemetlen kérdések feltételében. Az érdekelt termelők és kikészítők együtt másnapra, 10-ére szintén megbeszélést hívtak össze, elvégre az a meggyőződésük, hogy ha a monopólium tervezőinek joguk van a támadásra, nekik joguk van a védekezésre, sokkal több joguk, mert ez az ő mesterségük, ebből a maguk megélhetését akarják megtalálni, nem pedig nemzeti ajándékot keresnek benne. (Szabóky Jenő: Nincs is tervezve monopólium, kérem! — Büchler József; Majd ha földimívelésügyi miniszter lesz és ezt kijelenti, akkor elhiszszük, addig nem! — Szabóky Jenő: Mi sem megyünk bele, a kalocsaiak sem mennek bele! Téves beállítás!) Ezt a gyűlést, amelyet a termelők és kikészítők akartak összehívni, az egyenlő elbánás alapján a rendőrség megtiltotta, (Dinnyés Lajos: Ez az új stílus!) egészen bizonyosan a magánmonopólium érdekeltjeinek az utasítására. A magánmonopólium mellett tehát így teremtik az egységes hangulatot azon az alapon, hogy akinek szava nem hallatszik, úgy vétetik, mint aki bele. nyugszik, vagy beleegyezik ebbe a szégyenteljes kiszolgáltatottságba. Kérdeni, azért kell sajtócenzura, azért kell gyűlés tilalom, hogy állampolgárok életérdekei és jogai ilyen módon elkonfiskálhatók legyenek 1 ? Nem tudom, hogy ez az interpelláció idejében hangzik-e el és lesz-e foganatja, vagy pedig ugyanarra a sorsra jut, amelyre annakidején jutottak azok a felszólalások, amelyek a népjóléti minisztérium panamáira és a borházak körüli üzletekre hívták fel az illetékes miniszterek figyelmét. Ha igen, akkor ennek az interpellációnak az a kötelessége, hogy adat legyen annakidején a felelősségrevonásra és éppen azért megkérdezem, hogy mi a földmívelésügyi miniszter úr álláspontja evvel a tervezett monopóliummal szemben, megengedhetőnek tartja-e, (Szabóky Jenő: Paprikás hangulat!) hogy amikor az ország népe elviselhetetlenül súlyos közterhek alatt nyög, ugyanakkor ezzel a monopolisztikus formával olyan eszközt adjanak egy magánérdekeltség kezébe, kizárólag annak profitja érdekében, amellyel a fogyasztást közérdekellenesen még messzebbmenően megdrágítják. És megkérdezem azt is tőle, hogy tudja-e a miniszter úr azt, hogy a termelők, a kikészítők és a kereskedők exisztenciáját támadja meg ez a tervezett megkötöttség, hajlandó-e a miniszter, úr az előzetes tanácskozásokba az érdekelteket belevonni, (Úgy van! a szélsőbaloldalon,) nemcsak azokat, akik az üzleten keresztül keresni fognak 1 ? Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Büchler József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. (Felkiáltások jobbfelől: Halasszuk el! — Felkiáltások balfelől: Dehogy halasszuk!) Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a politikai pártszervezetek működésének akadályozása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy politikai pártok pártszervezeteinek működését a közigazgatási hatóságok továbbra is akadályozzák, a pártszervezetek megalakulását tiltják, sőt politikai pártszervezetektől egyesületi alapszabályokat követelnek meg, amely jogtalan követelés, mert politikai pártoknak alapszabályra nincs is szükségük? Hajlandó-e a miniszter rír korábbi rendeletének érvényt szerezni és a politikai pártszervezetek megalakítását és működését akadályozó közigazgatási önkénynek véget vetni? Hajlandó-e a miniszter úr fegyelmi eljárást indítani azok ellen a közigazgatási hatósági személyek ellen, akik a miniszteri rendelet és miniszteri kijelentések ellenére is minden eszközzel akadályozzák a politikai pártok szervezeteinek megalakítását és működését? — Büchler József s. k., országgyűlési képviselő.»
