Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-147
Az országgyűlés képviselőházának tl+7. kőzni a kérdésekkel. Elvégre azonban mi ellenzék, akiknek talán szintén volna mondanivalónk ezekről a kérdésekről, még az alkalomtól, még annak lehetőségétől is elüttetünk, hogy a saját gondolatainkat itt kifejtsük. {ügy van! Ügy van! half elől.) T. Ház! En nem mondom, lehet, hogy nekünk van egyben-másban igazunk, lehet, hogy tévedünk, de ne méltóztassék kitérni a megvitatás lehetősége elől. A parlamentarizmusnak, az alkotmányos életnek elvégre mégis csak az a bázisa, hogy amikor sorsdöntő, komoly és nagy horderejű problémák nap-nap mellett a gazdasági élet elevenjébe vágó intézkedéseket provokálnak, akkor a parlamentnek mégis legyen módja legalább elvben tárgyalni ezekről a kérdésekről, ha már a hatalmat a 33-as bizottság megkonstruálásával a kormány elsősorban magának és csekélyebb mértékben annak a 33-as bizottságnak rezerválja. Sokszor méltóztatnak itt arra hivatkozni, hogy világválság van. Az egész világon, aa egész földgömbön minden parlament fokozott potenciával végzi a maga kötelességét, éppen a gazdasági és pénzügyi problémák megoldása érdekében. Ezelőtt másfél évvel ott voltam Angliában, amikor Angliára rászakadt az a nagy gazdasági krízis — és mit cselekedett MacDonald, az akkori miniszterelnök 1 ? őszinte és becsületes programmot adott, amely őszinte és becsületes programmban — nem egy nemzeti álmoskönyvben, hanem a legközlebbi hat hónapon belül megvalósítandó komoly intézkedések felsorokjsán keresztül — tájékoztatta az országot azokról a nagyon komoly és lényeges áldozatokról, amelyeket meg kell hozni, — amelyeket ennek az országnak is meg kell hoznia, ha rendbe akarunk jönni. Senki nem akar itt elzárkózni az áldozatok vállalása és viselése elől. De amit minden ország és minden adófizető joggal elvárhat minden olyan társaságtól, amely meri a kormányzást vállalni, az az, hogyha áldozatokat követel a néptől, hogyha nagy terheket ró egy szerencsétlen és a terhek alatt úgyszólván máris roskadozó nemzet vállaira, legalább azt akarjuk tudni, hogy hová visz ez az út, (Ügy van! belfelől.) -mi lesz a vége, nem fogunk-e az áldozatok meghozatala után újból oda jutni, ahol voltunk! (Friedrich István: Három hónap múlva!) Másfél esztendővel ezelőtt néhai nagynevű pártvezérem, Gaal Gaston is, én is kifejtettük itt a Házban, hogy az olyan áldozatok viselésének, amelyeknek meghozatala után a nemzet szegényebb lesz, de a gyógyulás útján egy lépéssel sem jutottunk előre, az ilyen áldozatok hozatalának (nemcsak, hogy nem vagyunk hívei, hanem minden erőnkkel ellene szegülünk annak, hogy felesleges és meddő tékozlással, a lyukaknak ostoba tömködésével, a szükséges gyógyítás, ha kell, operatív beavatkozás helyett kuruzslás és tüneti kezelés folyjék ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a széls őbaloldalon.) T. Ház! Gömbös Gyula igen t. miniszterelnök úr nem azt az utat választotta, amelyet Angliában MacDoimald, aki adott egy becsületes programmot és azután becsületes választásokon megkérdezte a nemzetét, hogy megadja-e neki a felhatalmazást, ihogy iái kormány megte/hesse azokat a nagyon messzemenő intékedéseket, amelyekre szükség volt és amikor döntő erejű többséget kiaipott, (Büchler József: Tiszta választáson!) iáikkor azt, amit igért, száz százalékig be is tartotta. ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 155 niszterelnök úr hónapokon keresztül járta az országot és tett nagyhangú ígéreteket, azután megcselekedte mind annak az ellenkezőjét, amit ígért (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és végül ia gyűlések tökéletes betiltásán keresztül lehetetlenné teszi még a bírálatot és a kritikát is. (Ügy van! bal felől.) Ha ez alkotmányos eljárás, ha ez megfelel az európai általános gondolkozásnak, ha megfelel a legkezdetlegesebb jognak és kötelességnek, amelyet a törvényhozás minden tagja köteles a maga számára követelni, akkor lehet, hogy az igen t. kormány a maga politikai útján — amely, sajnos, azt kell mom-danoim egy dilettáns társaság csődbejutott helyzetére emlékezteti — lényegesen eltér azoktól a normáktól, amelyeket minden művelt ország törvénytisztelő társadalma és törvényhozása a maga számára kötelezőként ismer el. (Ügy van! balfelől.) En azt kérdezem itt önöktől: ha a jelenlegi kormány minden bölcsesége kimerül az adóemelésekben, f amelyeket perhorreszkálok, a fizetésleszállításokban, amelyeknek ezt a formáját szintén perhorreszkálom és a gyűlések betiltásában: ezt a politikát Károlyi Gyula gróf sokkal elegánsabban csinálta(Ügy van! Ügy van! half elől.) Kérdezem, t. Ház: miért kellett akkor elvesztegetni négy hónapot felesleges handa-bandázással? (Friedrich István: Háryjánoskodással!) Nem lett volna-e okosabb szó nélkül elfogadni Korányi Frigyes báró pénzügyi javaslatait, mert az igen t. Gömbös-kormány sem tett eddig egyebet, mint amit négy hónappal ezelőtt már Károlyi Gyula gróf és Korányi Frigyes báró nagyon tisztességesen, elegánsan, de felfogásom szerint szintén tévesen óhajtottak itt tenni. Kérdezem önöket, túloldalon ülő képviselőtársaim: Miért kellett ezért megbuktatni Károlyi Gyula grófot. (Friedrich István: Már megbánták!) Mert, ha ígéretekről van szó, ha arról van szó, hogy itt olyan ember kell, aki tud ígérni, akkor gyerünk vissza Bethlen Istvánhoz, az azután tudott ígérni. (Derültség.) Az ellenzéki oldalról állapítom meg, hogy az egész ország, az egész magyar közvélemény, Hevesi főrabbitól kezdve ia püspökön keresztül a legegyszerűbb falusi gazdáig, Gömbös Gyulából mindenáron nagy embert akart csinálni, de Gömbös Gyula nem engedi magát! (Derültség.) Gömbös Gyula nem enged magából maigyembert csánálni! ö a pámiknak az ijedtségén keresztül most végre olyan intézkedésekre ragadtatta magát, amelyeket igazán csak a megdöbbent kétségbeesés hangján tudok bírálat tárgyává tenni. Még a világháború idején sem fordult elő, hogy betiltsák a képviselők beszámolóját. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Amikor az egész világ égett, amikor a frontokon verekedtek a hadseregek, a képviselők akkor is szabadon gyakorolhatták nemcsak azt a jogot, hanem azt a kötelességet is, amely reájuk hárul abban, hogy választóközönségükkel érintkezhessenek és beszámolók formájában felvilágosíthassák őket. (Ügy van! balfelol.) Hol vagyunk, hova jutottunk most már, ha még ezt is be akarják tiltani? Kétszeresen kifogásolnom kell a belügyminiszter úrnak a sajtó számára adott azt az indokolását, amelyben rendkívüli terjedelmű izgatásokkal inodoklja ezt a semmiképpen sem menthető eljárást. En innen, erről a helyről is mindenkihez, akihez szóm eljut ebben az országban, azt a felszólítást, azt a kérelmet intézem; Em-
