Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 14 8 Ezt csak azért vagyok bátor előrebocsátani, hogy kérjem a t. Képviselőház védelmét és felhívjam a figyelmet arra, hogy amikor majd annak az elbírálása következik, hogy vájjon történt-e velem mentelmi jogsérelem, akkor ne ugyanazt a választ kapjam, amelyet az előző mentelmi bizottsági határozatban kaptam. (Pakots József: Beszélhetsz jó vitéz!) Elnök: A bejelentés áttétetik: a mentelmi bizottsághoz. Hegymegi Kiss Pál képviselő úr kért szót a házszabályok 103. §-a alapján. A szót a képviselő úrnak megadom. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Én csak két napig voltam jelen a mezőkeresztesi választókerületben ... (Tabódy Tibor: Ez az ország érdeke? — Kassay Károly: Miért csinálnak ilyent? — Tabódy Tibor: Miért adnak rá okot? — Kassay Károly: Ki ad rá okot? — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan cinizmus! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János {Tabódy Tibor felé): A képviselő úr ellenzéki volt! — Tabódy Tibor: En sohasem voltam! Kormánypárti voltam!) Csendet kérek! (Esztergályos János: De hamar átvedlett! — Mojzes János: Nem kell előléptetni! — Eckhardt Tibor: Halljuk Hegymegit! — Esztergályos János: AJ ellenzéki volt! — Elnök csenget.) Hegymegi Kiss Pál En csak két napig voltam jelen a mezőkeresztesi küzdelemben, azonban mégis sajnálatomra be kell jelentenem egypár olyan esetet, amelyek az én mentelmi jogomat sértik, sőt sajnálattal kell megállapítanom, hogy az a meggyőződésem, hogy országunkban, ha én nem volnék képviselő és törvényhozó, ezeket az atrocitásokat énvelem nem követnék el, vagy ha nem volnék ellenzéki képviselő, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Az biztos!) hanem ott ülnék a miniszterelnök úr háta mögött, akkor sem követnék el ezeket velem. (Zaj.) Amikor Nagymihály községbe megérkeztem és leszálltam az autóról, — bár egy szót sem szóltam — két csendőr szuronyt szegezett nekem, (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ez a szokás!) Akkor leigazoltam magamat, (Pakots József: így üdvözlik őket! — Eckhardt Tibor: A miniszterelnök úr elment! XJgy látszik, ez nem tetszik neki!) és kértem, ők is igazolják magukat. Kölcsönösen igazoltuk egymást. Azután tiltakoztam ellene, hogy énvelem mint gyilkossal bánjanak el és kértem, hogy tegyék fel a szuronyos fegyvert a vállukra. Ok azt mondották, nekik parancsuk van, hogy engem el kell fogniok. (Zaj.) Gelej községbe két kis^ nőrokonommal mentem el. Bementem egy házba, ahol két emberünkkel beszéltem. Bejött a csendőr azzal, hogy utasítása van arra, hogy én egyszerre öt személlyel nem beszélhetek, (Rassay Károly: Népgyűlés!) csak három személlyel beszélhetek. A rokonaimnak azt mondották, hogy^ ebben a községben járványt rendelt el, járványzárlatot rendelt el a hatóság. (Derültség a jobboldalon. — Rassay Károly: Ezért veszett el az ország! — A szónok Mihálffy Vilmos felé: Ön mulat rajta képviselő úr, mert ön csak így jut mandátumhoz! — Hajós Kálmán: Kinek mondja képviselő úr?) Nem önnek, képviselő úr, ön nem mulat ilyenen. Azt mondották, hogy járványzárlatot rendelt el ott a hatóság és vagy azonnal menjenek haza — jelülése 1933 február 15-én, szerdán. 183 zem ők a határban laktak, ott van a birtokuk — vagy két hétig ne hagyják el a helyet. Kértem a hatóság rendeletét, mert mint közigazgatási ember ilyet még nem hallottam, hogy járványzárlat címén egy községet most így vesztegzár alá helyeznek. A csendőr azt mondotta, hogy nincs nála a rendelet. Másnap tudtam a hatóság egyik vezetőjénél érdeklődni, aki azt mondotta, hogy ez tervbe volt véve, de mégis nem fért össze lelkiismeretükkel, hogy ilyen rendeletet is kiadjanak. A másik két embert, aki velem együtt ott volt a szobában, rögtön elvitték az Örsre. Utánuk mentem és láttam, hogy az örs egyik embernek orrát megfogta és fenyegette őket, hogy miért avatkoznak holmi választásba. (Dinien Ödön(Mihálffy Vilmos felé): Ez nem nevetni való, ezen nem lehet mosolyogni! Rassay Károly: Cinizmus ezen nevetni! Különösen egy volt belügyi embernek mem lehet ezen nevetni - Eckhardt Tibor: Majd ha Mihálffy val így bánnak, másként fog viselkedni! Ha az ő orrát fogják meg! — Zaj. — Elnök csenget.) Innen Mezőkeresztes községbe mentem át. Egyik unokatestvérem, a szomszédos falu lelkésze odajött hozzám beszélni velem. Megjelent a csendőrjárőr és ezt a református papot minden ok nélkül kényszerítette, hogy azonnal hagyja el a községet. Azonkívül felkeresett Farkas Olivér, (Eckhardt Tibor: Törvényhatósági bizottsági tag mind a kettő!) aki törvényhatósági bizottsági tag, ott a szomszédos községben több száz hold birtoka van, a szomszéd dos község első virilise. Eddig mindig ő volt a választási elnök ebben a kerületben, sőt most is a t. kormánypárt Szalay-esetet remélve felajánlotta neki a jelöltséget, de nem vállalta. Amikor Farkas Olivér ott volt, 'benyitottak abba a szobába, ahol tartózkodtunk és a csendőr felszólította, hogy azonnal hagyja el Mezőkeresztes községet. Akkor én már felszólítottam ezeket a váltakozó csendőr járőr őket, mi az, hogy akárkivel beszélek, vagy tárgyalok ebben a községben, rögtön megjelenik a csendőrjárőr, benyit egy magánlakásba, ahol én tartózkodom, amihez neki egyáltalában joga sincs, hiába kérek rendeletet, nem mutat, azt mondja, általános rendeletet kaptak, de különben a mezőkeresztesi községházáról dirigálják őket. Ott meg is mondotta az egyik járőr: sajnálom képviselő úr, szégyenlem, az arcomról majd lemegy a bőr, de erre kényszerítenek bennünket, máskép ki kell szöknünk ebből az országból. (Zaj a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Hogy hívják őket?) Nem mondom meg, képviselő úr. (Pakots József: Majd, hogy kitörjék a nyakát szegénynek! — Eckhardt Tibor: Sötét dolog!) A délután folyamán megérkeztek Mezőkeresztes községbe a külföldi újságírók. (Pakots József: Hátborzongató dolgok!) Egyszer csak ott látom ezt a társaságot abban a szobában, amelyben én tartózkodtam, mikor megjelenik 14 csendőr és felszólít mindenkit, hogy azonnal fel a községházára. Engem megkértek, hogy maradjak ott a szobában, maradjak vissza. Akkor odajön hozzám a csendőr és azt mondja: ön is jöjjön. Mondom, én nem megyek most. Erre azt mondja: ha pedig nem jön, akkor én önt megbilincselem. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! —- Eckhardt Tibor: Jogállam! Tanú vagyok rá én is, ott voltam mellette! — Pakots József: En nem mentem volna,, szerettem volna látni, hogy megbilincseljenek! — Griger Miklós: Gazság! — Pakots József: Egyenesen disz27*