Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-143
Az országgyűlés képviselőházának 143. vesztettük a háborút. Ezzel szemben, ha úgy lelkiismeretesen (Propper Sándor: A 97. pont!) tárgyilagosan nézzük a dolgot és szívünkre tesszük a kezünket, (Farkas István: Bevallhatják maguk ís, hogy elherdálták az ország vagyonát!) akkor megállapíthatjuk, hogy Peyer Károly igen t. képviselőtársam felszólalásából a célzatosság sugárzik ki és az semmiképpen nem tárgyilagos. Mert mi, akik tárgyilagosan, lelkiismeretességgel — a 97. pont szerint — és felelősségérzéssel nézzük az ország ügyeinek vezetését, (Propper Sándor: Ilyen programmpontjaik vannak!) azt fogjuk megállapítani, ami az én érzésem is volt ma, amidőn ebben a szörnyű, nehéz helyzetben — majdnem azt mondhatnám a lehetetlenségek között — a pénzügyminiszter úr előadta.jövő terveit; úgy éreztem, mint amikor az orvosprofesszor nemcsak hatalmas tudással, hanem páratlan Önzetlenséggel és jóakarattal is akarja azt a beteget meggyógyítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Ráolvasással, kuruzslással! — Buchinger Manó: Az operáció sikerül, a beteg meghal!) T. képviselő úr, elsősorban ma még semmi körülmények között nem tudja megállapítani, hogy az operáció hogyan sikerül! Ha azt nézem, hogy a jövőben az adóemelésnél (Fábián Béla: Megint lesz?) például a házadóra azt mondja a tervezet, hogy a kétszobás házak azonban az adóemeléstől mentesülnek, (Peyer Károly: Ha a tulajdonos maga lakik r benne!) esnek-e adóemelés alá az önök munkásai és ha azt látom, hogy az adóemelés vonatkozik az autóra, vonatkozik a benzinre ... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A teherautókra! — Propper Sándor.- Es ez drágulással jár! — Simon János: Melyik kisembernek van teherautója?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tabódy Tibor: ...kérdezem t. Ház, van-e az önök munkásainak szüksége benzinre? (Peyer Károly: Igen, mert minden leállított kocsiról leszáll a soff őr és munkanélküli lesz! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Vagy ha azt látom, hogy a tervezett rádióadónál is mentesítik azokat a kis, detektoros készülékeket, amelyek azokban a szegény kis egyszobás munkásházakban és tanyákon vannak, (Erdélyi Aladár: Miért nem számolnak el a 10 esztendőről? — Kabók Lajos: Miért nem sajátítják ki a rádiót egészen? — Klein Antal: A rádió jó üzlet lehet, jó bolt! — Zaj.) ISI ha itt tovább megyek és látom ezeket az adóemeléseket, akkor meg kell állapítanom, hogy ezek az adóemelések egyenest és kizárólag a kisemberek érdekeit képviselik. Ügy látom, hogy a túloldalon éppenséggel ez nem tetszik. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szemben tehát Peyer képviselőtársammal, javasolom a^ t. Háznak, hogy az elnök úr napirendi indítványát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Gr. Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a független kisgazdapárt nevében, a, sajnos, betegsége miatt ágyához kötött pártvezérünk helyett néhány reflexiót vagyok bátor fűzni a pénzügyminiszter úr expozéjához, mindenekelőtt rendkívül sajnálom, hogy nem tüzetett ki a Ház napirendjére ennek az expozénak a megvitatása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Teljes lojalitással ki akarom azonban emelni, hogy itt valami félreértésről lehet szó,, mert úgy vagyok informálva, hogy maga a kormányelnök úr is hajülése 1933 január 31-én, kedden. 83 landó lett volna ezt koncedálni. Az ellenzék, legalább is az ellenzék legnagyobb pártja, a Független Kisgazda Párt ezt kívánta, így tehát valami fatális félreértésen múlott, hogy ez nem történhetett meg. Annál inkább sajnálom ezt, mivel a borzalmak skálája után, ami felvonult a pénzügyminiszter úr beszédében, szükség lett volna arra, hogy legalább egy-egy szónok háromnégy órás beszédben foglalkozzék mindezekkel a kérdésekkel, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert hiszen ahhoz, hogy elhárítsuk ezeket a szörnyű csapásokat, amelyeket a magyar közgazdaságra hárítani akarnak, sok idő kell, ha az ember részletenként meg akarja magyarázni, hogy minden egyes ilyen intézkedésnek mik volnának a következményei. En az idő rövidségére való tekintettel most főleg elvi kérdésekkel óhajtok foglalkozni. Nem tagadhatom meg a rokonszenvet azon emberi vergődések, szemeláttára, amelyeket ez a becsületes és jó szándékú pénzügyminiszter úr itt előttünk véghezvitt, mert világválság viharában vergődünk s az ő ortodox pénzügyi felfogása nem adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy a kivezető utat megtalálja. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A Független Kisgazda Párt. amelyet állandóan demagógiával vádolnak, ebben a kérdésben a legnagyobb objektivitással akar állást foglalni. Tudjuk, hogy minden költségleszállítás vagy kiadásleszállítás ellen és minden adóemelés ellen izgatni könnyű. Nem akarunk az izgatás fegyveréhez nyúlni, (Helyeslés a jobboldalon.) nem akarunk népszerűséget hajhászni, hanem a magunk részéről a legkomolyabb kritika tárgyává akarjuk tenni ezt a gazdasági koncepciót. (Helyeslés jobbfelöl.) Elismerem, hogy a költségvetési egyenleg helyreállítása állami és nemzeti érdek. Éppen a Független Kisgazda Párt képviselte ezt az álláspontot másfél esztendő óta. Éppen a Füg' getlen Kisgazda Párt vezére és a keresztény agrárcsoport küzdött Korányi pénzügyminiszter úrral szemben, akinek költségvetését reálisnak el nem ismertük. Vele szemben követeltük drasztikusabb intézkedések keresztülvitelét és a nagyobb előrelátást. Sajnos, igazolva voltunk kritikánkban és igazolva leszünk most is, ami' kor a pénzügyminiszter úr reálisnak állítja^ a 715 milliós költségvetésének bevételi oldalát. (Felkiáltások balfelől: Lehetelen!) Ugyanolyan mértékiben téved, mint ahogyan tévedett Korányi pénzügyminiszter úr is. Ki akarom emelni azt, hogy a Független Kisgazda Párt az állam költségvetésének hely reállítására irányuló törekvést nem tekinti pártkérdésnek. Áldozatok hozatalához hozzájárul, népszerűségét is hajlandó feláldozni, ha komoly, céltudatos munkában a siker reményét látja. Nem vagyunk azonban hajlandók hozzájárulni hiábavaló áldozatokhoz (Ulain Ferenc: Ugy van!) és nem vagyunk hajlandók az adófizető polgár utolsó ingét odaadni (Ulain Ferenc: Kísérletekhez!) egy pártrendszer ideiglenes fenntartására és uralmi monopóliumának rövid időre való meghosszabbítására. (Ulain Ferenc: Elég volt a kísérletből! — Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A Károlyi-féle kormányzatban és a Gömbös-féle kormányzatban, mind a kettőben egyformán, egyetlen pénzügyi bölcsesség abban nyilvánult meg, hogy egy bizonyos fokig lefaragták a költségvetést, azt, amelyet önhatalmúlag saját szemük előtt lehetségesnek tartottak és utána adóemeléssel akarják előli*
