Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 14,2. terén már több mint tíz esztendeje kifejlődött. r Kérem beszédidőm negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház iá meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Petro Kálmán: Amit a gazdasági szakoktatás kérdésében a kultuszminisztérium akar, azt kontrakarirozza a földmívelésügyi minisztérium. Amikor a földmívelésügyi minisztérium akar talán valahogyan besímulni a gazdasági kérdésekbe, az a kultuszminisztériumnak esik rosszul. Azt kérdem, t. Ház, hol van ennél a kérdésnél a racionalizálási kormánybiztos. (Rakovszky Tibor: Amerikában!) Miért kell ezt a gazdasági szakoktatást két miniszternek kezelnie? A következőképpen áll a kérdés a földmívelésügyi minisztériumnál: a földmívelésügyi minisztériummal van összesen 36 intézmény. (Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter: Tizenegy!) Az Állatorvosi Főiskola benne van, a gazdasági akadémiák, a szaktanfolyamok, a gazdasági tanintézetek stb. Harminchat intézmény. Ennek a 36 intézménynek van összesen 197 főnyi tanszemélyzete, de^ha ebből levonjuk a két főiskolának személyzetét, a középfokú szakoktatásra marad 73 férfi és 13 nő, összesen 90 személy. Ez azt jelenti, hogy minden 34.000 földmívelőre esik egy tanár akkor, amikor Magyarország lakosságának 64%-a földmíveléssel foglalkozik. Ez ennek a bizonyos rivalizálásnak a következménye, hogy nem mer hozzányúlni a kérdéshez egyik miniszter úr sem. Amikor 1920—22-ben Klebelsberg Kunó közoktatásügyig miniszter ilyen gazdasági középiskolákat állított fel, amelyekbe a negyedik polgáriból lehet menni, amelyek négy esztendeig tartanak és amelyekben értelmes kisgazdákat nevelnek, a földmívelésügyi minisztérium rosszalását fejezte ki és állandóan harcban van a két minisztérium a két iskola körül. Az volna a kérésem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, méltóztassék gondoskodni arról, hogy ez a két oktatási csoport összekerüljön. A gazdasági oktatás felügyelete kerüljön a vallás- és közoktatásügyi miniszter alá. Ha odakerülhet a papnevelés,, ha odatartozik az orvoskérdés, a tanárkérdés, még a kereskedelmi kérdés is, bár csak részben, mert ez a kereskedelemügyi miniszter alá is tartozik, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak a felügyelet!) szóval ha ott is van valami ilyenféle állapot — azonban miért ne jöhetne ez a kérdés is, ez az oktatás is, a kultuszminisztériumhoz? Megjegyzem, nem fog kelleni a kultuszminisztériumnál jogászoknak dirigálni ezt az iskolát, át lehet vinni a gazdasági szakképzett embereket, okleveles gazdákat ehhez az iskolához és ha átvittük ehhez az iskolához, ehhez a resszorthoz az okleveles gazdákat, akkor nincs hiba. S nézetem szerint még lehet a földmívelésügyi minisztériumnak ezeket az iskolákat bizonyos mértékben talán anyagilag támogatni, (Egy hang a balközépen: Az volna a logikus!) mert hiszen a földmívelésügyi minisztériumnak érdeke az, hogy ezekben a gazdasági iskolákban értelmes gazdák fejlődjenek, akik a jövő gazdálkodás reményei lesznek. De még egy másik kérdés is megolható volna. Ez az, hogy a földmívelésügyi minisz- ' ülése 1933 január 25-én, szerdán. 45 térium alatt álló gazdasági iskolák létszáma teljessé tétessék. Tudomásom szerint a 34 iskolában nincs összesen 400 növendék, azonban vannak gyönyörű igazgatói lakások. Van olyan gyönyörű gazdasági iskola, amely mellett még kert sincs, hanem csak emléletileg tanítják a gyermeket, a magyar gazdát, a magyar kisgazda gyermekét arra, hogyan kell gazdálkodni. Nagyon jól tudjuk, hogy ha a gyermeket csak elméletileg fogjuk megtanítani, ennek nem sok haszna lesz, hiszen a matrrnr gazda az elméletre nem ad semmit,, hanem csak arra, amit lát. Itt akarok rátérni arra, hogy ezeknél a továbbképző népiskoláknál éppen úgy kellene előadni a gazdasági kérdéseket, mint az általános irányú gazdasági népiskoláknál. Tudniillik a kettő között különbség van; az a különbség, hogy míg az általános irányú gazdasági népiskolánál csak szakképzett tanító taníthat, — ez a szakképzés azt jelenti, hogy a tanítóknak négyhetes kurzust kell elvégezni és az iskola vezetéséért pénzt kap — a másik iskolánál szakképzés nem kell- Ennek a szakképzésnek kérdése úgy néz ki a nehéz gazdasági helyzet miatt, hogy egy esztendeje az 1400 ilyen iskola leredukálódott körülbelül 700-ra, mert nem volt az államnak, vagy a községeknek pénzük ahhoz,, hogy a tanítóknak ezt a bizonyos kiegészítést megfizethessék. Miért kell tehát nekünk fenntartani két ilyen iskolát, miért ne lehetne ezt a két iskolát összehozni, egy tantervet csinálni a kettőnek? Miért kell a tanítónak külön fizetni azért, hogy ezt az iskolát vezesse? Minden egyes tanítót szukcesszive be kell rendelni a nyáron egy tanfolyamra és azon a tanfolyamon meg kell neki magyarázni, hogy mit adjon elő ebben az iskolában; a tantervet pedig módosítani kell. Most a hét tanóra közül három gazdasági, négy pedig nem gazdasági óra. Miért kell a négy órát más célra használni, miért nem lehet valamennyi órát, egy vallásóra leszámításával, tehát hat órát, erre a célra együttesen felhasználni. Én azt hiszem, hogy ha ezeken a tanfolyamokon kiképzett tanító kezelése alá fog kerülni az így átalakított tanterv alapján a magyar föld népe, akkor nagyobb eredményeket fogunk elérni. Még csupán arra vagyok kénytelen a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy e tanfolyamok megrendezésénél méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy ez különösebb költségbe ne kerüljön, mert tudom, hogy különösen a kultuszminisztériumban az ilyen tanfolyamok megrendezése nagyon sok pénzbe szokott kerülni, még pedig azért, mert ezeknek a tanfolyamoknak van egy tanfolyam-megrendező bizottságuk, amelynek van egy államtitkár-elnöke, van egy alelnöke, vannak tagjai-a tisztviselők köréből, aztán van titkára, van gépírókisasszonya, ezek mind kapnak fizetést, javadalmazást, csupán az kap a legkevesebbet, aki tényleg eljön oda. Ezt a miniszter úr valószínűleg fogja tudni kontrollálni. Csak azért hívom fel a figyelmét erre, nehogy ilyen tanfolyamok keletkezhessenek abból, hogy ezt a szegény tanítót a mezőgazdasági tudományokra fogják kiképezni. Bízom abban, hogy a miniszter úr be fogja látni annak fontosságát, amit itt az előbb felvetettem és bízom abban, hogy vissza fog térni iaz az állapot, amely hajdanában volt Darányi és Apponyi miniszterek között, amikor a két minisztérium, a földmívelésügyi és a kultusz-