Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-155
488 Az országgyűlés képviselőházának 155. Méltóztatnak naponként látni olyan példákat, amelyek a közigazgatást valósággal a nevetségességbe fullasztják. Ha Budapesten — de valószínűleg vidéken is — egy ölebet elfog a sintér, (Rakovszky Tibor: Az már nagy baj! — Usetty Béla: Akkor nem a kutya szalad, < hanem a gazdája!) akkor azt az ölebet a gyepmester csak úgy adhatja vissza a gazdájának, ha a földmívelésügyi miniszter ahhoz hozzájárul. (Derültség. — Scheuer Róbert: Ez lehetetlen! — Pintér László: Amnesztiát kell adni a kutyáknak! — Felkiáltások a baloldalon: Itt is protekció kell! — Jánossy Gábor: Miniszteri protekció itt nincs!) Méltóztatnak látni, hogy időnként, körülbelül minden két hónapban megjelenik Budapest utcáin egy negyedives vörös plakát, amely azt Mrdeti, hogy az ebzárlatot abban a kerületben meghosszabbították. (Scheuer Róbert: De azért a sintér még nem fogott el soha kóborkutyát!) Állandóan meghosszabbítgatják az ebzárlatot. Kérdezem, mibe kerül ez, mennyi fölösleges munkába, mennyi plakátnyomtatásba és kiragasztási költségbe? Ha olyan fontos az ebzárlat fenntartása, nem lehetne-e ezt egyszer s mindenkorra elrendelni? De tovább megyek. (Jánossy Gábor: Még tovább is van? — Derültség.) Egészen véletlenül került a kezembe a kereskedelemügyi miniszter úrnak egy leirata, melyben elrendeli, hogy a Pesthidegkútról 'Máriaremetére küldendő levelekre nem kell 20 filléres bélyeget tenni, elég reájuk 10 filléres béleg is. (Jánossy Gábor: Ez jó dolog!) Nem értettem meg, hogy miért adta ki ta miniszter úr ezt a rendeletet, (östör József: Ne keressük, fő, hogy kiadta!) utánajártam a dolognak és kiderült, hogy Pesthidegkút és 'Máriaremete egy és ugyanazon község, amelynek határán belül ezentúl 10 filléres portóval lehet levelet küldeni. Eddig ugyanis a magyar posta állandóan megbírságolta azokat, akik ugyanabból a községből ugyanabba a községbe 10 filléres bélyeggel leveleztek. Ezek a példák azt mutatják, hogy a bürokrácia annyira merev, annyira nem simulékony és annyira nem hajlik az élethez, (Östör József: Annyira virulens!) hogy annak, akit erdekei a magyar közélet és a magyar jövő, foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Dinnyés Lajos: Már megint «úgy van»? — Derültség. — Jánossy Gábor: Azt mondja, hogy foglalkoznunk kell Vele, ezért foglalkozunk vele! Mi van ezen nevetni való?) Miután Magyary professzor úrnak az állami közigazgatás racionalizálásáról írott füzeteit ismételten idézték itt a vita során, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak egy 'olyan racionalizálási körre, amellyel az eddig felszólalt t. képviselőtársaim nem foglalkoztak. (Halljuk! Halljuk.) A Gallina tanácsnok úr által a főváros közigazgatásáról összeállított néhány füzetről kívánok megemlékezni, amelyekben igen érdekes dolgok találhatók. Ebből meg lehet állapítani azt is, legalább hozzávetőleg, hogy miért kell ennek az országnak szükségképpen tönkremennie akkor, ha a közigazgatást nem tudjuk leegyszerűsíteni, ha a közigazgatás hibáit nem tudjuk kiküszöbölni. T. Képviselőház! A főváros ügyosztályainak — eltekintve az árvaszéktől, az ügyészségtől, szóval külön intézményeitől— egy. esztendőben több, mint kétszázezer ügyirata, új aktája van. Ennek az iktatása fantasztikus munkával jár. Nem méltóztatnak elképzelni, hogy a közülése 1933 március 2-án, csütörtökön. ponti iktatás után idáig a múltban — most megváltozik és megváltozott — az ügyosztályi iktatóba tették át az aktát, ahol az iktatókönyvek úgy vannak nyomtatva, hogy kétszázezernél nagyobb sorszámmal bírnak és minden ügyosztály csak a hozzáérkező számot írja be. Van tehát ügyosztály, amelynél a 200.000-res sorszámú iktatókönyv egy vagyonba kerül, oda összesen 8 vagy 10 ezer aktát vezettek be. Beszéljünk például egy aktáról, amelyet társhatóság, vagy egy ügyfél, tehát valamelyik városi polgár ad be a fővárosnak. Mindjárt fel fogom olvasni, hogy ez az akta hány kézen megy keresztül. (Usetty Béla: Negyvenhármon!) T. Képviselőház! Talán méltóztatnak azt a példát ismerni, — ha jól emlékszem, egyszer a lapokban is megjelent — hogy ia egy fővárosi tanító, aki a neki járó villamos^ kedvezményes jegyet kérelmezi, ezt a kérvényt hány fórumon, hány kézen keresztül kell, hogy vigye, míg végre azt a jegyet megkapja. Először ír egy kérvényt, — az igazgatóval záradékoltatja, — az igazgató beterjeszti a tanügyi osztályhoz, — ott azt iktatják, — a mutatókönyvbe bevezetik, — szignálásra kiadják, — szignálás után a segédhivatal kiadja egy előadónak, — az aktákat bevezetik az előadó munkakönyvébe, — az előadó rövid úton — tessék elképzelni, milyen szerencse, hogy rövid úton, mert tehetné a rendes ügyirat. kezelése útján — átteszi az elnöki ügyosztályhoz, — ott munkakönyvvel kiküldik a segédhivatalnak, — a segédhivatal aláírásra küldi, — aláírás után a segédhivatal az iktatóból kivezeti, — kézbesítési könyvvel átküldi az elnöki ügyosztályba, — az elnöki ügyosztály után a segédhivatal az idegen számsorkönyvbe bevezeti, — szignálásra küldi, — szignálás után az előadó munkakönyvébe bevezeti, — az előadó levelet ír a Beszkárt-nak és határozatot >hoz, (Erődi-Harrach Tihamér: Ha egy magánvállalat csinálná ezt az adminisztrációt, biztosan tönkremenne! — Scheuer Róbert: Amellett ez hivatalos megállapítás!) ezt munkakönyvvel kiküldi a (segédhivatalba, amely azt most aláírásra küldi, — aláírás után a segédhivatal kiadja leírásra, — a leíróban letisztázzák és munkakönyvvel megint visszaküldik a segédhivatalnak, — amely a letisztázott példányt újból aláírásra viszi a hivatalvezetőnek, — majd a levelet kikézbesítik a Beszkárt-nak, — az aktát kivezetik az iktatókönyvbŐJ, — átadják az irattárosnak alapszámozás végett, —egy másik irattáros irattárba helyezi, — aztán a felzetet, a határozatot kézbesítik a központi kézbesítő hivatal útján r az iskola igazgatójának. Az iskolaigazgató átadja a tanítónak, aki ezután elmegy a Bszkrt-hoz és végre megkapja a jegyet. (Derültség. — Mozgás és zaj. — Jánossy Gábor: Ez a főváros!) Méltóztatnak tudni, hogy ebben mi a leghumorosabb? (Rassay Károly: Tehetségtelen igazgatás!) Az, hogy ezt ugyanez az ügyosztály szögezi le, amely ezt az állapotot egy tollvonással megváltoztathatta volna. Ez a humoros. (Müller Antal: Már meg van változtatva. — Zaj a Ház minden oldalán.) Most egy másik aktáról beszélek, egy rendes aktáról, amely befut a fővároshoz. Egy aktának az útja minimálisan kilenc nap. (Jánossy Gábor: Mire megvénülünk! Irta Jókai Mór. Erről írta a regényt.) Magában az ügyosztályban, az iratkezelésen kívül, 21-szer kell azzal az aktával foglalkozni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az ügyirat a beadástól számítva a legjobb esetben harmadik nap délután két órakor kerülhet
