Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

482 Az országgyűlés képviselőházának 155. sem minden ponton tartom szerencsésnek, bár némi vonatkozásokban helyesnek tartom. Ismét különösen a tisztviselők szempontjából vélném ezt a törvénytervezetet megváltoztatandónak. A részletekre nem kívánok tovább kitérni, mellőzöm teendő észrevételeimet és fenntartom, hogy azokat majd csak a részletes tárgyalás alkalmával adjam elő. De részben az elmondottakkal már indokolva, részben pedig az indokolásra most áttérve, egy határozati javaslatoi* vagyok bátor előterjeszteni, kérve az igen t. Házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a m. kir. kormányt, hogy az állampolgárok anyagi érdekeinek és szabadságjogainak a 460. számú törvényjavaslat elfogadása esetén az egyfokú fellebbvitel folytán még szükségesebbé váló fokozottabb védelme, a közigazgatás és a nép között minél teljesebb, összhang létesítése érdekében, a közigazgatás tárgyilagosságának biztosítása céljából és végül a városok belső közigazgatásának fejlesztése érdekében akár a tervezett további közigazgatási törvényjavaslatok keretében,» — amelyeknek benyújtását az, igen t. belügyminiszter úr már jelezte — «akár külön törvényjavaslat benyújtásával, mindenesetre azonban hathónapon belül, gondoskodjék a következőkről: 1. A közigazgatás politikamentessé tételéről, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Az a fontos, hogy a közigazgatás köaigazgasson !) a köztisztviselőknek a pártpolitikai működéstől a bírákéhoz hasonló módon való visszatartásáról; (Dinnyés Lajos: Ne a főispánok mellé osszák be a megyei párttitkárokat, mint ahogyan azt tették!) 2. alsófokú közigazgatási bíróságok szerveztessenek, éspedig azzal a hatáskörei is, hogy az esetleges közigazgatási tévedésekkel vagy elfogultságokkal szemben ott az állampolgárok anyagi érdekei és szabadságjogai védelmet találjanak; 3. arról, hogy a törvényhatósági és megyei városokban a város belső pénzügyi, gazdasági, kulturális, szociális kérdéseire, szóval várospolitikai fontosabb kérdésekre terjedő hatáskörrel a városi tanács mint hatóság ós mint előkészítő szerv visszaállíttassék.» Ezt az utóbbi tételt kell csak külön indokolnom, a többivel nem akarom az időt tölteni. Amikor az 1929 : XXX. te. .a városi tanácsolok hatáskörét megszüntette, rögtön feltámadt három aggodalom és azok jogossága azóta be is igazolódott. Az egyik aggodalom az volt, hogy a várospolitikai ügyek intézésére, amelyek ha önmagukban véve kisjelentőségűeknek látszanak is, a városfejlődés irányát kétségtelenül évtizedekre kihatóan befolyásolják, helyesebb egy tanácskozó testületnek hatósággá és fórummá tétele, mint az egyéni hatóság intézkedése, annál is inkább, mert hiszen a polgármester ma az 1929 : XXX. te. óta annyi felelősséget visel, Üiogy igazán nem lehet mindenre elegendő figyelme. A másik, ami ezt szükségessé tette, az, hogy ilyen fontos belső ügyeket — hiszen ezek nem az állami nagy közigazgatásnak az ügyei, hanem a közület saját ügyei — semmiféle közigazgatási szakvizsga útján meg nem ismerheti, ímeg nem tanulhatja a tisztviselő; ha azonban az a fogalmazási tisztviselő fiatal korában a tanácsi üléseken résztvesz, akkor megismeri a város vagyoni erejét, lehetőségeit és törekvéseit; ebben a keretben és ezzel a tudással azután alkalmassá válhatik arra, (hogy később abban a városban akár egy ügyosztályon ibelül, akár a város élén illése 1933 március 2-án, csütörtökön. vezetőszerepet sikeresen tudjon betölteni. Ez ma hiányzik. Sok helyen ugyan bizonyos polgármesteri értekezlettel igyekeznek ezt pótolni, amelyet összehívnak. Ez azonban nem törvényekkel elrendelt és nem hatósági jogkörrel felruházott szerv, oda csak esetlegesen, nem pedig szükségszerűen és döntés végett kerülnek az ügyek. Ez tehát a kérdést teljesen nem oldja meg. Ezért látnám szükségesnek, hogy a városi tanács mindenesetre szűkebb hatáskörrel csakis ilyen várospolitikai fontosabb kérdésekre kiterjedő hatáskörrel újból visszaállíttassék. T. Képviselőház! Mondanivalóimat befejeztem. Bocsánatot kérek, ha talán sok helyütt unalmasnak találtak, vagy sok helyütt ellenérzéseket keltettem fel, de méltóztassék elhinni, beszédemben semmi 'más nem vezetett, mint a közigazgatás és a magyar nép szeretete s az a vágy, az az óhajtás és az a törekvés, hogy ebben a tekintetben mindig jobb és jobb legyen a helyzet és hogy az a szakadék, amely ma — valljuk be — a nép és az intelligencia között a legtöbb helyen észlelhető, a közigazgatás lelkiismeretes, odaadó, népszerető működésével s az ezt lehetővé tevő törvényekkel minél gyorsabban és minél tökéletesebben betöltessék. (Helyeslés.) A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Melczer Lilla! Melczer Lilla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk.) A szóbanforgó törvényjavaslat 34. §-ának 4. pontja kimondja, hogy a legtöbbadófizető nő képviselőtestületi jogát csak abban a megyei városban gyakorolhatja személyesen, ahol a módosítandó 1929 :XXX. törvénycikk 42. §-ának 2. bekezdése szerint képviselőtestületi taggá válaszható; minden más helyen csak megbízott által képviseltetheti magát. A szóbanforgó törvénycikk említett szakasza rendkívül sérelmes a női képviselőtestületi tagokra nézve, s azt hiszem, hogy ennek a törvénycikknek módosítása alkalmával itt volna az alkalmas pillanat arra, hogy a t. Ház ezt a sérelmet orvosolja. (Ügy van! Ügy van! a baj- és a jobboldalon.) Sérelmesnek tartom és tartják velem együtt sokan a törvénynek ezt a rendelkezését abból a szempontból, hogy nő, akiben minden törvényes kellék megvan arra, hogy az állami életben szerepelhessen s az állami életben jogokat gyakorolhasson, akinek megvan a törvényes kora, aki önmagával és vagyonával szabadon rendelkezhetik, aki semmiféle defektus alapján nem áll gyámság alatt, akiben tehát megvan minden kellék és garancia arra, hogy éppen úgy megállja a helyét a hivatalos és a magánéletben, mint a férfi, legalább is, mint az átlagférfi, (ErődiHarrach Tihamér: Sőt gyakran sokkal jobban!) kénytelen a saját politikai és gazdasági sorsát másokra bízni. Bár bizonyos helyen a legtöbb adót fizeti és vagyona folytán annak a helynek legfőbb faktora, mégsem folyhat be ennek a helynek életébe, csak közvetve, mert véletlenül nőnek született. (Fábián Béla: Képviselő lehet, miniszter is lehet, de bizottsági tag nem!) Bár ez így van, a képviselőtestület határozatai őt a legérzékenyebben sújtják éppen azért, mert a legtöbb adót ő fizeti. Rendszerint kivel képviselteti magát? Legtöbbnyire és leginkább saját alkalmazottjával. Az alkalmazottja e tisztségében nem mer önállóan rendelkezni, mert zavarja őt az a körülmény, hogy intézkedéséről, vagy valaminek megszavazásáról be is kell számolnia otthon, A megbízó rendszerint