Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. során is hozzászólhatnék ezekhez a kérdésekhez — hogy részletesen taglaljam és a megoldásról beszéljek, hanem azért szólalok fel, hogy illusztráljam azt, miszerint az ilyen törvényalkotásnak milyen hibái állnak elő

1 szükségszerűen. Hangsúlyozom, hogy ha egyébből nem, az 1929. évi XXX. tcikknek most eltörölt szakaszából látszik, hogy vannak olyan tör vény szerkesztők, akik tudnak helyes törvényt szerkeszteni^, ha egy szerves törvényt szerkeszthetnek. Az említett törvénynek a törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörét megszabó általános része pl. — azt hiszem — mintául szolgálhat mindig a törvényalkotásnak. Most majd eltörli ez a törvény ezt a mintát, de a minta azért mintának megmarad. (Rakovszky Tibor; Majd nekünk!) Mint említettem, egynéhány részletre kívánok kitérni, ha meg méltótzatnak engedni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nevezetesen például felhozom, hogy újabban elharapózott — ez nem a törvényszerkesztés hibája, itt az a kár, hogy ebben a törvényben nincs rendelkezés ebben a tekintetben — igaz, hogy bizonyos rendkívüli viszonyok között az a szokás, hogy a közigazgatási véghatározatokat karhatalmilag végrehajtják anélkül, hogy közölték volna az illetővel. Nekem személyesen is volt olyan esetem, amikor a ' csendőrjárőr eljött a pártirodába — egészen magyarul és világosan megmondom, mert nincs okom titkolózni, szégyelni valóm sincs miatta és elfogultságot sem fognak tudni majd belemagyarázni — és közölte, hogy a főszolgabíró elrendelte, hogy ennek és ennek a lapnak ma érkezett példányainak terjesztését további intézkedésig, de legfeljebb 24 óráig függesszük fel. (Rassay Károly: Velem megesett, hogy el is vittek autón a csendőrök! Be is jelentettem mentelmi jogsérelmemet!) Nem akarok gravaminális esetekre, nagy, hangzatos esetekre kitérni, hanem olyan témát választottam, amely nem izgat és amely a nyugodt tárgyalást lehetővé teszi. Ebben az esetben azonban vagy volt joguk erre, vagy nem. De nem volt joguk, mert kitűnt, hogy néhány óra múlva fel is szabadították ennek a terjesztésnek eltiltását. írott határozatot kellett volna akkor kézbesíteni, kellett volna közölni a határozatot akár kihirdetés útján szóbelileg, akár írásban, és azután következhetett volna a végrehajtás. De hogy a csendőr közölje a féllel a közigazgatási véghatározatot, amelyet azóta sem látott közülünk azt hiszem, senki sem, ez megint a jogbiztonságnak nem az az atmoszférája, amelyre szükség volna. Itt van az eredeti törvénytervezet 14. Vának 2. pontja. Ez a pont megállapítja, hogy azokban az ügyekben, — röviden mondom el, nem a tervezet szavaival — amelyeknek elsőfokú hatósága a fennálló jogszabályok alapján meg nem állapítható, elsőfokú hatóságként a szolgabíró vagy a polgármester jár el. Ugyancsak az eredeti törvényjavaslat 23. §-ának 3

; pontja azt mondja, hogy ugyancsak hasonló esetben, ha a törvény nem jelölne ki másodfokú hatóságot, akkor a törvényhatóság első tisztviselője jár el. Méltóztatnak tehát látni, hogy törvényhatósági városokban eszerint a jogszabály szerint^ az elsőfokú hatóság is és másodfokú hatóság is a polgármester lenne. (Östör József: A törvényszék akárhányszor elsőfokon és másodfokon is ítél! A Tábla is! Ebben semmi lehetetlenség nincs!) De ugyanabban az ügyben jár el első- és másodfokon. (Dinnyés Lajos: Bosszul értette a képviselő ése 1933 március 2-án, csütörtökön. 481 úr!) Akkor nem hoztam volna fel. Igaz, hogy van a törvénynek olyan szakasza, amellyel el lehet kerülni ezt a bajt, de ha olyan törvényt szerkesztünk, hogy ezt megint egy külön szakaszban kelljen kikeresni, talán nem egészen felel meg annak a célszerűségnek, amelyet a törvényjavaslatnak képviselnie kell. De van egy más természetű kifogásom is. A régi, eredeti miniszteriális szöveg 23. §-ának 4. pontja a közigazgatási bizottságnak egy új albizottságát szervezi az építési ügyekre nézve új fórum gyanánt. Itt tehát egy autonóm szervről van szó. Egy további szakasz erre nézve azt mondja, hogy ennek az albizottságnak tagj cl ] clZ elnökön kívül, — aki a közigazgtási bizottság elnöke, tehát a főispán, — a tiszti főügyész és az államépítészeti hivatal főnöke, továbbá két választott tag. T. Képviselőház! Ez a fórum fontos várospolitikai kérdésekben határoz. Ezek a várospolitikai kérdések az általános, nagy politikát nem érintik,^ de ( a.rra a városra nézve sorsdöntő jelentőségűek lehetnek. (Ügy van! balfelől.) Még itt sem adjuk meg azt a lehetőséget, hogy az autonómia érvényesülhessen. (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy nem érvényesül!) Hárman vannak: a főispán, az államépítészeti hivatal főnöke és a tiszti főügyész. (Vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Jól néznénk ki, ha ezt egészen rábíznék az autonómiára !) En jobb véleménnyel vagyok e tekintetben az autonómiáról, pedig láttam és tapasztaltam, hogy milyen..-. A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését két okból nem tartom megfelelőnek. Az egyik ok az, hogy az autonómia nincs kellően képviselve, a második ok pedig az, hogy a szakértelem is csak formálisan van képviselve. Mert az államépítészeti hivatal főnöke mérnök ugyan, de könnyen lehet vízimérnök is, vagy pl. gépészmérnök, szóval más szakmabeli, aki a magas építkezéshez kevéssé ért. Ha tehát szakemberről van szó, akkor én természetesebbnek, sőt célravezetőbbnek is találnám, ha a városi mérnöki hivatalnak valamely építészmérnöke képviselné a szakértelmet. A fegyelmi ügyekben is nagyon aggályosnak tartom a törvényjavaslat rendelkezését, amit csak azért említek meg egészen röviden, mert előttem szólott t. képviselőtársaim közül már többen^ foglalkoztak vele. Nevezetesen csak az állásvesztést kimondó határozatokra, illetőleg ítéletekre nézve nincsen a jogorvoslat korlátozva, minden egyéb fegyelmi ítéletre nézve azonban a korlátozás érvényben marad. T. Képviselőház! A tisztviselő előlépésében befolyásolhatja, megakadályozhatja egy > olyan ítélet, amely esetleg nem igazságos. A tisztviselői kar védelme érdekében tehát kívánatosnak tartanám, ha megadatnék a harmadfokú fellebezés lehetősége is. Itt közszolgálati, alkalmazottakról van szó, olyanokról, akik bizonyos mértekig, ha átvitt hatáskörben is esetleg, de mégis képviselik az államhatalmat. Kívánatosnak tartom tehát, hogy ezeknek a tisztviselőknek megadassák az a jog, hogy kisebbfokú fegyelmi ügyekben is élhessenek harmadfokú jogorvoslattal. A közgyűlés hatáskörét szűkíti ez a törvényjavaslat a kisgyűlés javára. Igaz, kétségtelen, hogy a kisgyűlés valamivel könnyebben mozgó testület, viszont azonban az is kétségtelen, hogy a kisgyűlés úgy a közvetett választás, mint összetétele révén még kevésbbé képviseli az önkormányzat Önállóságát, ennélfogva ezt 70*