Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
468 Az országgyűlés képviselőházának 15 taitnd, hogy nyugalmi állapotot létesíthessünk, i Jelenleg ez az egész^ 550.000 pengő körüli ösz- j szeget tesz ki, ami igazán csekélység ezzel a kérdésisel kapcsolatban. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az ipari székházak kérdésének megoldása 3,800 000 pengőt tett ki. Nem irigylésből -mondom, mert ez is igen helyes intézkedés volt, mégis meg kell mondonom, furcsának tűnik fel, hogy egy mezőgazdasági államban elsősorban az ipari székházak kérdését oldják meg és ez a kérdés csak ezután bonyolódik le. Igen kérem tehát a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben a legsürgősebben intézkedéseket tenni, mert ezt minden szempontból igazán méltányosnak tartom. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni! Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen röviden vagyok bátor Vay Miklós képviselő úr interpellációjára válaszolni. A tényállás helyes megvilágítása végett vagyok bátor néhány adatot közölni. A népházaknak, ezen kis kultúrcentrumoknak, kultúrházaknak létesítésére sacs 1926/27. költségvetési évtől kezdve körülbelül hat költségvetési éven keresztül eléggé jelentős összeg bocsáttatott rendelkezésre, összesen 3,100.000— 3,200.000 pengő, amiből 2,400.000 pengő, tehát körülbelül háromnegyedrésze segély formájában, egynegyedrésze pedig, körülbelül 730.000 pengő kölcsön formájában bocsáttatott rendelkezésre. Ezak a kölcsönök tíz évre nyújtattak 4%-os kamatozás és félévi egyenlő törlesztés mellett, amelyek a mai viszonyok között is kedvezőnek mondhatók. Ezekből a kölcsönökből, amelyeket az államkincstár nyújtott, körülbelül 140—150.000 pengő már letörlesztetett, úgyhogy körülbelül 580.000 pengő tartozás áll fenn a különböző népházak részéről ezen a címen. Nem is itt van azonban a baj, amint az interpelláló képviselő úr felszólalásában meg is említette, hanem ott, hogy egyes gazdakörök kénytelenek voltak az állami kölcsönön, az államtól kapott támogatáson kívül egyes pénzintézetektől is felvenni kölcsönöket, amelyek körülbelül összesen 550.000 pengőt tesznek ki, amelyek normális hitelfeltételek mellett nyújtattak, azonban ezek^ törlesztése a mai súlyos viszonyok mellett számukra nagyon megnehezült. A kérelem tehát, ha jól értettem, tulajdonképpen az, hogy ez az 550.000 pengő- kölcsön konvertáltassék. Ma sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy 550.000 pengő — akármilyen nemes célra, de mégis partikuláris célra, mert aránylag kevés népházról van szó — az államkincstár eszközeiből rendelkezésre boesáttassék. t Hátra volna az a megoldás, amelyet a t. képviselő úr vetett fel, hogy az ipartestületi székhazak mintájára egy konverzióisi kölcsönakció bonyolíttassék le. Itt a helyzet viszont az, hogy amikor az ipartestületi -székiházak érdekében ezt az akciót megszerveztük, a hitelviszonyok egészen mások voltak, akkor lehetett a hitelezőkre befolyást gyakorolni, hogy ők az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet révén ezeket a kölcsönöket átvállalják, illetőleg hosszúlejáratú kölcsönökké konvertálják. Ma, sajnos, ez a helyzet nemi áll fenn -és ilyen immobilizálási kívánsággal a pénzintézetek elé lépni meglehetősen nehéz. A másik különbség az, hogy az ipartestületi székházak építésére nem adattak olyan nagy mértékben segélyek, mint a népházak h. ülése 1933 március l~én, szerdán. építésére, aihol az előbb említett s az államkincstár által rendelkezésre bocsátott összeg háromnegyedrésze segély alakjában bocsáttatott népházak céljaira rendelkezésre. Meggyőződésem, hogy ez a kérdés fontos kérdés, fontos kérdés bizonyos vidéken és bizonyos községekben, azonban nem országos jelentőségű (kérdés. Ennek folytán az a meggyőződésem, hogy nem is országos akció kívántatik ennek elintézésére, hanem meg kell nézni az egyes konkrét eseteket. Ennek folytán már intézkedtem és sürgetni fogom, hogy az egyes népházak helyzetét feltáró részletes adatok pontosan rendelkezésemre álljanak, amelyekből az ember megláthatja, hogy mely népházak, mely intézetekkel szemben és minő egyéni garanciák mellett vettek fel kölcsönt s hogy milyen egyéni akciók révén lehet ezt az ügyet a lehetőség szerint úgy elintézni, hogy az a mai viszonyoknak megfelelően megnyugvást és könnyebbséget nyújtson az érdekelt gazdáknak. Azt hiszem, a leghelyesebb út ezen az úton haladni és a földmívelésügyi tárca költségvetése keretében fogjuk azután ezt a kérdést végleg letárgyalni és reményem szerint olyan megoldáshoz juttatni, amely, mint mondom, megnyugvást fog nyújthatni. Csodákat itt sem ígérhetek a mai szűkös rendelkezésre álló összegek mellett. Az ilyen partikuláris célra szolgáló rendelkezésre bocsátott öszszegek tekintetében megfelelő takarékossággal kell eljárni, azonban a jóindulat nem fog hiányozni részemről ennek a kérdésnek a megoldásánál. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Báró Vay Miklós: A miniszter úr válaszát tisztelettel tudomásulveszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Jelentem a t. Háznak, hogy Mojzes János és Kelemen Kornél képviselő urak személyes megtámadtatás címén a házszabályok 143. $-a alapján kértek szót. A képviselő urak jelentkezése sorrendjében megadom a szót elsősorban Mojzes János képviselő úrnak. Mojzes János: T. Képviselőház! Berki Gyula t. képviselőtársam előbbi beszéde közben egy közbeszólást tettem, nevezetesen azt mondottam, hogy a t. képviselő úrnak erről a választási rendszerről más volt a véleménye néhány évvel ezelőtt. Berki t. képviselőtársam erre azt válaszolta, 'hogy nekem nein volt más véleményem, de a képviselő úr más véleményen lesz, ha a tardi magatartása miatt kell helytállania a miskolci ügyészség előtt. Hogy Berki Gyula t. képviselőtársamnak mennyire más volt a felfogása és hogy neki van legkevésbé joga ebben a Házban a következetlenséget szemünkre vetni, erre nézve elegendő, ha Berki Gyula t. képviselőtársamnak a mai választási rendszerről néhány évvel ezelőtt vallott felfogását fogom ismertetni. Tudomásom szerint ugyanis ez a választójogi rendszer azóta nem változott meg. (Berki Gyula: A képviselő úr rövidnadrágban járt még akkor, amikor én már a titkos választójogot követeltem!) Lehet, hogy rövidnadrágban jártam, de elég előrelátó voltam ahhoz, hogy a t. képviselő úr cikkét eltettem. Leszek bátor ismertetni a t. képviselő úr felfogását, ami valószínűleg elég tárgyilagosság, 'ha mi csupán hangulatkeltés okából tettünk szóvá bizonyos hatósági befolyásolásokat és egyéb dolgokat, hogy a választási rendszer
