Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

454 Az országgyűlés képviselőházának (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr azt a kérdést inltézte hozzám, hogy vájjon megnyílt-e a lehetősége annak, hogy az úgynevezett transzferalapból, vagyis a külföldi hitelezők javára befizetett pénzekből annak a tizenötmillió pengőnek, amelynek bizonyos feltételek mellett való felhasználásához a Népszövetség pénzügyi bizottsága hozzájárulását fejezte ki, felhasználása leheltővé váljék. Erre a kérdésre ihiatároizott igémnél válaszolhatok. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azok az, előfeltételek, amelyekhez ennek a 15 millió pengőnek felhasználása kötve volt, teljesíttetitek, megoldást nyertek, emiuek következtében nincsen akadálya annak, hogy ez a 15 millió pengő azioikra acélokra, amelyeket most ismertetni fogok, folyósítható legyem. (Halljuk! Halljuk!) Azok a beruházások, amelyeket a kormány ennek a 15 millió pengőnek terűiére teljesíteni kíván, két kategóriába oszthatók. Részben olyan munkálatok fedezésére fog ez az öszszeg szolgálni, amelyek az államháztartás, illetve az állami üzemek keretében érvényesülnek, tehát szoros érttelemben vett államháztartási beruházások, (Farkas István: Az nem produktív! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) részben pedig olyan természetű munkálatokra fog felihasználtatni, amelyeknél az országos jelentőség mellett helyi jelentőség is megnyilvánul, vagy ahol a helyi jelentőség van előtérben és ahol ennek következtében az összeg felhasználása az illető érdekeltségek részére nyújtott kölesönök formájában fog történni, amely kölcsönök szabályos kamatozás és törlesztés mellett fognak az államkincstárnak visszatéríttetni. Az első ' csoportba tartozó munkálatok között említem fel elsősorban az Államvasutak javára szolgáló berulházásolkat, amelyeknek teljes összege 6,600.000 pengő. Ennek az Összegnek terhére elsősorban a budapest—hegyeshalmi vonal elektrifikálásának folytatását vagyok bátor 'megemlíteni. Ezt az elektrifikálási munkálatot folytatni vagyunlk kénytelenek azért is, mert a budapest—komáromi csonka vonal üzeme nem elég gazdaságos, tehát rentabilitási szempontok is szólnak amellett, hogy az üzem kiépítése, a villamosítás folytatása egészen Hegyesihalomig megtörténjék. Ez részben bizonyos szénszükséglet megtakarításával is fog járni, részben pedig lehetővé fos»;u< tenni a bánhidai erőműnek teljesebb, tehát gazdaságosabb kihasználását is. Mellette szól annak, hogy át kell térnünk ezen a vonalon leihet őleg a teljes villamos üzemre az a szempont is, hogy a vegyes villamos és gőzüzem a felső vezetékek bizonyos rongálásával jár és azoknak gyorsabb kopását vonja maga után. I)e szükségünk van ennek a villamosításnak a folytatására — nézetem szerint — bizonyos er kölcsi okból is, és ez az, hogy az elhalt Kandó Kálmán mozdonya — egészen újtípusú mozdony — a várakozáson felül kitűnően bevált és a külföldi körök érdeklődését is felkeltette. További programra az államvasúti beruházások terén a motoros forgalom kiépítése, főleg másodrendű vonalakon. (Altalános helyeslés.) A személyforgalom lebonyolítása motorkocsik révén sokkal gazdaságosabban és gyorsabban történhetik, mint a régi személy- vagy vegyesvonatokon. Azt hiszem, azok a tapasztalatok, amelyeket az Államvasutak idáig szereztek, a közönséget is teljes mértékben megnyugtatják a felől, hogy ez egyike a leggazdaságosabb és leghelyesebb befektetéseknek. Ügy gondoljuk, hogy annak az összegnek ter5 4. ülése 1933 március 1-én, szerdán. here, amely rendelkezésre áll, körülbelül 15 motoros kocsit és 30—32 pótkocsit fogunk munkába adhatni. További programmpont az államvasúti beruházások terén jelenleg már futó húsz motoros kocsinak; nyersolajmotorokkal való felszerelése. Eddig ugyanis ezek a kocsik benzin-, benzol- vagy motalkómotorokkal voltak felszerelve és 'ezeknél lényegesen olcsóbb a nyersolajnak, mint üzemanyagnak felhasználása, úgyhogy a megtakarítás, amelyet ezen a réven elérünk, néhány év, talán három év alatt a befektetett összeget teljes mértékben törleszteni fogja. Körülbelül 300.000 pengőbe kerül ennek a húsz motoros kocsinak nyersolajmotorokkal való ellátása. Továbbá mintegy 200.000 pengő költséggel a hajdúszoboszlói földgáz kihasználására alkalmas tartánykocsik építését vettük célba. Eddig ugyanis világítási célokra az Államvasutak sok esetben olajgázt használtak, amelynél lényegesen olcsóbb a földgáz és ennek következtében úgy véljük, hogy ez a befektetés is körülbelül két-három, esetleg négy év alatt teljes mértékben amortizálni fogja magát. Hogy az elektrifikálásra és motoroskocsik építésére szánt összeg miképpen fog e két cél között megosztatni, arra nézve teljesen pontos adatot azért nem tudok szolgáltatni, mert tárgyalások vannak- folyamatban abban az irányban, hogy más forrásból is biztosíttassék bizonyos összeg a Magyar Államvasutak részére ezeknek a beruházási célokra nagyob mértékben való megvalósíthatására, de körülbelül 60% fog az elektrifikálás és 40% a motorizálás céljaira fordíttatni. Ugyancsak az államháztartás keretében kerül megvalósításra egyes, nagyobbára budapesti közintézmények, állami épületek megfelelőbb fűtőberendezéssel való ellátása. Számos fűtőberendezés ugyanis koksz- vagy brikettfűtéssel volt. használható, tehát meglehetősen költséges volt. Tervbe vettük körülbelül 30—32 középület kazánjainak oly értelemben való átalakítását, hogy hazai daraszénnel legyenek fűthetők, ami egyben a modern fűtési technika folytán a tüzelőanyag nagyobb kihasználását is lehetővé fogja tenni. Ezen a réven a felhasználni szándékolt körülbelül 700.000 pengő amorj tizálása kereken két és fél év alatt lehetővé fog válni. További befektetés, amelynek céljaira 500.000 pengőt hasítottunk ki és tettünk félre, azt a célt szolgálja, hogy a közelebbi kelettel, Egyiptommal, Törökországgal való kereskedelmi forgalmunkat racionálisabb alapra helyezze és lehetővé tegye, hogy hazai áruli ezekre az említett vidékekre, valamint ezeknek az országoknak termékei Magyarországra átrakodás nélkül legyenek szállíthatók. Hajók építését vettük itt tervbe, amelyek dunai járatra és tengeri járatra egyaránt alkalmasak. (Egy hang a baloldalon: Komphajó! — Peyer Károly: De azt Budapesten, Magyarországon tessék csinálni, ne az olaszoknál!) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ilyen típusú hajók, körülbelül 200—250 tonnás hajók, az Északi-tengeren igen nagy számban közlekednek, jól beváltak és a folyókon is igen messze fel tudnak haladni. Olyan hajókat vettünk tehát tervbe, amelyek egészen Budapestig tudnak közlekedni, körülbelül 1*80—1*90 méter mély járattal és körülbelül 200—250 tonna tartalommal. Egyelőre két hajó építésére szükséges összeget tettük félre, amely hajók Magyarországon fognak megépíttetni. (Helyeslés jobbfelől.) Addig is, amíg ez az építés megtör-