Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

: Az országgyűlés képviselöMzának 15 4. niszterelnök mond a választási rendszerről! Ne hivatkozzék a többségre! — Zaj.) Hivatkozhatom a többségre, igen t. képviselőtársain, (Eckhardt Tibor: Formai többség!) mert a többség törvényesi alapon nyugszik s e többség, melynek Összehozásáhoizi annakidején önökkel egyforma n:a<gy asszisztenciát végeztünk. (Elénk derültség a jobboldalon.) Az első választásnál meglehetősen közelségben voltunk egymáslhoizi. Meg vagyok győződve róla, hogy nem úgy AH & dolog, ahogyan a képviselő úr mondja, hogy ezrével vagy tízezrével mennek el tőlem az emberek, mert a tömegeknek, azt hiszem, helyes az ítéletük és ösiztönösen megérzik, hogy :a!z én .szándékaim becsületesek, (Eckhardt Tibor: Ez nem elég! Tettek is kellenek!) ösztönösen megérzik és tudják a gyakorlatból is hogy amennyiben száz százalékig tőlem függ a kérdések elintézése, én azokat magyar becsületességgel, magyar lelkülettel szoktam elintézni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) En tehát nem félek attól, hogy :a< magyar nép eltávolodik attól ta politikától, amelyet hirdetek, mert a magyar nép túlságosan józan ahhoz, hogy tudja, hogy a jelen helyzetben ez a politika a (helyes. (Peyer Károly közbeszól.) Nem a csendőrön van iái hangsúly, a hangsúly azon van. ... (Peyer Károly: A nyiltszaviazásos választásnál .a csendőr a döntő! — Zaj és ellenmondésok a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök:... hogy a csendőrnek az a kötelessége-e, hogy elöljáróinak engedelmeskedjék, elöljáróinak pedig az a kötelességük, hogy az ország érdekében, lm kell, a csendőrt is megbüntessék. (Peyer Károly: így kellene lennij — Jánossy Gábor; így is van! — Peyer Károly: Ugyan ne beszéljen! . — Jánossy Gábor: De beszélek, mert így van! — Élénk derültség. — Peyer Károly; Láttam a dorogi kerületben, hogy hogy van!) Ebben igaza van a képviselő úrnak, ehhez már hozzá vagyok szokva, amióta a Háznak tagja vagyok, mert amikor az ellenzéken voltam, akkor is... (Friedrich István; Alig tudtam lefogni sokszor! — Élénk derültség. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Erre a szellemes közbeszólásra is fogok válaszolni, egyelőre azonban engedje meg a képviselő úr, hogy befejezzem mondatomat. Amikor ellenzéken voltam, akkor is ugyanazzal a mentalitással találkoztam a szociáldemokratapárt részéről, mint most, tehát nem újság számomra, ha az igen t. urak zavarnak. Ami pedig a lefogást illeti, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azt hiszem, t. képviselőtársam sohasem volt abban _ a helyzetben, hogy ezt de facto megcsinálja, mert hiszen tanuk vannak rá, hogy azokhoz az ellenzéki képviselőkhöz tartoztam, akik a mérsékletet és a türelem parancsát követték. (Ügy van! jobb felől. — Griger Miklós: Felolvastam a miniszterelnök úr beszédét, az nem volt mérsékelt. Az dinamit volt.) Nagyon jól tudom, hogy Friedrieh igen t. képviselő úr ilyenkor, fél 11 órakor szeret viccelődni. Ezzel mindenesetre hozzá fog járulni a Ház vitalitásának fokozásához. Hogyne! A képviselő úrnak nagy humora van, rendkívül szellemes szokott lenni, egyszer már ült is ebben a székben, (Friedrich István; 15 éve itt ülök.) egyszer már lett volna alkalma vigyázni s akkor sem vigyázott. Méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés és tans a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 19 S 3 már ems l-én, szerdán. 419 Ulain Ferenc: T. Ház! A miniszterelnök úr válaszának egyik része csendes szemrehányás akar lenni. Azt hiszem, nem értettem félre a miniszterelnök urat, ha azt mondom, hogy a miniszterelnök úr azzal vádol minket, hogy az a bizonyos lelki koncentráció, amely itt ezelőtt öt hónappal létrejött, azért lett megzavarva, mert mi ellenzékiek türelmetlenek voltunk a miniszterelnök úrral szemben akkor, amikor a miniszterelnök úrnak a tettek mezejére kellett volna lépnie, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Állandóan azon vagyok; be fogom bizonyítani!) En a magam részéről, de ez természetesen csak egyéni véleményem, kijelentem, hogy koncedálom azt, hogy alapvető munkát négy hónap alatt, olyan katasztrofális gazdasási viszonyok között, mint aminők között mi voltunk, nem lehet végezni. Ezt koncedálom. ívitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Engem pedig az érdekel elsősorban. Az alapvető munkák érdekelnek!) Soha ezért a miniszterelnök urat — legalább az én részemről — semmiféle támadás nem érte. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak sürgönyökben!) Ez a támadás a miniszterelnök úr részéről azonban nem egészen jogosult senkivel szemben sem. Hiszen a miniszterelnök urat nem támadta ezért senki, legfeljebb kritizálta. (Zaj balfelől.) Az, hogy odajutottunk, ahova jutottunk, hogv annyira eldurvult a hang és az indulatok annyira fékevesztettekké lettek, nem azért van, mert egy kissé lassú volt a tempó az alkotások terén: az másért van. Engedje meg a mélyen t. miniszterelnök úr, hogy őszintén és becsületesen megmondjam. Kizárólag azért alakultak úgy a viszonyok, ahogy alakultak, mert nem tapasztaltuk azt a lojalitást az ön. a kormánya és a pártja részéről, amelyet normális körülmények között elvárhattunk volna. Nem akarunk pártdiktatúrát bevezetni, azt a bizonyos lelki koncentrációt akarjuk szolgálni, amelyről ön beszél és amelyre felszólította a nemzetet, ön hivatkozott 95 pontos munkatervére. Engedje meg, hogy én önnek csak egy propozíciót tegyek. Mi elengedjük mind a 95 pontot, csak egyet állítson helyébe: a politikai tisztesség %. pontját. Ha ön miniszterelnök úr a politikai tisztesség tekintetében elvégzi mindazt, amit el kell végezni, ön csak baráti támogatásra tehet szert az egész ellenzéknél, mert itt a legszélső baloldalig senki sem kér semmit öntől, nem kérünk rendkívüli dolgokat, csodákat, mert azt senki sem tudná teljesíteni, de a politikai tisztességet, a fair playt vezesse be. Ezért sóvárog 14 éve ez a nemzet, 14 év óta ezért harcolunk önnel együtt. Hát nem emlékszik arra a 4—5 esztendőre, amit itt töltött el? Nem emlékszik azokra a bizalmas beszélgetésekre, azokra a baráti eszmecserékre és arra a kétségbeesésre, amely az ön lelkét is eltöltötte^ a mienkkel együtt azért, mert az a többség. amelynek ma ön a vezére, akkor a fair playt és a politikai tisztesség elvét nem úgy értékelte mint ön és mi. akik az ön háta mögött ültünk. (Jánossy Gábor: Az mindig meg volt itt! Az pártok felett áll!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! TTlain Ferenc: Egyet kérünk öntől: valósítsa meg azt a politikai tisztességet, amely politikai tisztesség' nélkül nem lehet egy nemzetet rendben tartani. Ha ön miniszterelnök úr ezt a kívánságot teljesíti, akkor megvan a Plattform, nem is kell tovább tárgyalnunk semimiről. Akkor önnek nyugodt parlamentje 65