Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

442 Az országgyűlés képviselőházának . (Berki Gyula: Es nem az alispánra!) Ugyanez a törvény megjelöli az utakat és módokat abban a tekintetben, hogy miképpen kell a válasz­tási elnök esetleges törvénysértéseivel szemben megtorlással élni. Méltóztassék ezeket az uta­kat és módokat igénybevenni. (Zaj a balolda­lon.) En csak egyet jelenteik ki: amennyiben az út «hozzám vezet, én a törvényt be fogom tar­tatni. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Zaj a bal­és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, inéltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi r (Igen! — Nem!) Akik tudo­másul veszik, méltóztassanak felállani! (Meg­történik') Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következik Ulain Ferenc képviselő úr má­sodik interpellációja a «belügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Pakots József jegyző (olvassa): «Helyesli-e a belügyminiszter úr azokat a visszaéléseket, amelyeket a mezőkeresztesi választással kapcso­latosan vitéz Bürbéiy-Maessky Emil elkövetett, és mit szándékozik ezek megtorlása végett a fő­ispánnal szemben cselekedni? Ulain Ferenc s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Második interpellációmhoz a mélyen t. belügyminiszter úr kitűnően szolgáltatta az anyagot. Tudniillik utolsó válaszában azt mondotta nekem: kép­viselő úr, én mindig törvényes állásponton le­szek, de önnek tudnia kell, ha törvénytudó, hogy a választás napján a választási elnöké a hatalom, övé a karhatalom feletti diszponálás joga, és ennek következtében én — a belügymi­niszter '— nem is vonhatom felelősségre a vá­lasztási elnököt azok miatt, amik az ő tudtával történtek. Önnek, miniszter úr igaza van, ez a törvényes álláspont, de kérdem az igen t. mi­niszter urat, méltóztassék most azután olyan választ adni, amely megnyugtatja majd a t. többséget is, a következőkre. Cserépváralján a következő csodálatos dolog történt, (Simon János: Mesedélután! — Zaj és felkiáltások a baloldalon: Ki mondta ezt? — Bródy Ernő: Ki mondja ezt? — Eckhardt Tibor: Ott volt a képviselő úr? — Simon János: Nem voltam ott! — Eckhardt Tibor: Akkor ne vonja két­ségbe egy olyan képviselőtársa szavát, akit ott volt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mél­tóztassanak az interpelláló képviselő urat szó­hoz engedni. Ulain Ferenc: A belügyminiszter úr figyelmébe ajánlom a következő tényállást, amelyre a miniszterelnök úr figyelmét is na­gyon melegen hívom fel. Cserépváralja községben az alap választás alkalmával leadatott Tiidyre 160 szavazat, Sza­bóra 124. Most a második választás alkalmával leadatott Tiidyre 46 szavazat és Szabóra 207. (Zaj és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak ehhez a csodálatosan gyors meggyőződésbeli változáshoz a következő tény­állást tudomásul venni. vitéz Puly Zoltán úrnak kellett volna a bizalmi teendők ellátása végett megjelenni reggel háromnegyed nyolckor a szavazóhelyi­ségben. Meg is jelent. Hogy pedig ne méltóz­tassanak azt mondani, hogy nem tartotta be kellően a törvényes szabályokat, íme, itt van a közjegyzői tanúsítvány, amellyel igazolva volt, hogy ő Borsod vármegyében választó­joggal bíró egyén, tehát őt ott meg kellett 5Jf. ülése 1933 március l-én, szerdán. volna tűrni. Miután azonban tudtuk azt, hogy mi eéloztatik, úgy, mint a másik úrnál, az igazolványt az alispán úrtól szintén megsze­reztük. Amikor az alispán engedélyével is fel­ruházva és a közjegyzői okirattal ellátva, reg­gel háromnegyed nyolckor Cserépváralján megjelent, akkor a következő jelenet játszó­dott. Nota bene, már reggel fél hétkor ott volt, de akkor a csendőrök nem engedték be a községbe. Utasítást adtak neki, hogy távoz­zék és menjen a választási elnöktől kérni iga­zolványt. Elment a választási elnökhöz és a választásig elnöktől kapott is" egy igazolványt s «most már be is engedték. De amikor a mű­ködésére rákerült a sor, mélyen t. miniszter úr, akkor az történt, hogy az a négy csendőr, aki benn volt a teremben, odaállott és azt mondta: Most pedig takarodjék ki! Sem az alispán, sem a választási elnök parancsa nem irányadó, tessék távozni! vitéz Puly Zoltánt tehát négy csendőr a választási helyiségből, ahol bizalmi teendőinek teljesítése végett tar­tózkodott, az alispáni parancs, a választási elnök parancsa és közjegyzői igazolvány elle­nére kiutasította! De van ám ez tovább is, t. miniszter úr! Felmutatom önnek még a következőket. Fel­mutatom önnek, miniszter úr, nehogy azt mél­tóztassék mondani, hogy ez mesedélután, Szep­pelt Kálmán választási elnök aláírásával ellá­tott és sajátkezű írásával írt egy igazol­ványt, amelyben az van (olvassa): «Felkérem a hatóságot, hogy Szauerborn Károly képvi­selő urat és a kisgazdapárt bizalmi emberét, Puly Zoltánt Cserépváralja községbe beenged­jék.» (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Pár percnyi türelmet kérek, uraim. Ezt az igazolványt délután háromnegyed egy óra­kor Fábián képviselő úr végre kiharcolta mégegyszer s amikor ennek az igazolványnak alapján mégegyszer megjelent Szauerborn képviselő úr és vitéz Puly Zoltán, a csendőrök megint kiutasították a községből. (Zaj bal­felől) De még mindig nincs vége. Méltóztassék t. miniszter úr, még további törvényes rendet is megfigyelni, amely Magyarország közigazga­tásában, úgylátszik, mélyen t. miniszterelnök úr, az új stílus jegyében szokássá vált. (Ras­say Károly: Mondja a miniszterelnök úr, hogy elcsapatja azt, aki ezt a törvényellenességet csinálta. — Eckhardt Tibor: Ők adták az uta­sítást.) Méltóztassék tehát megjegyezni. Mi­után a választási elnök sem volt elég hata­lom ahhoz, hogy délután háromnegyed egykor a bizalmiférfiú helyét elfoglalhassa, még a kö­vetkező dolog is történt. Most már Münster csendőrszázadoshoz, aki ott a karhatalom feje volt, szintén elmentek délután egy órakor, és tőle is kértek engedélyt, hogy bemehessenek Cserépváraljára. Akkor kiállítottak egy igazol­ványt, hogy: «Sauerborn Károly független kis­gazdapárti képviselői Cserépváralja községbe akadálytalanul bemehet és szabadon közleked­hetik. Ezen igazolványt a képviselő úr kéré­sére állítottam ki.» Ez történt délután fél 2 órakor és 14'06 perckor, vagyis két óra után 6 perccel Bényey Vendel tiszthelyettes meg­tagadta Sauebornnak és Pulynak a bemene­telt. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Saját tisztjeiknek sem engedel­meskednek? Ki parancsol a csendőrnek? — Zaj.) Kérdezem önöktől, egységespárti képvi­selő uraim, mondják meg önök; hát lehet-e ebben az országban minket, ha bármit követ­nénk el, ilyen események után vádolni vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom