Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

424 Az országgyűlés képviselőházának . ban, valami csodás fásultság» sivár és fanyar hangulat vesz rajtuk erőt, ami sorsa minden olyan pártnak, amelyet felülről tartanak és amelynek a népben nincs gyökere. (Jánossy Gábor: Remélem, ez rám nem vonatkozik! — Zaj.) Ha az ellenzéki felszólalások nem kölcsönöznének színt és zamatot a parlamentnek, ha az ellenzéki képviselők hangszálain keresztül nem harsogna, nem dübörögne az ellenzéki tömegek keserűsége, kritikája és vágya, akkor megszakadna minden kapcsolat a parlament és a nyilvánosság között és megszűnnék az a kevés érdeklődés is, amellyel a közvélemény a parlament működését kíséri. (Zaj a jobboldalon.) Ha az egységespárt egyedül maradna a porondon és az ellenzék nem tartaná fenn az érdeklődést a parlament iránt, akkor olyan helyzet és olyan atmoszféra adódnék, amely többet ártana a parlamentnek, mint a legkevesebb és legérdesebb ellenzéki kifakadások. Láttuk ezt az ellenzék passzivitásának, az ellenzékmentességnek, az ellenzéktelenségnek idején, amikor a t. egységespárti szónokok rázták tompa dárdáikat az üres ellenzéki padok előtt és monológokat mondottak vitabeszédek helyett, — mert elvégre vitatkozni csak ott lehet, ahol legalább ketten vannak, — amikor mindenkinek, akinek érzéke van a parlament akusztikája iránt, be kellett látnia, hogy sokkarkönnyebben lehet elviselni egy viharzó, zajongó ellenzéket, mint azt a halálos csendet és némaságot, amely minden szónál és minden turbulenciánál hangosabb és kellemetlenebb vétója, tiltakozója a kirekesztett közvéleménynek. A parlamentnek is szüksége van tehát ellenzékre, de legkevésbbé nélkülözheti az ellenzéket az ország. A parlamenti alkotmány alapkelléke a parlamenti váltógazdaság (Ügy van! a baloldalon.) és ez nem csak valami alkotmányjogi teória, hanem nemzeti és társadalmi szükségesség is, mert ez biztosítja a nemzeti társadalomnak zökkenés nélküli, békés és vértelen evolúcióját (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és kizárja a forradalmat. Az a nép, amely alkotmányos úton realizálhatja a maga vágyait, nem nyúl erőszakos eszközökhöz. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha nálunk 1918-ban parlamentarizmus és nem álparlamentarizmus lett volna, ha az akkori parlamentnek gyökere lett volna a népben, nem következett volna be a forradalom. (Ügy van! Ügy van! a bal- .és a szélsőbaloldalon.) és Kunfi Zsigmond egy tüsszentéssel nem szórhatta volna szélnek a népképviseletnek nevezett társaságot. (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelől.) A mai kormánynak is egyik főfeladata az kell, hogy legyen, hogy megmentse a nemzetet és az országot a forradalom veszedelmeitől, amely veszedelmek sokkal nagyobbak, mint azt sokan képzelik. (Vázsonyi János: Ez is igaz!) Az inség és a nyomor, a munka- és keresethiány, a szörnyű adók kétségbeesést szülnek és a kétségbeesés a forradalom malmára hajtja a vizet. ÍKuna P. András: Az izgatással együtt — Zaj.) A rend nélkülözhetetlen előfeltétele és a forradalmi kirobbanásoknak legbiztosabb féke az állampolgároknak ti 21 él tudata, hogy ha az állampolgárok többsége valamit rossznak és helytelennek talál, azt alkotmányos úton megváltoztathatja. Éppen ezért merem állítani, hogy a legfontosabb állami érdek a népben ezt a meggyőződését ébren tartani és megállapítani azt is, hogy egy országban a legnagyobb destrukciót az a kormány^U. ülése 1933 március 1-én, szerdán. és pártabszolutizmus végzi, amely a választások tisztaságába, jelentőségébe és komolyságába vetett hitet kiirtja a néplélekből, (Ügy van! Ügy van! balfelől,) amely komédiát csinál a választásokból és olyan választási törvényt tart fenn, amely csak arra való, hogy mesterségesen megakadályozza az állampolgárok szabadakaratnyilváhítását. T. Ház! Mivel csak néhány perc áll még rendelkezésemre (Halljuk! Halljuk!), a mondottaknak megvilágítására két olyan illusztris koronatanura hivatkozom, akiknek megállapításai azt hiszem a túloldal serpenyőjébe is döntő súllyal esnek. Az egyik Borbély-Maczky Emil, a másik Gömbös Gyula. Börbély-Maezky Emil 1927. február 16-án itt a Házban, ha jól tudom ezen a helyen, a következőket mondotta (olvassa): «. . . úgy érzem, hogy a köznek és a kormánynak teszek szolgálatot akkor, amikor a mostani időközi választásokon történő Sbasáskodásokat, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ahá!) atrocitásokat és visszaéléseket, amelyeket egyes hatóságok elkövettek, az országház színe előtt- napirendre hozom.» (Derültség a baloldalon. «Kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassák utasítani a gyöngyösi főszolgabírót, hogy ne pazarolja erejét olyan parancsok kiadására. melyek ártatlan embereket megakadályoznak abban, hogy törvényben lefektetett jogaikat szabadon gyakorolhassák. Méltóztassék utasítani a főszolgabírót arra, hogy védtelen és ártatlan embereket nem szabad fogságra Vetni,, nem szabad véresre verni, (Eckhardt Tibor: De ez majális volt!) hanem, engedje meg a főszolgabíró azt, hogy az ottani választás mindenféle befolyástól mentesen, a. törvényes keretek között szabadon gyakoroltassék; engedje meg azt, hogy ellenzéki képviselőjelölt is -szóihoz juthasson.» azután ázsiai állapotokról beszélt Borbély-Maczky. Később csendőri brutalizálásokról beszél és azt mondja egy ottani ellenzéki polgárról, akit a csendőrök brutalizáltak (olvassa): «Ennek az embernek egyéb bűne nincs, mint az, bogy gerinces ember, olyan, aki az elveit nem rejti véka alá- olyan ember, aki a hatóságokkal szemben is bátran meg meri mondani az ő elveit és bátran meri hangoztatni.» «Nekünk az ilyen embereket portálnunk kell, mert örülnünk' kell, hogy vannak még gerinces emberek ebben az országban.» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mezőkeresztesen!) Gömbös Gyula 1927. március 22-én azt mon dotta (Halljuk! Halljuk! — olvassa): «Mi választási törvényt kreáltunk, amelyben határozrnányok, büntető szankciók vannak^ különösképpen a hatóságok visszaélését illetőleg, a hatóság azonban sans-gêne visszaéléseket követnek el.» (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaioldalon: Na!) Most mondok ebből a beszédből néhány politikai axiómát, amelyeket márványba kellene vésnünk. (Rassay Károly: A nemzeti munkatervbe kellene felvenni. — Olvassa): Szieryilizmussal még nemzeteket sohasem vezettek előre.» (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.') Majd a továbbiakban azt mondja, (olvassa): Méltóztatnak tudni, (hogy az az erőszak, amelynek nyomán nem^ fakad valami nagy áldás a nemzet számára, visszafelé tereli a ' nemzet életét és destrukciót jelent, amely a maga következményeiben kiszámíthatatlan.» {Ügy van! Ügy van! balfelől.) — Jánossy Gábor: Altalános igazságok!) A továbbiakban azt mondja (olvassa): «Ilyen választások ad abszurdum viszik a népkép-