Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

410 Az országgyűlés képviselőházának wirth Mátyás képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyában. Minthogy a szóban­levő törvényjavaslat a véderő- és pénzügyi bizottságnál van, ezért a kérvényt a törvény­javaslattal való együttes tárgyalás és jelen­tététel céljából a Ház kiadja a véderő- és a pénzügyi bizottságnak. T. Képviselőház! Peyer Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót, amit a képviselő úrnak megadtam s így Peyer 1 Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! a szélsŐbaloldlon.) Pekár Gyula képviselő úr a Ház tegnapi ülésén visszatért arra a szemé­lyes természetű felszólalásomra, amelyet egy hírlapi közleménnyel kapcsolatosan a Ház előtt tettem. Ebben a hírlapi közleményben arról volt szó, hogy Pekár képviselő úr a lap szerint azt állította, hogy annak idején a Peidl-kormányt éppen akkor tartóztatták le, amikor iaz szerződést akart kötni a románok­kal valami területre vonatkozóan. Ebben az ügyben Peidl Gyula akkori miniszterelnök nyilatkozott és visszautasította ezt a táma­dást, mondván egy hírlapi nyilatkozatban, hogy ez valótlan. Napok teltek el és ezek alatt Pekár kép­viselő úr nem tartotta szükségesnek, hogy ez ügyben nyilatkozzék, hogy megmondja, ezen a törvényszéki tárgyaláson tulaj don­képen mondotta-e azt, ami a lapban megje­lent, vagy nem mondotta. Csak amidőn én a Házban szükségesnek tartottam szóvátenni az ügyet, nyilatkozott a tegnapi napon, (Buchin­ger Manó: Össze-vissza!) de tegnapi nyilat­kozatában ismét nem válaszolt nyíltan és vi­lágosan arra a kérdésre, mondotta-e azt, amit a lap közölt, vagy nem mondotta. Pekár képviselő úr egy egészen zavaros ki­jelentés után, amelyből senki sem tudja.meg­állapítani, hogy tulaj donképen mit mondott ezen a törvényszéki tárgyaláson, szükségesnek tartotta, hogy rátérjen olyan eseményekre is, amelyek ezzel az üggyel abszolúte nem függ­nek össze. En arra voltam kíváncsi, mondotta-e ezt, igen vagy nem és a képviselő úr erre nézve tartozott volna nyilatkozni, mert ha igen, ha tett ilyen nyilatkozatot, akkor megtaláljuk a inódjat, hogy a képviselő urat ezért a kijelen­tésért más úton is felelősségre vonjuk. A kép­viselő úr azonban nem nyilatkozott itt világo­san, hogy mondotta-e, vagy nem és óvakodott a hírlapokban nyilatkozatot leadni arra vonat­kozólag. (Buchinger Manó: Kertel!) fenn­tartja-e, vagy nem ezt a nyilatkozatot, úgy­hogy én csak Peidl volt képviselő úrnak ez ügyben már kiadott nyilatkozatára utalok s annak szószerinti szövegével teljesen azonosí­tom magam. Azokra a kijelentésekre, amelyeket a kép­viselő úr megint szükségesnek tartott megtenni, bár — hangsúlyozom, — egyáltalában nem függnek össze azzal az üggyel, amelyet itt szó­vátettem, mégis pár szóval válaszolnom kell. Válaszolnom kell, pedig nem mintha olyan nagyra tartanám ezeket a kijelentéseket, vagy súlyt helyeznék rájuk, de nem akarom, hogy ezek megcáfolatlanul maradjanak. Fenntartom s hajlandó vagyok bárki előtt, a tanúk százai­val bizonyítani, hogy amikor a Peidl-kormány lefogatása történt, a budai várban legalább is egy ezred román katona volt. A román katona­ság délután vonult már fel, magam láttam ezt l4. ülése 1933 március 1-en, szerdán. a felvonulást és még élnek a szemtanuk százai, akik igazolni tudják, hogy ez az egész puccs, amely elő volt készítve, a román katonák segít­ségével történt, a románokkal történt előzetes megállapodás alapján. Engem is román kato- * nák kísértek haza lakásomra az ú. n. letartóz­tatás után. Ez nem vitás, ezt le lehet tagadni, de a tények itt vannak és a tanuk százai iga­zolják, hogy ez a románok jelenlétében történt. Nagyon merész állítás tehát az, hogy ugyan­akkor a Várban egy román katona sem volt. Fenntartom, hogy több, mint egy ezred román katona volt akkor a Várban. Hogy a románok kegyét ki kereste, azt nem tudom. Ezt intézze el az összekötöző miniszter úr azokkal, akik annakidején ezt az ügyet csinálták. Lehet, hogy az ő összekötözési minisztériumának volt va' lami szerepe azok körül az összekötözött hullák körül is, amelyek annakidején a Dunában úsz­káltak. Elnök: A képviselő úr tartózkodjék a gya­núsításoktól. (Malasits Géza: Pedig sokan úsz­tak ott!) Csendet kérek. Peyer Károly: Nem akarok erre az össze­kötöző minisztériumra és annak ténykedésére visszatérni, hangsúlyoznom kell azonban, hogy az alatt az idő alatt, amíg a román megszállás idején Budapesten és a vidéken is munkásokat véresre vertek, megkínoztak, (Malasits Géza: Halomra lőttek!), agyonlőttek, az alatt jómódú előkelő polgári családok vendégül látták azokat a román tiszteket, akik Magyarországot kifosz­tották, kirabolták, másodszor tönkretették és ., nem egy előkelő úriesaládban mély benyomások maradtak a román megszállások következté­ben. Arra akarok csak rámutatni még, hogy ugyanaz a kormány, amelyet Pekár képviselő úr támogatott, a népszövetségi kölcsön igénybe- > vételekor táviratilag mondott le mindazoknak a károknak a jóvátételéről, amelyeket a romá­nok annakidején itt okoztak. Tehát azt ne raj­tunk reklamálja a képviselő úr, hanem rekla­málja azon a kormányon, amelynek ő hűséges támogatója volt. A leghatározottabban visszautasítom azt a valótlan beállítást, hogy a Peidl-kormányt a szovjet nevezte ki. A leghatározottabban visz­sza kell utasítanom azt a kijelentést, hogy a Peidl-kormány a munkástanácsnak tett esküt vagy fogadalmat, mert a Peidl-kormány sen­kinek sem tett fogadalmat és senkinek sem tett esküt. Nem igaz az sem, hogy a Peidl-kor­mány az első minisztertanácsot a munkásta­nács helyiségében tartotta, bár ez egészen alá­rendelt jelentőségű dolog; a munkástanács mindig az új városháza üléstermében tartott ülést. Ha ott tartotta volna, az sem lett volna hiba, csak a valótlanságok igazolására kell rá­• mutatnom, hogy ez sem felel meg a tényeknek, mert egy Andrássy-úti klubhelyiségben tar­totta annakidején a Peidl-kormány az első mi­nisztertanácsot. Azokra a táviratokra vonatkozólag, ame­lyekre itt a képviselő úr hivatkozott, hogy mi azokkal elősegítettük a népbiztosok szökését, nem tartom szükségesnek válaszolni azért, mert 1 ez ügyben egy sokkal illetékesebb és pártatla­nabb fórum, mint Pekár képviselő úr, már le­folytatta a vizsgálatot, nevezetesen az ügyész­ség és a bíróság. Az ügyészség mindazok el­len, akiket ebben az ügyben gyanúsítottak, az eljárást megszüntette anélkül, hogy vádiratot adott volna, nagyon ízléstelennek tartom tehát, hogy egy olyan ügyet, amelyben az ügyészség a vádat elejtette, az ország Háza előtt még

Next

/
Oldalképek
Tartalom