Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-152
Az országgyűlés képviselőházának 152. záróbeszédében maga is elismerte, hogy a magyar foldmívelő népesség a legrosszabb körülmények között él, a legrosszabbul táplálkozik. Ennek az osztálynak életszínvonala az utolsó 13 esztendő alatt olyan mélyre, olyan embertelen színvonalra süllyedt le, amelyet még a legmerészebb fantáziával is alig lehet utolérni. A mezőgazdasági önálló bérmunkások száma egymillión felül van. Ha mindegyikhez csak három családtagot számítunk, akkor is körülbelül négymillió lélek csúszott le az emberi életmód színvonaláról, akik nem fogyasztók, tehát termelők sem lehetnek, mert sajátmaèuk is kiesnek a fogyasztók köréből. Hogy az éhhalál nem illeszkedett még bele a nemzeti munkatervbe 98-ik pontnak, az csak annak az egyetlen körülménynek köszönhető, hogy a múlt esztendőben bőséges kukoricatermés volt és a kukoricára még nem találtak ki semmiféle bolettamódszert, hogy megdrágítva, ezt is elérhetetlen népeledellé tegyék. Az alföldi munkás asztalán — ha ugyan egyáltalán van még a házában ilyen bútordarab — búzakenyér 'helyett puliszka és prósza van. Semmiféle menekülés nincs ebből a sorsból, mert az az egyetlen kapu, amely a háború előtt rendelkezésre állt, a kivándorlás, szintén le van előtte csukva és mint egy egérfogóban, erre a kukoricakenyérre kényszerítve kénytelen a mezőgazdasági népesség életét tengetni. Ha azonban a kivándorlásról van szó, akkor meg kell még azt is jegyeznem, hogy szinte jobbnak látom és jobbnak érzem, hogy ez a kapu le van előtte zárva, hiszen a békebeli magyar kormányzatnak nagy szégyene volt az, hogy a magyar kivándorlókat úgyszólván fejvált-ság ellenében adták át a kivándorlási társaságoknak és a magyar békebeli gazdálkodásnak és a magyar békebeli költségvetéseknek erkölcsi színvonalát kissé furcsa színben tünteti fel az, hogy az állam jövedelmei között ott volt a pálinkaadó és a kivándorlási jutalék. (Esztergályos János: A miniszterelnök úr is kivándorlásra csábít és buzdít, de útlevelet nem ad. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! De azoknak, akik azzal vigasztalják magukat, hogy a kukoricakenyér legalább ideig-óráig megmenti őket az éhhaláltól, tudomásul kell venniök, hogy ezt is pénzért adják, pedig az errevaló pénz is elfogyott már, kereset nincs « az inségmunkáért, ezért a legszörnyűségesebb robotmunkáért 60 fillér, 80 fillér és egy pengő a napi kereset és ez sincs meg mindenütt. A magyar falvakban nincs sehol zsírozó. A multévi isertésvész majdnem minden második falusi családban felbecsülhetetlen károkat okozott; (Esztergályos János: Ez a javaslat is valóságos inségmunka!) a magyar faluban nincs tej, a magyar parasztgyermekeknek nem jut tej. Azt kérdezzük: hogyan és miképpen fognak felnőni azok a gyermekek, akik igen sok helyen bort kapnak kávé helyett reggelenkint, akik mezítláb, rongyosan járnak a sok kilométer távolságra lévő iskolákba? Egymásután kapom a falusi bábák jelentéseit, akik azt írják, hogy szülő asszonyok olyan szörnyűséges piszokban, olyan szörnyűséges rongyok között adnak életet gyermeküknek, hogy valóságos orvosi csoda, hogy a gyermekágyi láz nem pusztít el odalent több szerencsétlen asszonyt, mint amennyit tényleg elpusztít. Még egy fazéknyi meleg vizet sem tudnak készíteni, mert egy rőzsecsomát sem tudnak összeszedni, amivel a ülése 1933 február 23-án, csütörtökön. 349 vizet felforralhatnák. Azt írják ezek a falusi bábák, hogy egy nyomorult ötöslámpa, vagy mécses világánál kénytelenek levezetni ezeket a szüléseket és nem tudnak semmit sem segíteni, mert még az a régi jó magyar szokás is kiment a divatból, hogy a szülő asszonynak összehordtak a szomszédból a segítséget, élelmet, ruhaneműt és minden egyebet, amire annak a szegény asszonynak szüksége volt, mert ma már a szomszéd sem tud semmit rendelkezésére bocsátani. Hogy itt a legrövidebb időn belül mi lesz, amikor az alföldi tüdővész mellé, a gyermekek alföldi angolkórja mellé a pellagra is fog párosulni. En, bármennyire gyűlölöm is a militarizmust, iszonyú drágának tartom, hogy ilyen áron pusztítsuk el előle az emberanyagot. Ez az irtózatos élet, a fizikai megpróbáltatásoknak ez a mérhetetlen mennyisége^ még nem is elegendő; hozzájárul az a bánásmód is, amiben ezeknek a szerencsétlen embereknek részük van azok részéről, akiknek kezébe lesz letéve ennek a törvénynek végrehajtása is, a magyar közigazgatás részéről. Mert a maigyar 'közigazgatás elvégezte odalenn a népesség szétosztását: az egyák oldalon viam kalap fennhagy ók, a másik oldalon van a kalarplevevők rendje. Tegezés a legjobb esetben, hallja kend véges-végig; mindenütt, ahol megyünk, halljuk a panaszt, a, jobbágysorról, a jobbágysorsról, arról a bánásmódról, amelyben ezeket a szerencsétlen embereket fizikai nyomorúságuk mellett még lelkileg is részesítik. (Jánossy Gábor: A magyar közigazgatás édesapja a magyar népnek! — Malasits Géza: Kegyetlen korbácsolója, nem pedig édesapja! — Esztergályos János: Láttuk Mezőkeresztesen ezt az édesapát! — Huszár Dezső: Az édesapja is megrakja néha a gyermeket.) Elnök: Kérem a képviselő' urakat, maradjanak csendben. (Kabók Lajos: Hogyan lehet ályet mondani? Tudja., 'hogy nem igaz, mégis mondjál — Büchler József: Cinizmus! — Kertész Miklós: Mindig így csinálnak! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne .méltóztassanak folytonosan a házszabályok rendelkezéseibe beleütközni. (Esztergályos János: A miskolci közkórházi tesz tanúságot az apai munkáról.) Esztergályos János képviselő airat kérem, méltóztassék csendbe maradni. Ne kezdjék újra a közbeszól ás okát a képviselő urak. (Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól. — Propper Sándor: A miniszter úr utazzon le! — Farkas István: A végén szaladni fognak!) Kérem a képviselő urakat a baloldalon, maradjanak csendben. A jobboldalról egyetlenegy közbeszólás hangzott el és a képviselő urak erre tömegesen feleltek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ne provokáljanak!) Kérem a képviselő urakat, niéltóztasisanalk csendben maradni! (Büchler József: Állandó cinizmus. — Zaj.) Csendet kérek, tessék hagyni Jánossy képviselő urat. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Amennyiben a törvényjavaslat indokolása ezt a tegezés t és ezt ia) hallja kend-et nevezi meleg patriarchális viszonynak, akkor valóban elérkezett már az ideje annak, ihogy a gazdasági alkalmazottak anyagi helyzetét törvény szabályozza, olyan törvény azonban, amelyik egyformán kötelező aizi alkalmazottra és arra isi, akik a törvényt alkalmazzák. A mezőgazdaságban a munkavállaló és a munkáltató között még ma is az úr és a jobbágy viszonya áll fenn és az osztályérdekeket szolgáló népoktatás ebben az ideoló51*
