Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 15 magyarázásra adhatott okot — elismerem, méltányolom és nem teszem kritika tárgyává az indító okokat, ez távol áll tőlem — az a szimpátia is, amelyet a miniszterelnök úr kimutatott egy olyan nagyhatalom iránt, amely elismerem, megérdemli szimpátiánkat; félremagyarázásoknak lehetett oka annak folytán, hogy más irányokban is nem keresett olyan kapcsolatot, mint amilyent kereshetett volna. Különösen szükségesnek tartom azt, hogy ismételten hangsúlyozzam, miszerint nem hiszem, hogy akadjon ebben az országban bárki, de semmiesetre sem olyan valaki, aki komoly és jó magyar embernek tarthatja magát, aki mást, mint komoly, békés politikát Magyarország részéről elgondolhatónak tart. (Ügy van! ügy van!) Azt hiszem, hogy ennek az országnak nemcsak akkor teszünk szolgálatot, ha ezt hangoztatjuk, hanem akkor is, ha egyúttal annak szükségességét is hangoztatjuk, hogy elkerülendőnek látszik mindaz, ami ennek az elgondolásnak csak ellenkező látszatát kelthetné. Ezt tartottam szükségesnek elmondani. Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Hulljuk! Halljuk!) A képviselő úr interpellációja tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy mi a kormány álláspontja a három szomszédos állam között létesült szorosabb kapcsolat következményei tárgyában. Errevonatkozólag az igen t. Ház előtt a következő nyilatkozatot teszem: Az, hogy a kisantant-államok szövetségben vannak és voltak, köztudomású. A genfi szövetkezés a mi információnk szerint gazdasági jellegű; az egyik kisantant-politikus kijelentette, hogy ez a szövetkezés kizárólagosan azt célozza, hogy gazdasági kérdésekben is szorosabb együttműködést biztosítsanak. Miután azonban ezen szövetkezésről szóló okmány nem publikáltatott és a kormány nincs annak birtokában, ennek következtében a végleges válaszadásra nem érzem magam feljogosítottnak. Méltóztassék tehát megvárni, míg ezt publkálják annál is inkább, mivel ennek az okmánynak publikálása be van jelentve. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a többi külpolitikai kérdést illeti, megismétlem, amit annak idején mondottam, amikor a kormány egész világosan precizirozta azokat a külpolitikai irányelveket, melyeket követni kíván Magyarország külső politikáját illetőleg. Ha valaki kérdezi, hogy mi ennek az alapja, ismételten kijelentem, hogy Magyarország élni akar és céljait békés eszközökkel kívánja elérni. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő úr nem kíván a viszontválasz jogával élni. A miniszterelnök úr kéri válasza tudomásulvételét. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Pallavicini György őrgróf interpellációja a miniszterelnök úrhoz a külügyi helyzetre vonatkozólag. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. A miniszterelnök úr közel öthónapos 1. ülése 1933 február 22-en, szerdán. 335 kormányzati időszakának vannak-e külpolitikai eredményei? 2. Nem romlott-e viszonyunk az egyik nagyhatalommal, mely a közelmúltban barátságos megértést tanúsított irányunkban? 3. Biztosítva van-e Magyarország a környező államok agresszivitásával szemben? Pallavicini György őrgróf, s. k.». Elnök: Pallavicini György őrgróf urat illeti a szó. Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Farkas Tibor igen t. barátom interpellációja és az igen t. miniszterelnök úr válasza után bizonyos fokig talán könnyebb nekem interpellációmat hozzákapcsolni azokhoz, amik elhangzottak, mert Farkas Tibor igen t. barátom bizonyos fokig ugyanazon a téren mozgott, amely téren én is kérdést akarok intézni az igen t. miniszterelnök úrhoz, mint aki felelős a magyar külpolitika vezetéséért. Amikor az igen t. miniszterelnök úr októberben a Házban expozéját előadta, igen röviden és bizonyos fokig sablonszerűén végzett a külpolitikai kérdésekkel és az egyes felszólalóknak, akik a külpolitikával kapcsolatban tették meg kifogásaikat, nem igen válaszolt a feltett kérdésekre. így sajnos, azokra a kérdésekre, amelyeket én annak idején feltettem, szintén nem volt szíves válaszolni. Előre jelzem, hogy én teljesen meg vagyok győződve az igen t. miniszterelnök úr jóhiszeműségéről, jóakaratáról és jószándékáról minden téren és hogy azokat az elgondolásokat és célkitűzéseket, amelyeket külpolitikájának vezetőfonalául állított fel, tényleg úgyis értette, amint mondta, de én azt hiszem, hogy azok az eszközök, amelyeket használ, nem voltak alkalmasak arra, hogy ezeket a célkitűzéseit tényleg meg is alapozzák és bizonyítsák azt, hogy csakugyan azon az úton halad, amelyet itt a Házban előttünk körvonalazott. Ha visszatekintünk az elmúlt évek külpolitikájára, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani azt, hogy gróf Bethlen István kormánya alatt, akivel pedig, felesleges említenem, politikailag a legellentétesebb állásponton voltam és akinek hosszú kormányzata alatt ' 1926-ban olyan mélyponton volt Magyarország, mint amelyen — fejtegetéseim során látni fogjuk — talán csak most vagyunk, kormányzatának vége felé határozottan elért bizonyos eredményeket. Ezeket az eredményeket Károlyi Gyula kormányzata erősen javította és kimélyítette. (Igaz! Ügy van! bálfelől.)..' Tény az, hogy az ő — sajnos — rövid kormányzata alatt a mi viszonyunk a külföldi országokkal szemben erősen megjavult. (Ügy van! Ügy van! bálfelől.) Erősen megjavult azért, mert külpolitikánk nem látszott egyoldalúnak. Azt az egyetlen helyes álláspontot láthattuk, hogy Magyarország függetleníti magát minden befolyástól, igyekszik megnyerni barátjának mindenkit, anélkül, hogy bárkihez lekötné magát. (Pakots József: Ez volt a nemzeti öncélúság! — Helyeslés bálfelől.) Hiszen természetes — és ezt számtalanszor említettem, — hogy nekünk semmi baráti kezet elutasítani nem szabad, viszont lehetetlen politika az, hogy odaszegezzük magunkat bármely nagyhatalomhoz, (Ügy van! Ügy van! bálfelől.) — legyen az akár az olasz nagyhatalom „akár a francia nagyhatalom — anélkül, hogy a teljes függetlenségünket megtartanók. Én annakidején úgy értettem az igen t. miniszterelnök úr rövid külpolitikai felszóla-