Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
Az országgyűlés képviselőházának 151 Erre az interpellációra annakidején hoszszabb választ adott Bethlen miniszterelnök úr, amelyben többek között ezt mondotta: «Itt senki sem hívta be a románokat, hanem azok (»ejöttek maguktól, bejöttek, hogy ezt az országot megszállják és tönkretegyék». Ezt mondotta 1922-ben Bethlen miniszterelnök úr Sándor Pál képviselő úrnak annakidején feltett interpellációjára válaszolva. En, aki ebben az időben a politikai életben részt vettem, tudom azt, hogy a megszálló román csapatok lefegyverezték nemcsak a katonaságot, hanem lefegyverezték a rendőrséget is. Tudom azt is, hogy aznap délután, amikor a Peidl-kormányt letartóztatták, egy nagy csapat, körülbelül egy ezred, vagy ennél iis nagyobb csapat román katona vonult fel a Várba és az akkor eljáró egyének román katonák segítségével fogták el a Peidl-kormányt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez az igaz! — Propper Sándor: Ez, a történelmi igazság!) Ez az igazság azért is, mert hiszen engem is román katonák kísértek haza a lakásomra és román tiszt adta ki az utasítáist, hogy nem szabad a lakásomat elhagynom. De ha etekinetben valakinek kétsége van, akkor legyen szabad itt felidéznem emlékezetébe Mosoiu tábornoknak 1929 június 22-én tett nyilatkozatát, amelyet egy erdélyi lapban tett s amelyben többek között a következőket mondotta (olvassa)'. «Azok, akik Magyarországot vezetik, ne felejtsék el, mi történt 1919-ben. Én jól emlékszem, hogy tolongtak grófok, bárók és a többi magyar vezetők a román parancsnokság előszobáiban» (Friedrich István: Ez igaz!) «különböző lehetetlen kérésekkel és milyen hálásak voltak, hogy megmentettük Magyorországot a kommunizmus pusztításaitól». (Friedrich István: Ez már nem igaz! — Derültség.) «A magyarok most ezt elfelejtik és jellemző rájuk nézve. jÉn csak annyit mondhatok, hogy mindennek van határa.» Tehát Mosoiu tábornok, aki abban az idő.ben egyike volt a román parancsnokoknak, ezt a nyilatkozatot tette 1929-ben. Azok, akik azoknak az eseményeknek tanúi voltak, nagyon jól emlékeznek, hogy ez az állítás nemcsak hogy igaz, hanem nagyon sok benne az, ami enyhítve van; sokkal több történt abban az időben. Nagyon előkelő családok vendégül látták heteken keresztül azokat a román tiszteket (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.), akik Magyországot itt kifosztották és az országnak mérhetetlen károkat okoztak (Ügy van! a szélsőballdalon.); úgy fogadták őket, mint barátokat, szívélyesen ölelkeztek velük és nem egy családnál szinte családtagnak tekintették őket és kitüntetésnek tartották azt, bogy egy román fosztogatót tarthattak a lakosukban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Bálokat rendeztek!) Én a magam részéről Pékár képviselő úr nak azt az állítását, miszerint a Peidl-kormány letartóztatása alkalmával Wolkenberg rendőrfelügyelő egy szerződést tépett, ki Peidí miniszterelnök kezéből, szemenszedett hazugságnak, valótlanségnak, közönséges, perfid rágalomnak minősítem és a leghatározottabban viszszautasítom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Peyer képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Némethy Vilmos képviselő úr a házszabá- • lyok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A képviselő úrnak a szót megadom. .ülése 1933 február 22-én, szerdán. 301 Némethy Vilmos: T. Ház! Nagyatád képviselője az iménti felszólalásában reám, mint a zalalenti kerület képviselőjére hivatkozva, azt akarta bizonyítani, hogy én azt a kijelentést tettem volna Szentistván községben a keresztesi választás folyamán, hogy ott semmiféle törvénytelenség nem történt. Fel is olvasott néhány nevet, amelyeket nem sikerült megjegyeznem, csak két név ragadt meg bennem, Drózdy Győző és Zsirkay János neve. Ezekre hivatkozott, mint akik előtt én ezt a kijelentést tettem volna, illetőleg megerősítettem volna azt, amit Esztergályos János képviselőtársam mondott. Erre vonatkozólag a tényállást a következőkben adom elő: Én a megnevezett két urat előzőleg nem ismertem. Nekem jelentették bizalmiférfiaim. hogy az egyik házban, nem messze a mi gyülekező helyünktől, titkos gyűlést tartanak, hadiözvegyeket hívott össze két kormánypárti megbizott és azokat igyekszik a kormánypártnak megnyerni. Ez a szavazás napján reggel történt. Elmentem ahhoz a házhoz és minthogy láttam ott, hogy előttem tényleg több asszony bemegy, odamentem és bekopogtattam és bent tényleg egy telt szobát találtam, amelyben két, előttem ismeretlen úriember tartott előadást, az egyik asszony pedig arról panaszkodott, hogy hogyan szavazzanak ők a kormányra akkor, amikor olyan helyzetben vannak, hogy kenyerük sincs, hanem görhönyét kénytelenek etetni a gyermekeikkel. (Felkiáltások balfelől: Mi az?) Kukoricagrízből csinált puliszka. Figyelmeztettem az urakat, hogy ma a törvény értelmében gyűlést tartani nem lehet és az agitáció tilos. Erre azt válaszolták nekem, hogy nem agitálnak. Később találkoztam ezzel a két úrral, akkor megismerkedtem velük, Drózdy Győző és Zsirkay János voltak. Előttük is kijelentettem, hogy törvénytelenségnek tartom ezt. (Ulain Ferenc: De mit kerestek azok ott? Másnak nem volt szabad, — nekik miért szabad?) ök mint újságírók mutatták be magukat és én nem csináltam a dologból tovább ká~ zust és minthogy ők azt mondották, hogy a szentistváni gyermekkórus énekét akarják hallgatni, erre együtt bementünk a helybeli kórus helyiségébe, ahol tényleg meghallgattunk egy dalt, de ezalatt semmi politikai nyilatkozat nem hangzott el sem részemről, sem Esztergályos János képviselőtársam részéről, ellenben az történt, hogy az első dal után távoztam. Ök megkérdezték, hogy miért távozom, mire azt feleltem, hogy azért, mert félek a törvénytelenségtől kinn, mivel a gyülekező helyünket olyaïi messzire tették a szavazóhelyiségtől, hogy az embereink, a csoportjaink mindig lekéstek onnan. Hogy pedig tényleg törvénytelenség történt ott, annak bizonyítékául bejelentek egy olyan dolgot, amelyet nem volt szándékomban bejelenteni. Délután két órakor, ameddig elhúzták a szavazást akként, hogy csak a kormánypártiak szavazhattak le, nekünk még 200 r szavazónk volt hátra és ekkor a szavazási zárórát kihirdették anélkül, hogy azt közhírré tették volna. Amikor pedig kértem Fekete főszolgabíró urat, az ózdi főszolgabírót, hogy engedje az embereimet leszavazni, hogy a gyülekezőhelyre vezethessem őket, azt mondta, hogy előbb elmegy telefonálni, hogy tényleg ezer szavazóval fölényben van-e az egységespárt, csak akkor fogja megengedni. (Zaj balfelöl.) Ezek a felsorolt tények is igazolják tehát azt, hogy én egyáltalában nem tehettem olyan