Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

300 Az országgyűlés képviselőházának 1 féle kifogása nem volt; azt mondta, hogy a mi turnusaink elfogytak, de nekik még van és ő tovább fog szavaztatni. Erre elbúcsúztunk és most letette ide a 10 pengőst Ördög Albert nevében- Erre kijelentem, hogy Ördög Albert egy nyilatkozatot adott, — itt a nyilatkozat, birtokunkban viaint — amelyben _ kijelemti, hogy 10 pengőt nem kapott. (Zaj.) Öt tehát félre vezették. (Ulain Fereuc: Mennyiért vették ezt a nyilatkozatot? Mit fizettek a nyilatkozatérti) RögtÖint .befejezem t. Ház,. A bűncselekmények sorozatát lezárom azzal, hogy Tardon a felizgatott nép a kortesek uszítására elvette a fegyvert a csendőrségtől és lefegyverezte a csencDőrséget. (Mojzes János: Minek verte az a ostendőr!) Ha valaki ezt akarja és ihielyesli... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igenis elvette... (Dînich Ödön: Ez hazugság!) Elnök: Dinich képviselő urat rendreutasítom. (Mojzes János: Erkölcsi bizonyítvány ügyében lefogták! — Zaj.) Berki Gyula: Rögtön be fogom fejezni beszédemet. Az a kérdésem a magas kormányhoz, hogy ne engedélyezzen egy képviselő elhalálozása után nyolc napig semmiféle politikai gyűlést. ( Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Elemi tisztesség!) Ennyi tisztelettel tartozunk az elhalt képviselőtársaink iránt. (Hegymegi Kiss Pál: Mint például Apponyi Albert gróf iránt! Már banketteztek, amikor temették!) A kerületben csak a képviselők, a jelöltek és a választók lehessenek ott. Végül pedig akadályozza meg minden eszközzel a rémhírterjesztést, mert ott például vasárnap azt a rémhírt terjesztették, hogy Eckhardt Tibor dezignált miniszterelnök. (Élénk derültség. — Dinich Ödön: Hol hallotta ezt a képviselő ur?) Elnök: Képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni! Berki Gyula; Tisztelt Képviselőház! A számok beszélnek. A mezőkeresztesi kerületben tízezer választóból leszavazott 9126, több, mint 90%. Nincs az országban példa rá, hogy téli választáson a választók 92%-a leszavazott volna. De hogy mi volt a helyzet, arra még csak egy adatot legyen szabad elmondanom. Nyaradon 337 választó van, ebből leszavazott 326. (Peyer Károly: Ez a negyedórái) Elnök: Kérem. méltóztassék befejezni. (Hegymegi Kiss Pál: Dehogy, olyan jól beszél! — Peyer Károly: Már beszél vagy 30 perce!) Berki Gyula: A kormánypártra szavazott 310 Mezőnyárádon. Így néz ki a terror, a viszszaélés és a mezőkeresztesi választás, (Zaj a szélsőjobboldalon.) ' Elnök: Kérem, már figyelmeztettem a képviselő urat. Berki Gyula: Én csak azt mondom, hogy a vesztett csata után nem csodálkozom rajta, hogy a keresztesi győzők itt már egv bete sírnak. Az elnöki naoirendi indítványt elfogadom. (Taps a jobboldalon. A szónokot többen üdvöslik. — Zaj a bal- és a szélsőjobboldalon.) Elnök: Kíván még- valaki a napirendi indítványhoz szólni 1 (Nem!) Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem, a tisztelt Házat, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadta. Györki Imre képviselő urat a házszabályok 143. §-áuak c) pontja alapján a szó megilleti. (Felkiáltások: Nincs itt!)) A képviselő úr nincs jelen. 51. ülése 1933 február 22-én, szerdán. Peyer Károly képviselő urat a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján a szó megilleti. Peyer Károly: T. Képviselőház! A budapesti törvényszéken február 11-én egy tárgyalás folyt le, amelyen arról volt szó, hogy az úgynevezett Fehér Ház tagjai kölcsönösen beperelték egymást, mert nem tudták kifizetni a gyűrűkért és karkötőkért előlegezett 1900 pengőt. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a tárgyalással kapcsolatosan Pékár Gyula képviselő úr nyilatkozatot tett. Szükségesnek tartom, hogy erre a nyilatkozatra itt a Ház szine előtt feleljek. A lapok tudósítása szerint Pékár Gyula elmondotta a Peidl-kormány bukásának történetét, mondván, hogy (olvassa): «Fritz János a miniszterelnökség kapujában állt őrt, Wolkenberg rendőrfelügyelő pedig abban a pillanatban rontott rá a szociáldemokrata kormányra, amikor az a bevonuló románokkal megkötendő szerződést aláírta. A rendőrfelügyelő a szerződést ki is kapta Peidl miniszterelnök kezéből. A szerződésben Pékár szerint az volt,^ hogy a bevonuló román csapatok megszállják egész Magyarországot, de Budapestet meghagyják a szociáldemokrata kormány rendelkezése alatt. A Fehér Ház tagjai, mondotta Pékár, a Peidlkormány eltávolításával nagy katasztrófától mentették meg az országot.» A törvényszék egyébként a tárgyalást elnapolta. Erre a nyilatkozatra Peidl Gyula, akkori miniszterelnök, a következő nyilatkozatot tette (olvassa): «A Peidl-kormány eltávolításának története a bíróság előtt» című közlemény szerint Pékár Gyula az ellene folytatott perben a törvényszék előtt többek között azt vallotta, hogy Wolkenberg rendőrfelügyelő abban a pillanatban rontott rá a szociáldemokrata kormányra, amikor az a bevonuló románokkal megkötendő szerződést aláírta. Továbbá: a rendőrfelügyelő a szerződést ki is kapta Peidl miniszterelnök kezéből. A szerződésben Pékár szerint az volt, hogy a bevonuló román csapatok megszállhatják egész Magyarországot, de Budapestet meghagyják a szociáldemokrata kormány rendelkezése alatt. Erre Peidl Gyula a következőket jelenti ki: «Kijelentem, hogy amennyiben Pékár úr ezeket vallotta. r úgy hamis vallomást tett, mert egyik állítása sem felel meg a valóságnak. — Peidl Gyula.» Ez a nyilatkozat február 15-én jelent megAzt vártuk, hogy Pékár képviselő úr szükségesnek fogja tartani, hogy erre a nyilatkozatra, amelyben őt valótlan vallomással (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hamis vallomással!) hamis vallomással, hamis tanuzással vádolják meg, nyilatkozni fog- A képviselő úr a mai napig nem nyilatkozott. (Malasits Géza: Pedig itt volt a Házban!) így szükségesnek tartom, hogy én, aki szintén tagja voltam akkor a Peidl-kormánynak, erre az ügyre visszatérjek és kijelentem, hogy teljes egészében azonosítom magam Peidl Gyula nyilatkozatával. Ez a kérdés már egyszer szóbakerült itt a Házban. Annakidején, még pedig 1922-ben, S^Ti^or Pál kénviselő úr kérdést intézett Bethlen miniszterelnök úrhoz, hogy «Hajlandó-e megállamtani, hogy kik voltak azok a hazaárulók, akik az entente határozott parancsa ellenére a betörő románokat Budapest székesfőváros megszállására felkérték s kik voltak azok. akik ebből a betörésből kifolyóig körülbelül 30—35 milliárd korona értékű kárt okoztak»