Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
288 Àz országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1933 február 22-én, szerdául Elnök; Peyer Károly képviselő úr személyes kérdésben kér szót. A képviselő úrnak a napirend megállapítása után a szót megadtam. Farkas István képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat, melyet az előadó úr az imént ismertetett, azt a látszatot akarja kelteni, hogy védi a mezőgazdasági munkásokat és védi azt a munkaszerződést, amelyet azon jogi formák között, amelyeket ez a törvényjavaslat kontemplál, kötnek és létrehoznak. Az előadó úr fejtegetése felkelt bennem egy nagyon régi történelmi gondolatot, mert ismét azt látom ebből az előadásból és magából a törvényjavaslatból, hogy az a középkori földesúri szellem vonul végig ezen a javaslaton, (Mojzes János: Csinálnának inkább egy becsületes földreformot!) amely egy kis részen, egy bizonyos kis munkavállaló részen akar segíteni s azt a látszatot kelti, hogy hozzányúl egy olyan adott problémához, amelyet a gazdasági és társadalmi élet hozott létre. Ez a látszat azonban csal, mint ahogyan ki fogom mutatni, hogy mindazok a törvények, amelyeket ez a törvényhozás 1867 óta a mai napig a magyar paraszttal szemben hozott, nem jelentenek mást, mint látszattörvényihozást, szemfényvesztést (Ügy van! Ügy van! et szélsőbaloldalon.) és azok nem mások, mint az 1514 után, a Dózsa-forradalom után létrehozott szellem a parasztság ellen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindazok a törvények, amelyek a magyar mezőgazdasági munkásosztály sorsával foglalkoznak, az öszszes törvények, amelyeket felsorolt itt az előadó úr, azt a szellemet szolgálják, — a bosszúállás, a fékentartás szellemét — amelyet láttunk 1514 után, a Dózsa-forradalom után. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az előadó úr azt mondotta, hogy a gazdasági életben nagy változások mennek végbe és ezeket figyelembe kell vennii. Hozzátette, hogy a magyar törvényhozás mindig megértette azt a nagy szempontot, hogy a gyengébbeket védje. (Propper Sándor: Kivéve, mikor nem!) Tény az, hogy a gazdasági életben óriási változások mennek végbe, óriási változás megy végbe a mezőgazdaságban is, végbement egy nagy osztály tagozódás, de itt maradt a nagybirtok, itt vannak a nagybirtoktestek, amelyek ráfeküsznek a magyar népre, a magyar parasztságra, azt elnyomják, tönkreteszik, exisztenciáját, megélhetését lehetetlenné teszik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek ellenére mindazok a törvények, amelyeket hoztak, nem szolgálnak egy nagy, egyetemes, általános szempontot, azt, hogy ennek a népnek magának adták volna meg az önrendelkezési jogot, pedig e nélkül nem ér semmit semminemű védelem. Amíg a magyar parasztnak nincsen meg az a joga, ami megvan a német parasztnak, meg az osztrák és csehszlovák parasztnak, hogy szabadon szervezkedhetik, szabadon beszélhet, szabadon adhat ki lapot, addig a magyar nép el lesz nyomva, mindig az a rabszolga lesz, ami volt a jobbágykorszakban és ami volt azelőtt is. Az előadó úr és a javaslat indokolása is beszél a patriarchális viszonyokról. (Mojzes János: Jó lenne azt látni!) Mi volt ez a patriarchális viszony? Menjünk csak ' egy kissé vissza egynéhány évtizeddel, nézzük csak meg azt, hogy mi volt a jobbágy sorsa Magyarországon, milyen volt a függősége, ki volt ß. földesura. A földesúr atyaisten volt, atyá^ isten ma is. Annak idején, 1848 előtt a földesúr ura, bírája volt saját cselédségének, szolgájának. A földesúr parancsolója volt a népnek, botoztatott, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) önmaga büntetett, deresre húzatott embereket és elintézte az elégedetlenséget. A jobbágy el sem szökhetett, költözködési joga sem volt. Amikor felszabadult, amikor jött az úgynevezett felszabadulás, 1848 után, mi lett a paraszt? Ugyanaz maradt, ami volt, azzal, hogy most már a földesúr nem gondoskodott róla. A mezőgazdaságban is végbement egy nagy átalakulási folyamat, a mezőgazdaságban is bérmunka lett, mint az iparban és más foglalkozásokban. Bérmunkás lett a mezőgazdasági népesség nagy része is. Ma majdnem egymillió ember van ebben az országban a mezőgazdasági népesség közt, akinek semmije sincí, aki bérmunkás, falusa proletár. (Propper Sándor: Többnyire bér nélkül!) Itt van ez a mezőgazdasági népesség, és ennek a mer zőgazdasági népességnek ma sokkal súlyosabb a helyzete, mint volt bármikor. De mi történt 1 ! A földesúr beült a hivatalokba, megkaparintotta a megyét az alkotmányos életben, oda beült szolgabírónak, a felszabadult parasztság pedig lett jobbágyból bérmunkássá és időközben teljesen elvesztette megélhetésének feltételeit. Tessék végignézni, mi volt itt már a háború előtt, és mi volt az a gyönyörű patriarchális viszony, amelyre az előadó úr hivatkozott, amelyet a javaslat indokolása olyan élénken kidomborít és amelynek megszűnését annyira fájlalja. Ez a patriarchális viszony az volt, hogy a földesúr továbbra is úr maradt és úr ma is. Ma másképpen intézik el azt a parasztságot, mint ahogyan azelőtt intézték el, ma a csendőr, a rendőr elvégzi a maga dolgát és rendelkezésére áll, a közigazgatás feltétlenül rendelkezésére áll, és a magyar mezőgazdasági népesség függősége ma sokkal nagyobb, mint volt bármikor. Tessék ennek a századnak elejére és a múlt század végére gondolni, amikor Magyarországon fejlődésnek indult az ipar, amikor egy Aufschwung, egy nagy fellendülés állott bé, amikor a városi élet kialakult és felszívta a parasztság nagyrészét, és mégis 1911-ben és 1912-ben már a háború előtti évtizedekben az volt a helyzet, hogy ezrek és ezrek vándoroltak ki Magyarországról külföldre, különösképpen Amerikába és ott helyezkedtek el. Tessék csak elgondolni, hogy a kivándorlás már a háború előtti évtizedekben olyan borzalmas arányú volt, hogy az állani is kénytelen volt beavatkozni és szabályozni a kivándorlás kérdését. Megállapították 1910-ben, hogy például Chicagóban több kivándorolt magyar él, mint amennyi lakosa volt Szegednek, úgyhogy 1910ben azt mondhattuk, hogy Budapest után nem Szeged a legnagyobb magyar város, Ibanem Chicago, mert Chicagóban élt a Magyarországból kivándorolt legtöbb magyar. Elégedetlenség, baj, nyomorúság volt akkor is, de a városi ipar, a városi foelalkozás fel tudta szívni a mezőgazdaságban feleslegessé vált mezőgazdasági népesség egy részét, a másik rész pedig ki tudott vándorolni. Ma a mezőgazdasági népesség nem tud kivándorolni, az ipar nem tudia felszívni, a mezőgazdasági termelés sokkal jobban mechanizálva van, mint évekkel ezelőtt, vaffy a háború előtti évtizedekben volt, kevesebb a
