Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 281 jelentőségét s éppen ezért a társulatoknak ez­irányú óhajait támogatni fogja. 30.000 ku­bikos megélhetése biztosíttatik ilymódon, ha a vizitársulatoknak megfelelő anyagi bázist ad a kormányzat s ezért már ebből a szem­pontból is jelentős a probléma. Bizonyíték­képpen utalni vagyok bátor arra, hogy 1922­ben a választókerületemhez tartozó egyik köz­ség a gazdasági viszonyok folytán igen ne­héz és sanyarú viszonyok közé került és mi­után az akkori kormányzat megértvén a probléma fontosságát, elsősorban éppen az ottani társulatnak bocsátott nagyobb kölcsönt rendelkezésére, amellyel az a szükséges gát­magasítási munkálatokat elvégezhette, ennek­folytán annak a községnek szomorú helyzete egyszerre felvirult, a kubikusok megélhetéshez jutottak, úgyhogy körülbelül hat esztendőre annak a községnek arculata megváltozott, az elégedetlenség helyébe nyugalom, megértés és béke lépett, amiért is ezt mint példaképet vol­tam bátor felhozni. Mert ha — mint látjuk — H kubikosoknak, annak a 30.000 családnak ott megfelelő megélhetést biztosítottunk és ezál­tal produktív módon tudtuk a befektetett ösz­szegeket felhasználni, . akkor mindenütt meg tudjuk valósítani ugyanezt a példát. Még további pár szóval vagyok bátor meg­emlékezni erről a törvényjavaslatról, amelyet örömmel fogadok el, minthogy ez is a vizitár­sulatoknak egy régi óhaját, kívánságát és, ha szabad megjegyeznem, jogos kérését valósítja meg, (Ügy van! jobbfelől) mert hiszen a valori­zálást teszi lehetővé, amikor azt már tulajdon­képpen az egész vonalon keresztülvitték, csak éppen a vizitársulati járulékoknál maradt ez a kérdés függőben és elintézetlenül. Éppen azért, mert — mondom — az érdekeltek indokolt és megfelelő reményét látom ezáltal a javaslat által honorálva és mert látom azt, hogy ennek á törvényjavaslatnak beterjesztésében a mai nehéz gazdasági viszonyok között is megnyilat­kozik a vizitársulatok iránt a földmívelésügyi minisztériumnak^ és elsősorban a miniszter úr­nak jóindulatú támogatása, ezt a törvényjavas­latot köszönettel és örömmel elfogadom és ma­gamévá teszem. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr óhajt nyi­latkozni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A felszó­lalásokból következtetve tulaj donkép en egészen más kérdésnek kellene napirenden lennie, mint amit ez a törvényjavaslat itt reprezentál. Ez a kisigényű törvényjavaslat nem akart megoldást teremteni az ország összes vízi ügyeiben, nem tűzte ki programmjába, hogy pretenzív módon lép előtérbe. Csupán egy sérelem orvoslásáról, reparálásáról van szó. Es ha Dinnyés Lajos képviselő úr nem fogadja el a javaslatot azért, mert ez nem oldja meg az összes fennálló kér­déseket, amelyek a vízügyi problémákkal össze­függenek, e gondolatmenet alapján sohasem fogja megoldhatni a vízügyi kérdéseket, mert hiszen olyan törvényjavaslatot előterjeszteni, amely a múlt összes esetleg elkövetett mulasz­tásait és a jövő terveit egyszerre megoldja, en­nek az országnak gazdasági helyzetében a do­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XIIL log technikájának természeténél fogva sohasem lesz lehetséges. Ez a törvényjavaslat nem kíván egyebet szolgálni, mint azt, hogy megszűntesse azt a régóta fennálló igazságtalanságot, hogy a va­lorizálások egyrésze bizonyos hozzájárulások tekintetében nem hajtatik végre. Ennek a tör­vényjavaslatnak ez a célja, hogy ezt végre­hajtsa- Ha ez megtörténik, ezáltal a vizitársu­latoknak körülbelül 400 ezer pengővel több évi bevételük lesz, mint amennyi eddig volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez egy egyszerű kis lépés, amelyet meg kellett tenni és amelyet kizá­rólag abból a szempontból kell elbírálni, hogy ez egy régen fennálló és elfogadott gondolat technikai keresztülvitele. Magához a törvényjavaslathoz több hozzá­szólnivalóm tulajdonképpen nem lenne. A vita széles mederbe terelődött. Felvetődött az adó­viszatérítések kérdése, felvetették a természet­védelmi problémákat, a Szolnok-Zagyvarékási Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál előfordult visszaélések kérdését, az ínségmun­kák kérdését, a társulati kölcsönök kamatjai­nak problémáit és végre a kubikusok megsegí­tésének nagy kérdését. Méltóztassék megen­gedni ^nekem, aki nem szoktam a vita elől elzárkózni, hogy ezeknek a kérdéseknek tag­lalásába incidentaliter ne menjek bele. (He­lyeslés jobbfelől.) Ezek olyan fontos kérdések, hogy én igenis kérni fogom a Képviselőház figyelmét, hogy a költségvetési vita kapcsán, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amikor ezek­kel a kérdésekkel kapcsolatos terveimmel és elgondolásaimmal elő fogok állani és alka­mazni próbálom azokat az adott lehetőségek­hez, akkor térjünk vissza ezekhez a kérdé­sekhez. {Helyeslés jobbfelől.) Ma beszélni ezek­ről a kérdésekről talán nem lenne olyan mély­reható, mint azt az ügyek nagy fontossága szükségessé teszi. Most csak egy kérdésre akarok még reflek­tálni. Mi igenis mindig gondoltunk ,a munkás­problémára ezekkel a kérdésekkel kapcsolato­san. {Halljuk! Halljuk!) Abból az összegből, amely a kormánynak az idén az ínségesek tá­mogatására rendelkezésre állott, 1,700.000 pengő fordíttatott víziművek . létesítésére,^ kibővíté­sére, fenntartására, tehát tetemes része annak az összegnek, amely rendelkezésünkre állott. Azt hiszem, egészen rövid idő alatt nyilvá­nosságra fog kerülni akormánynak az az elha­tározása, amely felosztja azt a 15 millió pengőt, amivel az ország gazdasági életének segítsé­gére siethetünk. Minden törekvésem r arra irányul, — és ebben teljes megértést találtam a kormány összes többi tagja részéről — hogy ezekben a vonatkozásokban elsősorban olyan munkák vétessenek figyelembe, amelyek a leg­több munkaerőt kívánják, a legtöbb munka­erőnek adnak kielégülést. Elsősorban a kubi­kusok problémájára gondolok itt. (Helyeslés jobbfelől.) Az az összeg, amely a különböző vízszabályozási munkálatok végrehajtásával, töltésemelésekkel, mederrendezésekkel (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) kapcsolatosan felvé­tetett ebbe a programmba, olyan összeg, hogy — merem állítani — a kubikusok ebben az év­ben ennek az összegnek megfelelőleg teljesen elegendő és kielégítő munkaalkalmakat fog­nak találni. {Egy hang jobbfelől: Bravó!) Ezzel az egy tétellel a kubikus-kérdést megoldani nem tudjuk, mert hiszen a kubikus­kérdés mindig nagy problémája marad a ma­gyar szociális gondoskodásnak, de remélem, hogy a következő évre alapjában megoldottnak 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom