Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-149
238 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 193B február 16-án, csütörtökön. ára, a városi lakosságnál tapasztaljuk, hogy sem az iparnak, sem a kereskedelemnek nincsen kereseti lehetősége, azonkívül nemhogy a nagyobb jövedelmekre méretezett adó maradt volna meg, hanem ellenkezőleg még felemelték az adót. Akik nap-nap után érintkeznek az adófizetőkkel» — és nagyon sok képviselőtársam van, aki ezt teszi — azok száz és száz adófizetőt kénytelenek meghallgatni és végigszenvedni^ azt a kálváriát, amelyet érző embernek ott végig kell szenvednie, amikor hallják azt, hogy inkább megszabadulna az az adófizető utolsó kis vagyonkájától, csakhogy valamiképpen eleget tehessen kötelezettségének, de sajnos, nincsen rá lehetőség. Éppen azért megragadom ezt az alkalmat, hogy felhívjam a Ház, de inkább talán a kormányzat figyelmét arra, (Dinnyés Lajos: Hol a kormány? Egy minisztert sem látunk! — Zaj a baloldalon.) hogy nekünk vigyáznunk kell az adófizető alanyokra és éppen ezért az adóhátralékokra ne terjessze ki a kormány azt a drákói szigorát, amellyel az utóbbi napokban találkoztunk, mert lehetetlenség attól az adózótól, aki folyó adójának alig bír megfelelni^ (Zaj a baloldalon.) azt követelni, hogy adóhátralékait is fizesse meg, mert azt legalább is olyan mértékben nem bírja megfizetni, mint amilyen mértékben a kormányzat tőle követeli. A mai napon kaptam a Budapesti Asztalos Ipartestülettől egy értesítést arról, hogy egy nagyon derék asztalosiparosnak gyalupadját vitték el. (Propper Sándor: Száz ilyen eset van! — Malasits Géza: Százával vannak esetek! — Propper Sándor: Elkótyavetyélik! — Egy hang a baloldalon: A törvény tiltja!) Igaza van képviselőtársamnak, a törvény tiltja, hogy munkaszerszámot vigyenek el. Azt a munkaszerszámot, amivel valaki a kenyerét keresi, nem szabad a végrehajtónak elvinnie. (Fábián Béla: Na jó, akkor mi lesz azzal, aki azt elviszi? Hány év óta megy ez így!) Tessék t. képviselőtársaim, elmenni a székesfőváros gazdasági hivatalába, ott hatalmas nagy tárházak vannak és ott meglátja, hogy a szabóiparosoknak utolsó varrógépjét, a cipészeknek a vevőre úgyszólván teljesen értéktelen kaptafáit (Erődi-Harrach Tihamér közbeszól.) elviszik és végrehajtják, mondom, vannak sokszor iparosértékek, amelyek az iparos utolsó kis exisztenciáját jelentik, ellenben abban a pillanatban, amikor elviszik, máshol már értéktelenek. (Jánossy Gábor: A végrehajtó közeg a felelős! Azt kell felfüggeszteni! — Büchler Jóssef- Tessék felelősségre vonni! De azt sohasem teszik! — Malasits Géza: Evek óta folyik ez a tatárjárás!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ezrével csinálják!) Müller Antal: Azt szeretném és javasolnám a kormánynak, hogy legalább az adóhátralékokra vonatkozólag adjon olyan lehetőséget, amelyről már az ipari érdekeltségek, a kereskedelmi érdekeltségek is tárgyaltak a pénzügyi kormányzattal, hogy 36 hónapra, ahol pedig még nagyobb az adóhátralék, 60 hónapra adjon részletkedvezményt mindazoknak, akik folyó adójukat rendesen fizetik. Ezzel mégis elérjük, hogy az előirányzatot a kormányzat meg-kapja és lassan-lassan az adóhátralékok is, majd be tudnak folyni. Természetes, hogy olyanoknál, ahol már nincs semmi, a hátralékos adót le kell írni, ahol köztudomásúvá vájt a tönkremenés, ott az adót le kell írni, vagy pedig egy-két évre amnesztiát, halasztást kell adni. T. Képviselőház! Az adminisztrációnál is nagy bajok vannak. Nap-nap után találkozunk konkrét esetekkel, hogy olyan emberek, akik adójuknak eleget tettek, az adóügyi hatóságoktól zaklattatnak. Ëppen a napokban került kezeimhez egy eset, amikor egy polgártársunk, aki ingatlant vett, a kis ingatlan után 184 pengő illetéket fizetett le és ennek a lefizetése után először felszólítást kapott, majd megjelent nála a végrehajtó. Bemutatta az írást neki, hogy kérem, én ezt lefizettem, és ennek ellenére a végrehajtó már a foglalást eszközölte. (Zaj.) Abban a biztos tudatban volt az a polgártársunk, hogy ő az illetéket lefizette, neki kellemetlensége nem lehet. Ennek ellenére megjelentek nála, hogy elszállítják a bútorát- Akkor ismételten tiltakozott ez ellen. Elment a pénzügyigazgatósághoz. A pénzügy igazgatóságnál igazolták, hogy tényleg lefizette ezt az illetéket. Ennek ellenére, mivel az adószámviteli osztálynál nem volt keresztülvezetve, egyszerűen csak ügy engedték a bútort a lakásban visszatartani, hogy 10 pengő 30 fillért, utolsó • kisnénzét kellett odaadnia, amikor már két évvel ezelőtt befizette az adóját. (Dinnyés Lajos: Ez az új stílus! Az egész országban ígv csinálnak! — ErőíH-Harrach Tihamér: A bürokrácia egyes 'hibái, kinövései! — Pakots József: A rendszeré! —• Dinynyé> Lajos: A rendszer a hibás! — Egv hanq n középen: Semmi rendszer! — Pakots József: Középkori inkvizíció! — Elnök csenget.) Tudom, hogy egyes esetek, de ezek az egyes esetek igen gyakoriak f és alkalmasak arra, hogy kint, a közvéleményben olyan elkeseredést idézzenek elő, amelyet éppen ezek az eljárások joggal kiváltanak. A másik dolog, amit röviden meg akarok említeni, a hitel kérdése. Legyen szabad a t. Ház figyelmét ismételten felhívnom a kisipari hitel kérdésére. A tegnapi nap folyamán az iparosság vezetői a pénzügyminiszter úrral tárgyaltak és kérték, hogy bizonyos termelési hitelt bocsásson rendelkezésükre. (Fábián Béla: Holnap majd megint elmennek a kormányt támogatni!) Javaslatokat is tettünk; itt van a székesfővárosnak több, mint 18.000 háza, amelyek közül a fele tatarozásra szorul, tehát munkaalkalmat lehetne biztosítani. Sajnos, sem B. háztulajdonosnak nincs forgótőkéje, sem a vállalkozónak. Erre vonatkozóan javaslatokat tettek a pénzügyminiszter úrnak és szeretném, ha ez a tatározási hitel, ez a rögtön munkát nvujtó hitel minél előbb meglenne. De ugyanakkor legyen szabadi megemlítenem a kisipari hitel kérdését is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én a Házban ezt már többízben szóvátettem. 30 millió pengő kisipari hitelt vállaltak a bankok, hogy ennyit fognak folyósítani bizonyos hitelbiztosítás révén. Sajnos, a bankok ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget. Most is van az Iparosok Országos Központi Szövetkezeténél (Dinnyés Lajos: Jó hely az!) több mint 500.000 pengő hónapok óta váró megszavazott nitel olyan iparosoknak, akik kellő fedezettel rendelkeznek, s mégsem bírnák ézt megkapni. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezeténél meg lehet győződni arról, hogv sok exisztencia éppen a miatt a 200—300—500 pengő hite] miatt megy tönkre, amelyet nem
