Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-149

Az országgyűlés képviselőházának lh9. folyamatnak megszűnése akkor fog bekövetkezni, amikor ezek az erős autarchikus gazdálkodást kifejlesztő országok látni fogják, hogy szomszédaikkal össze kell fogniok, ha saját feleslegeiket el akarják helyezni és így maguknak az autarchikus gazdálkodási alapon álló országoknak egymással való kisebb-nagyobb blokkokba alakult szövetsége fogja lassan-lassan azt az átcsoportosítást, azt az összefogást létrehozni, amely a normális békebeli világgazdasálkodási összefonódás útját egyengeti. Ezeknek a blokkoknak regionális összefogása, mint ahogy ebben a teremben és a bizottságokban is mindenütt annyit beszélnek erről, a legkülönbözőbb formákban képzelhető el. Sajnos, nincs időm, hogy rámutassak, hogy az első időben annyira propagált Ausztriával és Csehszlovákiával való összefogásunk, amely az 1930. évi külforgalmi statisztika szerint még felvehette vollna egész búza- és lisztfeleslegünket, szarvasmarhánkat, olajos magvainkat, lenünket és kenderünket, ma némileg háttérbe szorult, főképpen valószínűen azért, mert Magyarország és Csehszlovákia nem volna képes Ausztria ipari feleslegét még jelentősebb módon sem felvenni, mert hiszen Ausztria kivitele Magyarországba és Csehszlovákiába 1930-ban összkivitelének csak 18%-át tette ki, de viszont Magyarország és Ausztria sem vollna képes Csehszlovákia ipari feleslegének jelentékeny részét felvenni, mert ez a két ország, Magyarország és Ausztria is csak körülbelül 20%-át veszi fel Csehszlovákia ipari feleslegének. Az öt államnak, tehát Ausztriának, Csehszlovákiának, Magyarországnak, Jugoszláviának és Romániának ugyanilyen formában kontemplált összefogása, amelynek gazdasági eredményeiről Gratz Gusztáv t. barátom érdemes beszédben statisztikai összeállítást közölt a múlt évben, szintén jelentős mezőgazdasági termékfeleslegeket juttatna még külföldre, azaz nem volna képes elhelyezni ennek az Öt országnak keretén belül. Csak röviden utalok rá, hogy enneK az Öt országnak összefogása esetén 15 millió métermázsa árpafelesleget kellene ennek az öt országnak határán túl elhelyezni, 13 millió métermázsa tengerifelesleget, 660.000 darab élő sertést, 290.000 métermázsa zsírt, míg borunk véletlenül ezeken a határokon belül is elhelyezésre találna. Mindezek alapján azonban a magam részéről azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy egy félig-meddig Önmagát kielégíteni tudó, illetőleg termékeit félig-meddig felvenni és elfogyasztani tudó összefogást Kelet-Európának ezen a pontján a középeurópai nagyhatalmak bekapcsolódása nélkül elképzelni nem tudok. Akár IS émetországnak, akár Németországnak és Olaszországnak bekapcsolása nélkül ez féligmeddig kielégítő módon kerestztülvihetőnek nem látszik. (Élénk helyeslés a középen.) Ha már most nézem azt, amire ezen vizsgálódások folyamán egyáltalában alig tértek még ki, hogy tudniillik úgy a német birodalomnak, mint Itáliának szükséglete hogyan, milyen mértékben és mely országokból fedeztetik, Magyarország szempontjából megdöbbentő eredményekre kell jutnom. Meg kell állapítanom tudniillik, a német birodalom beviteli statisztikáját nézve, hogy a német birodalom 1931-ben 116 millió Reichsmark értékben vitt be kenyérmagvakat — azért veszem 1931-et, mert ez még aránylag normális évnek vehető — és ebből a mennyiségből 75% Amerikából, 10% Oroszországból származott, Délkelet-Európából pedig *— ahogy a német statisztika összefoglalja ezeülése, 1933 február 16-án, csütörtökön. 213 ket az államokat — tehát ebből az Öt államból 0%-ot vittek be. (Felkiáltások: Ez a barátság!) Ha a német húsfogyasztást és bevitelt nézem, ugyancsak megállapíthatom, hogy a német birodalom marha- és sertésbevitele az összfogyasztásnak 1925-ben 13%-át tette ki, 1931ben pedig ez már annak 1*9%-ára esett. Honnan vették ezeket a mennyiségeket? Nyilvánvaló, hogy részben a közvetlen szomszédoktól, részben a tengerentúlról. így megállapíthatjuk, hogy a marhahús 73%-át Dániából, az élő sertésnek 75%-át Litvániából, 22%-át Dániából vitték be; Magyarországból természetesen semmit sem. De vágott sertésből is 1931-ben Dániából 64-5%-ot, Hollandiából 13%-ot, Magyarországból semmit. (Fábián Béla: Schulter an Schulter!) Zsírból 1933ben az Egyesült Államokból 61%-ot, Dániából 20%-ot, Hollandiából 14-6%-ot vittek be, Magyarországból semmit. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Beck Lajos: Tisztelettel kérek negyedórával való meghosszabbítást. (Felkiáltások; Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Beck Lajos: Főzelékből és gyümölcsből, amelyből 1925-ben még 136*5 millió Reichsmark értékű bevitele volt Németországnak, ennek a bevitelnek 50%-át Hollandiából, 27%-át Itáliából, 8%-át pedig együttvéve Ausztriából, Csehszlovákiából és Magyarországból vitték be. Németország felvevőképessége tehát — mint látjuk — ezekben a cikkekben jelentékeny, a Magyarországból való bevitel azonban meglehetősen csekély volt. Még elszomorítóbb a kép az Itáliába való bevitelt illetőleg. Itáliának összbevitele búzából 1929-ben még 17*5 millió métermázsa volt; 1931-ben ez lecsökkent 14*8 millió métermázsára. Ebből Amerikából 7 millió métermázsát vittek be, s most egy megdöbbentő adatot hozok fel: Oroszországból 4 millió métermázsát, Romániából 713.000 métermázsát s Magyarországból 126.000 métermázsát. Élő szarvasmarhából Itália összbevitele 175.000 darab; ebből Jugoszláviából 83.500 darab, Romániából 36.000 darab s Magyarországból 44.700 darab származott. (Kabók Lajos: Hol van az a nagy barátság?) Baromfiból Itália 1931. évi összbevitele 143.000 métermázsa volt; ebből Jugoszláviából, amellyel pedig nincs valami túíbarátságos viszonyban, 92.000 métermázsát, Magyarországból pedig 22.000 métermázsát vitt be. Tojásból bevitt: Jugoszláviából 90.000 métermázsát, Törökországból 88.000 métermázsát, Magyarországból semmit. Már most, ha egy pillantást vetek Magyarország szerepére az osztrák bevitelben, akkor egészen röviden meg kell állapítanom, hogy az meglehetősen magas arányszámmal szerepel. 1931-ben búzából Ausztria összbevitele 3 millió métermázsa volt, amelyből Magyarország 1,300.000, Jugoszlávia csak 139.000 és Kanada 400.000 métermázsával szerepelt. Szomorú, hogy az ausztriai sertésbevitel tekintetében, amely összesen 737.000 darabra rúgott, Magyarország csak 95.000 darabbal, Jugoszlávia 181.000 darabbal, Lengyelország pedig 329.000 darabbal szerepelt. Ezek a számok, amelyekből többet felsorakoztatni az amugyis sötét kép még sötétebbé tételére nem kívánok, tanulságokat rejtenek magukban. Hogy

1 Németország egész Középés Kelet-Európából nem vesz gabonát, lisztet, ez részben a súlyos és kedvezőtlen fuvarrelációkra, kemény búzaexport-lehetőségeink- t 32*