Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

198 Az országgyűlés képviselőházának 1 nyék állnak be. Nyomban el kell számolni, minden ^fizetés nyomban esedékes, szóval a kereskedő léte van veszélyeztetve, de (Dinnyés Lajos: Ez a G-fib!) ebibe is belementek. (Szilágyi Lajos: Igen, Gfb! Gál folyton beszél! — Derültség.) Nagyon köszönöm t. képviselőtársam •elmésségét! (Szilágyi Lajos: Nem az enyém, én csak plagizáltam!) Ugrón képviselő úrnak is nagyon köszönöm elmésségét, bizonyosan ilyen harisnyát hordanak! Ezért! (Szilágyi Lajos: Nagyon szép holmijai vannak, azt mondják az asszonyok!) Maradjunk a téma komolyságánál, mert a magyar kereskedelem szempontjából — ihigyjék el nekem — nem jelentéktelen dolog ez és erről majd meggyőződést is szerezhetnek. A miniszter úr is figyelmére méltatta ezt, mert ebben a visszaélésben, amit ismertetni fogok, vizsgálatot volt szíves elrendelni. (Simon András: Csínján bánjunk a harisnyával!) Amikor ez a gyár a szerződéseket megkötötte, fogta magát, gondolt merészet és nagyot és azt mondotta: miért árulják az árumat csak ők? En magam is árulhatom! — és eltervezte, hogy azoknak a vevőknek a nyakára, akik neki vevő vazallusai, gyáros létére boltot csinál és ott árusítja ezeket a készítményeket. Még itt is megállanék és azt mondanám: én a szabadkereskedelem híve vagyok. Hiszen Németországban is vannak ilyen áruházak, ahol a gyár a maga gyártmányait árusítja és ezt a közönség szempontjából nem is lenne szabad kifogásolni, mert ki minél olcsóbban adja az áruját, adhatj közönség javára történik. De ez a gyár nem ezt teszi. Ha a t. Képviselőház tagjai megnézik ezeket a ragyogó boltokat, amelyeket felállított konkurrenciául vevői nyakára akkor azt fogják látni, (hogy nemcsak a saját gyártmányaikat árulják ott. Idegen portékát csempésznek be oda és az alatt a titulus alatt, mintha csak a saját gyártmányait árusítaná, mindazt a cikket is tartja, amelyet a kereskedő, vagyis az ő vevőközönsége tart és ezzel a kereskedők létét veszélyezteti. Ez a tisztességtelen versenynek egy olyan módja, amely meg van állapítva. Miből keletkezett ez a feljajdulás? 30—40 éve fennálló cégek, amelyek rnindig pontosan fizették az adót, pontosan fizették számlájukat, e miatt az eljárás miatt tönkrementek és az adóalanyok, a kerskedők, akiknek inzolvenciája küszöbön áll, ezzel nagyon nagy mennyiségben letünedeznek. Az már visszaélés a kereskedelmi szabadsággal, ha azt mondják: én gyáros és kereskedő is vagyok egy személyben. Hiszen az "ilyen mint gyáros kapja a behozatali engedélyeket. . Itt mutatok rá arra, hogy devizagazdálkodásunk a kereskedelem megölője és csak a kiválasztottakra, a, • • kedvezményezettekre szól. Szörnyű dolgok ezek. Merek: róluk beszélni, mert elvileg elhatároztam, — és következetesen ki is tartok emellett az elhatározásom mellett — hogy olyan ügyet, amelyben valutakérdés szerepel, nem vállalok el, mert ha idejönnék és e felett az eljárás felett pálcát törnék és bírálatot mondanék, olyan helyzetben, intaktságomnak ártanék vele» A t. miniszter úr méltassa figyelmére, hogy micsoda szörnyű igazságszolgáltatási bajok és milyen igazságtalanságok vannak • ezen a fronton. Méltassa figyelmére, hogy ha egy kereskedő fordul behozatali engedélyért, — mondjuk, egy textilkereskedő be akar hozni kesztyűt, vagy be akar hozni élethivatása" körébe tartozó árut, — és kéri ehhez az engeUB. ülése 193S február 15-én, szerdán. I délyt és a devizát^ nem kap, ellenben^a Pói kok, amelyek behálózzák a kiskereskedőket és í kiszívják vérüket — tessék megnézni — ho; gyan kapnak. A mélyen t. miniszter úr gya; korlatból észlelhette, hogy mennyi kereskedő i folyamodott a mélyen t. minisztea* úrhoz, akik ! valami áru behozatala végett csak pár dollár ! vagy márka, vagy nem tudom milyen valuta | kivitelére kérnek engedélyt. A miniszter úr! nak, aki megértően felismeri, hogy ezt az ügyet ! támogatni kell, közbelépése kell hozzá, hogy : ehhez hozzájuthassanak és hogy kimehesse! nek külföldre. Ez a protekciós rendszer, j amely uralkodik és amely abban nyilvánul I meg, hogy csak egyeseknek, kiválogatottaknak | és kedvezményezetteknek lehet hozzájutni devizához, valutához, okozza ezeket az eltolóI dásokat, okozza azt, hogy itt kereskedőket és j egyéb foglalkozásúakat hónap számra lecsuk! nak, kipellengéreznek. A miniszter úr emléj keziii fog gyakorlatából arra, hogy ez olyan ! üldözés most, mint volt egy időben, amikor az 1916. évi árdrágító törvénycikket <.. alkották meg az országgyűlésen és amikor mindenki gyanús volt, akinek raktára volt. Az ilyen ellen eljárást indítottak, lecsukták és rendőrileg üldözték. Később rájöttek arra, hogy ez borzasztó hiba, ennek az ellenkezője szükséges, mert szolgálatot tesz a közönségnek és a magyar kereskedelemnek az, aki nagyobb raktárt tart. Akkor azután azt mondották, hogy ez áruhalmozás s ezért csukták be vígan a kereskedőket, és kimondották, hogy a nemr zet ártalmára vannak. Ezek a kérdések nagyon mélyrehatóak és azért a kereskedelemügyi miniszter úrnak őrt kell állania, hogy a kereskedőknek azt a csoportját, amely azért kér devizát, hogy folytathassa üzletét és adót fizethessen, ne gyanúsítsák meg oly könnyedén 1, hogy a nemzet ártalmára van. A spekuláns okát, a síbereket üldözni kell, azokat meg kell büntetni. De egy vonalba vinni ezekkel a törekvő kereskedőket és a «mindenki gyanús, aki él» I jelszóval ezt az üldözést egy különítménnyel j megcsinálni és sétáltatni a gyanúsítottakat a Markó-utca és a Lipót-körút között, kissé talán túlzás. Most már visszatérek a tulajdonképeni téj mámra. A Pók-áruházak azt csinálják, mélyen ! t. miniszter úr, — nézze meg a kamarai jej lentést— (Mojzes János: Ugyanazt, amit | Szterényi! Szterényi is egy pók! .-—• Dinnyés ' Lajos: De nagy pók!), hogy itt tisztességtelen j versenyt űznek. Mivel? Azzal űzik a tisztes, ségtelen versenyt, hogy a kereskedőkkel szerződést kötnek, kikötik, hogy tőle vásároljanak és azután a nyakukra mennek nemcsak a saj ját gyártmányukkal, hanem minden portékával, amit azok saját üzletükben tartanak. Ez I nem mehet így, ez nem lehet tisztesség. Itt nagy hálával emlékezem meg a mélyén t. miniszterú úr törvény kezdeményezéséiről, amellyel a tisztességtelen versenyről szóló törvényt kiegészítette. Ebben á törvényjavaslatban, amelyet a. múlt héten meg is szavaztunk, benne van az az igen helyes intézkedés és kezdeményezés, hogy annak a zsűrinek, amelyet a kamara alkot, joga van arra, 1 hogy ha meginti és felszólítja a kereskedőt, hogy hagyja abba a tisztességtelen versenyt és ennek az eleget nem tesz, akkor represszáliákkal élhet és akkor a jogosítványt el lehet venni az illetőtől. Arra kérem a miniszter urat, drákói szigorúsággal ügyel jen arra, hogy az a gyáros, aki eladja saját portékáját az