Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Áz országgyűlés képviselőházának 14-8, bírói és ügyészi statust már kodifikálta, ez életben van és a bírói és ügyészi status a többi állami hivataloktól eltérő, külön status. Megengedem, igen t. Képviselőház, hogy örvendetesebb volna, hogy ha mi bíráinkat úgy tudnánk fizetni, mint ahogy az angol főbírákat fizetik, de akkor ehhez az kellene, hogy nekünk olyan társadalmunk legyen, mint az angol társadalom, amely a bíráskodást alsófokon, autonóm hatáskörben, díjtalanul látja el. Ha ezt el tudnánk érni, ha nekünk ilyen erős társadalmunk lenne, amely ezt a bíráskodást az ottani békebírói mintára el tudná látni, akkor kevés és jólfizetett bíróval tudnánk az igazságszolgáltatás legmagasabb csúcsát elintézni. Igen t. Képviselőház ! A bíráskodási felségjog és az egész igazságszolgáltatás intézése a király jogkörébe tartozik, aki a bírák feletti legfelsőbb felügyeletét régi törvényeink szerint az igazságügyminiszter útján gyakorolia. Az, amit t. képviselőtársam említett, hogy a bírói külön statust azzal kellene különösen is kiemelni, hogy önmagából egészítse ki magát és önmaga állapítsa meg, hogy ki jusson be a bírói statusba, ezzel a gondolattal ellenkezik. Ma a bírákat törvényeink értelmében a királyi hatalmat ideiglenesen gyakorló kormányzó nevezi ki az igazságügyminiszter előterjesztésére, aki azonban ezt megelőzőleg szintén az alsó- és felsőfokú bíróságok pontosan szabályozott kijelölésétől függ, úgyhogy én nem hiszem, hogy igen t. képviselőtársam erre a bíráktól kapott volna bárminő szuggesztiót, mert nem tudok róla, hogy az igazságügyi kinevezésekkel szemben bármiféle kifogás emeltetett volnaEgyre rá akarok mutatni, hogy a legveszedelmesebbnek tartanám és a bíráktól áll legmeszszebb az a gondolat, hogy egy kasztszerű intézmény építtessék ki, mert egy bíráskodó kasztszerű intézmény kifejlesztése minden téren káros volna. A kormányzatnak igenis kötelessége ezen a téren is teljesíteni azt a kötelezettségét, amely a királyt illető főbíráskodási jog révén a minisztériumra hárul. Igen t. Képviselőház ! Képviselőtársam itt azt szuggerálja nekem, hogy mint miniszter igyekezzem arra, törvényalkotásokkal örökítsem meg nevemet. Engedje meg az igen t. képviselőtársam, hogy kijelentsem : igen nagy dicsőségnek tartom, ha egy igazságügyminiszter - a maga nevét nagy törvényalkotásokkal örökíti meg, azonban méltóztassék elhinni, hogy a mai idők nagy alkotásokra nem alkalmasak, gyorsan elkészített rossz törvényekkel pedig a Corpus Jurist megtölteni — azt hiszem — senkinek, akinek ambíciója van, szándékában nem lehet. (Gál Jenő : Már hoztak pár jó törvényt a közelmúltban!) Igen t. képviselőtársam, ha egy igazságügyminiszter ezt az álláspontot foglalja el . . . (Gál Jenő : Jó tövényeket csinált az igazságügyminiszter úr elődje!) Elnök : Gál Jenő képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zsitvay Tibor: Akkor kifogásolta !) Lázár Andor igazságügyminiszter : Csodálatos dolog, hogy mindig az aktív miniszterek ellen van kifogás és a babér azoké, akik már nem miniszterek, örülök ennek, mert talán ez a jövő vár rám is. Higyje el nekem az igen t képviselőtársam, hogy ma egy igazságügymíniszter részéről sokkal szebb vonás az, ha szerényen rendelkezésre állítja a gazdasági tárcák törvényalkotása számára a saját erejét és a minisztériuma erejét és arra igyekszik, hogy a gazdasági törvények meghozatalában érvényesüljenek az igazság legmagasabb elvei és nem a saját dicsőségét nézi, hogy az ő neve alatt jussanak törvények a törvénykönyvbe. ütése 1933'február 15-én, szerdán. 195 Erre ma sokkal nagyobb szükség van, mintsem, hogy arra igyekezzem, hogy mindenféle új vagy régi gondolatok előtérbe tolásával az igazságügyminisztert toljam előtérbe. (Rassay Károly : Parallel ott is lehetne azért valamit csinálni !) Méltóztassék megengedni, Kassay igen t. képviselőtársam, hogy ezen a téren igenis történt valami. (Kassay Károly : Sofort !) Az igazságügyi törvényhozásban nincs sofort. (Rassay Károly : Húsz év múlva ! Ez a két dátum van : Sofort és 20 év múlva !) T. Képviselőház ! Interpelláló t. képviselőtársam külön figyelmembe ajánlotta a rehabilitáció kérdését. Én azt hiszem, hogy itt egy lényeges körülményt nem közölt ő a Házzal, amely a jogászpablikum előtt bizonyos mértékig ismeretes. A rehabilitációra nagy szükség van azokban az országokban ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, Pintér képviselő úr, szíveskedjék helyét elfoglalni ! (Derültség balfelöl.) Lázár Andor igazságügyminiszter :... amelyeknek büntető törvénykönyve az élethossziglan szóló jogfosztó büntetéseket ismeri. A francia jogban, amely ismerte a mort civile-t és ismerte a dégradation civique-et, melyek élethossziglan szóló büntetések voltak és ismerte a Casier judiciaire-t, mint magánosok számára is kiadható értesítést, ott igenis szükség volt arra, hogy a büntető törvénykönyvnek ezek az élethossziglanra szóló intézkedései egy ilyen újabb törvényintézkedéssel enyhíttessentík. (Gal Jenő : Németországban, Ausztriában, Franciaországban ! — Rassay Károly : Itt a tábornoki zsűri rehabilitálja Windischgrätzet V Az 1878 : V. t.e. nem ismer életfogytig szóló jogvesztést a politikai jogok vagy hivatalvesztés tekintetében. (Gál Jenő : Ez nincs összefüggésben evvel a kérdéssel !) Akkor nem tudom, hogy mivel van ez összefüggésben, (Gál Jenő : A törvénnyel ! Az élő törvénnyel !) mert én így értettem. Azóta ellenben történtek nálunk is törvényalkotások, amelyek bizonyos állások elnyeréséhez, bizonyos jogok megszerzéséhez megkívánták, hogy az illető diffamáló bűncselekményt ne követett el légyen. (Gál Jenő : Megengedem, hogy koronaőr ne legyen !) Elnök : Gál Jenő képviselő úrnak módja lesz viszonváiaszában véleményét elmondani. Kérem, maradjoQ csendben. Lázár Andor igazságügyminiszter: Ma; amikor Magyarországon bűncselekményt el nem követett emberek ezrei és tízezrei esengenek ilyen jogosultságokért hiába, pszichológiailag nem tartom elérkezettnek az időt, hogy a rehabilitáció kérdésével foglalkozzam. Ami végül azt a kérdést illeti, amelyet olyan módon tett fel igen t. képviselőtársam, hogy esetleg nem merek rá válaszolni, tudniillik az esküdtszék kérdését, mert azt hiszem, ezt értette a háborús idők csökevénye alatt, (Gál Jenő: No, meg az egyes-bíró!) — azt nem méltóztatott említeni — szóval az esküdtszék kérdésében rögtön precizírozom álláspontomat. (Kassay Károly! Az veszedelmes pedig! — Halljuk! Halljuk!) Lehetséges, de megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy itt a saját véleményemet ismertethessem. (Rassay Károly: Nem tudom!) Önmagammal szemben. Az esküdtbírósági intézményt Európaszerte Angliából hozták át. De igen t. képviselőtársam valószínűleg éppúgy tudja, mint én, hogy egészen torzított formában került a kontinensre ez az intézmény. Úgyannyira, hogy igen gyakran nagy elégedetlenség nyilvánult meg az esküdtbírósági ítélkezéssel szemben. Csak arra akarok rámutatni, hogy a legutóbbi időben Németországban például a bűncselekmé-