Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Áz országgyűlés képviselőházának 14-8, bírói és ügyészi statust már kodifikálta, ez élet­ben van és a bírói és ügyészi status a többi ál­lami hivataloktól eltérő, külön status. Megenge­dem, igen t. Képviselőház, hogy örvendetesebb volna, hogy ha mi bíráinkat úgy tudnánk fizetni, mint ahogy az angol főbírákat fizetik, de akkor ehhez az kellene, hogy nekünk olyan társadal­munk legyen, mint az angol társadalom, amely a bíráskodást alsófokon, autonóm hatáskörben, díjtalanul látja el. Ha ezt el tudnánk érni, ha nekünk ilyen erős társadalmunk lenne, amely ezt a bíráskodást az ottani békebírói mintára el tudná látni, akkor kevés és jólfizetett bíróval tudnánk az igazságszolgáltatás legmagasabb csúcsát elin­tézni. Igen t. Képviselőház ! A bíráskodási felségjog és az egész igazságszolgáltatás intézése a király jogkörébe tartozik, aki a bírák feletti legfelsőbb felügyeletét régi törvényeink szerint az igazság­ügyminiszter útján gyakorolia. Az, amit t. kép­viselőtársam említett, hogy a bírói külön statust azzal kellene különösen is kiemelni, hogy önma­gából egészítse ki magát és önmaga állapítsa meg, hogy ki jusson be a bírói statusba, ezzel a gon­dolattal ellenkezik. Ma a bírákat törvényeink ér­telmében a királyi hatalmat ideiglenesen gyakorló kormányzó nevezi ki az igazságügyminiszter elő­terjesztésére, aki azonban ezt megelőzőleg szintén az alsó- és felsőfokú bíróságok pontosan szabályo­zott kijelölésétől függ, úgyhogy én nem hiszem, hogy igen t. képviselőtársam erre a bíráktól ka­pott volna bárminő szuggesztiót, mert nem tudok róla, hogy az igazságügyi kinevezésekkel szemben bármiféle kifogás emeltetett volna­Egyre rá akarok mutatni, hogy a legvesze­delmesebbnek tartanám és a bíráktól áll legmesz­szebb az a gondolat, hogy egy kasztszerű intéz­mény építtessék ki, mert egy bíráskodó kaszt­szerű intézmény kifejlesztése minden téren káros volna. A kormányzatnak igenis kötelessége ezen a téren is teljesíteni azt a kötelezettségét, amely a királyt illető főbíráskodási jog révén a minisz­tériumra hárul. Igen t. Képviselőház ! Képviselőtársam itt azt szuggerálja nekem, hogy mint miniszter igyekezzem arra, törvényalkotásokkal örökítsem meg nevemet. Engedje meg az igen t. kép­viselőtársam, hogy kijelentsem : igen nagy dicső­ségnek tartom, ha egy igazságügyminiszter - a maga nevét nagy törvényalkotásokkal örökíti meg, azonban méltóztassék elhinni, hogy a mai idők nagy alkotásokra nem alkalmasak, gyorsan elkészített rossz törvényekkel pedig a Corpus Jurist megtölteni — azt hiszem — senkinek, aki­nek ambíciója van, szándékában nem lehet. (Gál Jenő : Már hoztak pár jó törvényt a közelmúlt­ban!) Igen t. képviselőtársam, ha egy igazság­ügyminiszter ezt az álláspontot foglalja el . . . (Gál Jenő : Jó tövényeket csinált az igazságügy­miniszter úr elődje!) Elnök : Gál Jenő képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. (Zsitvay Tibor: Akkor kifogá­solta !) Lázár Andor igazságügyminiszter : Csodálatos dolog, hogy mindig az aktív miniszterek ellen van kifogás és a babér azoké, akik már nem miniszterek, örülök ennek, mert talán ez a jövő vár rám is. Higyje el nekem az igen t képviselőtársam, hogy ma egy igazságügymíniszter részéről sokkal szebb vonás az, ha szerényen rendelkezésre állítja a gazdasági tárcák törvényalkotása számára a saját erejét és a minisztériuma erejét és arra igyekszik, hogy a gazdasági törvények meghoza­talában érvényesüljenek az igazság legmagasabb elvei és nem a saját dicsőségét nézi, hogy az ő neve alatt jussanak törvények a törvénykönyvbe. ütése 1933'február 15-én, szerdán. 195 Erre ma sokkal nagyobb szükség van, mintsem, hogy arra igyekezzem, hogy mindenféle új vagy régi gondolatok előtérbe tolásával az igazságügy­minisztert toljam előtérbe. (Rassay Károly : Pa­rallel ott is lehetne azért valamit csinálni !) Mél­tóztassék megengedni, Kassay igen t. képviselő­társam, hogy ezen a téren igenis történt valami. (Kassay Károly : Sofort !) Az igazságügyi tör­vényhozásban nincs sofort. (Rassay Károly : Húsz év múlva ! Ez a két dátum van : Sofort és 20 év múlva !) T. Képviselőház ! Interpelláló t. képviselőtár­sam külön figyelmembe ajánlotta a rehabilitáció kérdését. Én azt hiszem, hogy itt egy lényeges körülményt nem közölt ő a Házzal, amely a jogász­pablikum előtt bizonyos mértékig ismeretes. A reha­bilitációra nagy szükség van azokban az orszá­gokban ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, Pintér képviselő úr, szíveskedjék helyét elfoglalni ! (Derültség bal­felöl.) Lázár Andor igazságügyminiszter :... ame­lyeknek büntető törvénykönyve az élethossziglan szóló jogfosztó büntetéseket ismeri. A francia jog­ban, amely ismerte a mort civile-t és ismerte a dégradation civique-et, melyek élethossziglan szóló büntetések voltak és ismerte a Casier judi­ciaire-t, mint magánosok számára is kiadható értesítést, ott igenis szükség volt arra, hogy a büntető törvénykönyvnek ezek az élethossziglanra szóló intézkedései egy ilyen újabb törvényintéz­kedéssel enyhíttessentík. (Gal Jenő : Németország­ban, Ausztriában, Franciaországban ! — Rassay Károly : Itt a tábornoki zsűri rehabilitálja Win­dischgrätzet V Az 1878 : V. t.e. nem ismer élet­fogytig szóló jogvesztést a politikai jogok vagy hivatalvesztés tekintetében. (Gál Jenő : Ez nincs összefüggésben evvel a kérdéssel !) Akkor nem tudom, hogy mivel van ez összefüggésben, (Gál Jenő : A törvénnyel ! Az élő törvénnyel !) mert én így értettem. Azóta ellenben történtek nálunk is törvényalkotások, amelyek bizonyos állások el­nyeréséhez, bizonyos jogok megszerzéséhez meg­kívánták, hogy az illető diffamáló bűncselekményt ne követett el légyen. (Gál Jenő : Megengedem, hogy koronaőr ne legyen !) Elnök : Gál Jenő képviselő úrnak módja lesz viszonváiaszában véleményét elmondani. Kérem, maradjoQ csendben. Lázár Andor igazságügyminiszter: Ma; amikor Magyarországon bűncselekményt el nem követett emberek ezrei és tízezrei esenge­nek ilyen jogosultságokért hiába, pszicholó­giailag nem tartom elérkezettnek az időt, hogy a rehabilitáció kérdésével foglalkozzam. Ami végül azt a kérdést illeti, amelyet olyan módon tett fel igen t. képviselőtársam, hogy esetleg nem merek rá válaszolni, tudni­illik az esküdtszék kérdését, mert azt hiszem, ezt értette a háborús idők csökevénye alatt, (Gál Jenő: No, meg az egyes-bíró!) — azt nem méltóztatott említeni — szóval az esküdtszék kérdésében rögtön precizírozom álláspontomat. (Kassay Károly! Az veszedelmes pedig! — Hall­juk! Halljuk!) Lehetséges, de megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy itt a saját véle­ményemet ismertethessem. (Rassay Károly: Nem tudom!) Önmagammal szemben. Az esküdtbírósági intézményt Európaszerte Angliából hozták át. De igen t. képviselőtár­sam valószínűleg éppúgy tudja, mint én, hogy egészen torzított formában került a kontinensre ez az intézmény. Úgyannyira, hogy igen gyakran nagy elégedetlenség nyilvánult meg az esküdtbírósági ítélkezéssel szemben. Csak arra akarok rámutatni, hogy a legutóbbi idő­ben Németországban például a bűncselekmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom