Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának ÍU nak. Ez az" 50% az első félesztendőben, amikor 188.251 pengő 74 fillér folyt be, tekintélyes öszszeg volt, mert 94.375 pengő 87 fillért kapott a Vármegye és Községfel szerelési Eész vény társaság bélyegkezelési díj címén. Hogy mi volt ez a Vármegye- és Községfelszerelési Részvénytársaság és kik voltak ennek illusztris tagjai és vezetői, arra most nem aJKarok kitérni, azt majd más alkalommal fogom itt a Ház előtt ismertetni. Hogy mennyire nem felelt meg hivatásának, arra maga a kultuszminiszter úr is rájött, mert a következő esztendőben kivette ennek a kezéből az akció kezelését és az Országos Testnevelési Tanácsra bízta. Ez bennünket, gazdákat annyiban érdekelt, hogy mi, magyar gazdák voltunk azok, akik a magyar sportnak áldozatot hoztunk. Nagyon természetes tehát, hogy tudni akarjuk, mi lett a magyar sport fejlesztése érdekében a magyar gazdatársadalom által lerótt bélyegekkel és a miniszter úr válaszából most kitűnt, hogy a pénznek nagyon kis hányada jutott igazi sportcélokra. Az adminisztrációra ugyanis 6 év alatt 252.684 pengő 78 fillért fordítottak, szóval majdnem a negyedrésze adminisztrációs célokra ment. Testnevelési célokra 688.403 pengő 93 fillér fordíttatott, azonban a testnevelési célokra fordított összegből 309.929 pengőt a Magyar Testnevelés Háza vételárának törlesztésére költöttek, szóval nem sportcélra. A ház átalakítására 91.394 pengőt, sportegyesületek támogatására 215.345 pengő, a vármegyei és községi testnevelési alapok támogatására 71.735 pengő fordíttatott, szóval a befolyt 946.146 pengő 77 fillérből a sportegyesületek effektív támogatására csak 282.080 pengő fordíttatott. T, Képviselőház! Amikor 1931 november 25-én interpellációmat elmondottam, túloldalon ülő képviselőtársaim közül egyesek az akkori költségvetésre mutogattak és azt mondották, hogy azt nem olvastam el. A miniszter úr válaszából azt látom, hogy neki az eredeti elgondolása laiz volt, hogy elsősorban globálisan veszik azt tudomásul, elsősorban ezt az akciót lebonyolítják és akkor hozzák nyilvánosságra. Midőn azonban később ennek az akciónak nyomán a közvélemény érdeklődni kezdett, a pénzt egycsomóban betették az Országos Testnevelési Tanács számlájára, azonban minden különösebb megjelölés nélkül. T; Képviselőház! Miként az imént mondottam, a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Tudomásul veszem azért, mert látom részéről a jóindulatot, jóakaratot és megértést, amely hivatva lesz magasabb helyről a magyar sport ügyét támogatni és előbbrevinni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t- Házat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a Dinnyés képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát méltóztatik-e tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint következik Györki Imre képviselő úr interpellációi a. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. r Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a miniszterelnök úrhoz Kánya Kálmán külügyminiszterré leendő kinevezése és Mészáros Gyula állami alkalmaztatása tárgyában. Kormánynyilatkozatok szerint külügyminiszterré Kánya Kálmán berlini követet szándékozik a kormány kineveztetni. KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ, 8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 189 i Nyilatkozat jelent meg arról is, hogy Mészáros Gyula állami szolgálatba lépett. 1. Kérdem a miniszterelnök urat, hogy alkalmasnak tartja-e Magyarország külügyi képvisej létére az olyan embert, aki a «frankhamisítási» ügyben szerepel. 2. Mivel indokolja a miniszterelnök úr Mészáros Gyula kinevezését, illetve megbízatását, holott Mészáros Gyula nem csupán a frankhami• sítási, hanem a «szokol»-hamisítási ügyben, is szerepet játszott. 3. Miért nem jelent meg Mészáros Gyula kinevezése a Budapesti Közlönyben ? I 4. Tud-e arról a miniszterelnök úr, hogy I Mészáros Gyula a kinevezésével kapcsolatban i egy magas közjogi állásban levő férfi levelével , hivalkodik. 5. Kiket akar még állami szolgálatban alkal! mázni a miniszterelnök úr a frankhamisítási ügy| ben szereplők közül és kik vannak már eddig is i elhelyezve, hol és mily javadalmazással ? ! Budapest, 1933 január hó 31-én, dr. Györki Imre s. k., országgy. képviselő.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Több mint tíz év óta, amióta mi szociáldemokraták részt veszünk a törvényhozás munkájában, képviselő részéről még nem fordult elő, hogy valamely kinevezett vagy kinevezendő miniszternek személyét, kinevezését tegyük bírálat és kritika tárgyává. Nem tettük azért, mert politikai felfogásunkból kiindulva nem személyek ellen küzdöttünk, hanem a rendszer ellen és egyes személyek ellen legfeljebb csak azért intéztünk támadást, azért intéztünk interpellációt, mert magatartását, tényeit igyekeztünk bírálni és tettük bírálat tárgyává. Hogy most ettől a felfogásunktól eltérve szóvá teszem és kritika tárgyává kívánom tenni a külügyminiszternek kinevezését, teszem ezt azért, mert egyrészt aggályosnak tartom az ország szempontjából az ő kinevezését, másodszor pedig alkalmatlannak tartom személyét ennek a pozíciónak betöltésére. A külügyminiszteri állás betöltése nagyon megfontolandó és nagyon kényes kérdés minden alkotmányos államban. Mindenütt igyekeznek erre a pozicióra olyan férfit állítani, aki minden tekintetben intakt, igyekeznek olyan férfit állítani, aki külföldi vonatkozásokban is a legmegfelelőbb, ellenben ha nálunk nézzük a most történt kinevezést, akkor megállapíthatjuk, hogy pontosan az ellenkezője történt annak, aminek szabad lett volna történnie, mert kineveztek egy olyan embert a külügyminiszteri tárcának betöltésére, aki — mint mondottam — külpolitikai szempontból aggályos és azonkívül teljesen alkalmatlan ennek a pozíciónak betöltésére. A külügyminiszter úr tényeit nemcsak a legutóbbi 10—14 év óta ismerjük, amióta a magyar külügyminisztérium önállóan működik, hanem ismerjük még abból az időből, amikor a közös külügyminisztérium szolgálatában állott. Abbból az időből és abban az időben is ott látjuk a külügyminiszter urat azok között, akik állandóan külpolitikai bonyodalmat idéztek elő. Ott láttuk a külügyminiszter urat a háborús uszítók között. (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a közéven. — Schandl Kárloy : Párizs felé beszél. — Kabók Lajos : Tehetségtelenek előnyben. — Nagy zaj, ellenmondások jobbfelől. — Simon András : Most jelentkezett egy ! — Egy hang jobbfelől: Diplomata ! — Malasits Géza : Akkora van, mint a külügyminiszter.) Ott láttuk azok között, akik a háború előtt nem a békés együttműködést igyekeztek szolgálni, ( Jánossy Gábor : Rosszul látják !) hanem állandóan nemzetközi súrlódást igyekeztek 28