Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
178 Äz országgyűlés képviselőházának lUè. ülése 1933 február 15-én, szerdán. tok nem a szerződéskötés céljaira alkalmasak, hanem arra, hogy egyenesen az ügyészséghez juttassák őket. így is történt. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) E pillanatban az ügyészségen vannak az iratok. Még egy mondatot teszek hozzá az elmondottakhoz: Milyen lehetett a magasabb bürokrácia ellenőrzése, hol volt az anyagbeszerzési osztály a Máv.-nál, hol volt a pályafenntartási osztály, hol volt a vegykísérleti állomás főnöke, amikor az orruk előtt csapta be egy közkereseti részvénytársaság ilyen nehéz időkben, az államkasszának ilyen nehéz gondjai közepette a Máv.-ot? (Eber Antal: Az állami üzemek nivellálják az árakat! Arnivellálók!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Lázár Miklós: Rögtön befejezem. Még egy dologra hivatkozom, a creusot kérdésére. A talpiatelítésnek ez a legfontosabb alkatrésze. Mi történt, t. Képviselőház'? Nyolcvan százalék ilyen creusotnak kellett volna lennie ebben az olajban és olyan összeget is fizetett az állam, mintha 80% lett volna benne. A vizsgálat mit állapított meg? Azt, hogy hosszú évek óta 30%-ot szállítottak, a többi budapesti vízvezetéki víz volt. (Egy hang a baloldalon: Jó drágán mérték a pesti vizet!) Ha ez nem alpári csalás, ha ez nem Bauernfängerei, akkor ennek illusztrálására más példát mondani nem tudok. De másról is van itt szó. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. (Gr. Hadik János: Amikor az országot súlyos milliókkal megkárosítják, akkor a házszabályok nem játszanak szerepet. — Ügy van! Ügy van! a bah és a szélsőbaloldalon.) Lázár Miklós: Megtörtént az, hogy a püspökladányi telepről egy évvel ezelőtt jelentették azt, hogy csalják és lopják ezzel a vizezett olajjal az államot. Mi történt? A feljelentőt degradálták és áthelyezték. (Ulain Ferenc: Még jó, hogy nem léptették elő!) Kérdem az igen t. Házat, lehetséges-e az, hogy ennek az ügynek a bűnösei még szabadlábon járnak? Lehetséges-e az, hogy egy-két embert az ügyészségre idéznek, kihallgatnak és azok, akik az ellenőrzésre hivatottak, még tovább i& állásban legyenek? Láttuk a Laskai-ügynél, — idehoztuk — indult-e eljárás ebből azok ellen, akiknek ellenőrzése, kontrollja megakadályozhatta volna azt, hogy az állam pénzéből milliókat lopjanak ki? Indítványom az, — megismétlem a tizenkét hónap előttit — hogy az állami üzemek közkereseti társaságokkal kötött szerződéseinek és monopóliumainak megvizsgálására bizottság küldessék ki, mert meg vagyok győződve arról, hogy sok-sok millióval apaszthatjuk ezzel a kiadásokat. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Hivatalbalépésemet követőleg néhány nap múlva történt, hogy erről az ügyről részletesebben értesültem. Első intézkedésem, mint az interpelláló képviselő úr is említette, az volt, hogy letiltottam ennek a szerződésnek folyamatba tett meghosszabbítását. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Második intézkedésem az volt, hogy a kormányelnök úrral egyetértésben egy vegyes bizottságot küldöttem ki, amelyben egy kémiai szakértő, egy pénzügyi szakértő és egy jogügyi szakértő foglalt helyet (Rassay Károly: Egy büntetőjogásznak is helyet kellett volna foglalnia. — Ulain Ferenc: És egy fogházőrnek!) a kereskedelmi minisztérium egyik vezető tisztviselőjének vezetése alatt. Ez a bizottság részletesen megvizsgálta ennek az ügynek a tényállását, erröi jelentest terjesztett elő, amelynek alapján két intézkedés történt. Az egyik intézkedés az, hogy a szóban lévő szerződést azonnal felbontottam. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) A másik intézkedés pedig az volt, hogy az ügy iratai a budapesti királyi ügyészséghez tétettek át. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ennél messzebbmenő konzekvenciákat gyorsabban levonni nem állott módomban, de senkinek sem állott volna módjában. Ami a királyi ügyészség eljárását illeti, az — mint méltóztatnak tudni az ügyészségi nyilatkozatából, amely a napilapokban megjelent — folyamat; ban van. Ez természetszerűleg lehetetlenné teszi részemre, hogy az ügy érdemében, amíg sub judice lis est, nyilatkozzam. De méltóztassanak meggyőződve lenni, (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Mi történik azokkal, akiknek az ellenőrzés lett volna a kötelességük?) hogy az eljárás a legnagyobb szigorral és eréllyel folyik. Csak két megjegyzést kívánok ehhez fűzni. (Eckhardt Tibor: Boldogan helyeslünk!) Az egyik az, hogy ne méltóztassék a múltra vonatkozólag ezt a kérdést eldönteni és ítéletet mondani, mert hiszen meg kell nézni a konkrét részleteket, tehát az, hogy én azokra, amiket az igen t. képviselő úr felhozott, részletekben nem válaszolok, nem jelenti azt, hogy azt ellenzem, még kevésbbé azt, hogy azt helyeslem, mert ennek az ügynek megvan a maga hitelesen megállapítandó tényállása, amelynek ismerete nélkül a konzekvenciákat, tehát ítéleteket levonni a múltra nézve sem lehet. (Zaj balfelől. — Lázár Miklós: A kiküldött bizottság ugyanazt állapította meg!) Méltóztassanak ebben az ügyben felfüggeszteni, az ítéletet, hiszen az ügy a független fórumok előtt van. (Rassay Károly: Az ellenőröket függesszék fel! — Zaj.) A másik megjegyzésem pedig az, hogy az a vezető főtisztviselő, akinek a Máv. laboratóriumában ezeket meg kellett vizsgálnia, már az első naptól fogva, amikor a bizottság megtette a jelentését, nem teljesít többé szolgálatot. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Ez nem elég! — Éber Antal: Es az üzemek tovább nivellálnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A szó Tabódy képviselő urat illeti. Tabódy Tibor: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hosry én most se a talpfapanamával, sem pedig szorosan véve magával a mezőkeresztesi választással ne foglalkozzam; csupán olyan jelentésekre vagyok bátor a t. Ház szíves figyelmét felhívni, (Nagy zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amely jelenségek — tény és bizonyos — minden hazájáért aggódó magyar embert némi keserűséggel és fájdalommal töltenek el. Ha megkérdezünk valakit, aki a politikai berkekben jártas, de egyik pártba sem tartozik, hogy mi a véleménye és hogyan ítéli meg a mai helyzetet, akkor azt fogjuk tőle hallani, hogy egyrészt van egy jószándékú becsületes kormány, amely hallatlan nehézségek^ között igyekszik az ország • hajóját kormányozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) másrészről pedig vannak ellenzéki urak, (Zaj és felkiáltások balfelől: Na! Na!) akik ezt meg nem értik és nem tudjuk, hogy vájjon saját egyéni céljukat szolgálják-e (Zaj a baloldalon.) vagy talán jóhiszeműleg a nemzet érdekét akarják
