Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

170 Az országgyűlés képviselőházának 1 hatom a t. Házat, hogy erre vonatkozólag mindkét szerződő állam részéről a legmesszebbmenő, jóindulatú kijelentések tétettek. T. Ház! Ezzel a szerződéssel — és ezzel fejezem ibe előadásomat — ez a két dunai állam újból tanúbizonyságát adta annak, hogy egymásra vannak utalva, s hogy egymás nélkül ez a két állani nem képes boldogulni és fejlődni. Kernelem, hogy ez a szerződés csak első láncszeme lesz annak a gazdasági kooperációnak és szorosabb együttműködésnek, amely az összes dunai államok között feltétlenül szükséges és kívánatos. Ezekben voltam bátor röviden ismertetni az Ausztriával megkötött szerződést és kérem, méltóztassék az erre vonatkozó miniszteri jelentést tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Képviselőház! Farkas Tibor képviselő úr a tárgyalás alatt álló jelentéssel kapcsolatosan a házszabályokhoz kért szót. A képviselő urat a házszabályok 143. § c) pontja alapján megilleti a szó. Farkas Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok szerint a képviselőnek vagy a javaslat ellen, vagy a javaslat mellett kell felszólalnia. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogyha most kötelességemnek eleget akarnék tenni, nem volnék abban a helyzetben, hogy kötelességemnek eleget tegyek, annál az egyszerű oknál fogva, mert ennek a javaslatnak előkészítése olyan pongyola volt» (Sándor Pál: így van!) ez a javaslat olyan nóvumot tereint, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül. Kénytelen vagyok a házszabályokhoz hozzászólni és felhívni az igen t. Ház figyelmét arra, hogy mégis csak abszurdumnak látszik az, (Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) hogy egy jelentésit tárgyaljunk, amelynek alapokmányát egyetlenegy képviselőtársam sem kapta meg sem a bizottságban, sem másutt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Ez az új stílus!) Sőt tovább megyek: Beck Lajos t. képviselőtársam mondta, hogy a bizottsági tárgyaláskor még az előadó úr sem ismerte ezt a szerződést, ő sem volt ennek a birtokában. (Sándor Pál: Lehetséges ez?) En azt hiszem, hogy a gyorsaságnak és a takarékosságnak az az új módja, az az új stílusa, amelyet ebben látunk, tulajdonképpen nem szolgálja azt a célt, hogy az ügyeket alaposan elintézzük. Méltóztassék megengedni, mégsem került volna olyan sokba, ha az illetékes minisztérium legalább a hivatalos lapnak azt a példányát osztotta volna szét, amelynek mellékleteként ez a szerződés megjelent, feltéve, hogy felöleli az egész javaslatot. En végtére felteszem a kormányról, hogy az ország érdekeit megvédi

1 s ezzel nem akarok hosszasabban foglalkozni» (Buchinger Manó: Nagyon lojális!) azonban mindenesetre kívánatosnak és szükségesnek tartom, hogy minden képviselő abba a helyzetbe kerülhessen, hogy a javaslattal alaposan foglalkozzék. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Sőt tovább megyek; elismerem, hogy vannak a külkereskedelmi tárgyalások idején nehéz viszonyok, de akkor is azt kell kívánnom, hogy a külgyi bizottságnak, mint ilyennek, mindenféle javaslatot teljes egészében tudomására kell hozni. Vegyes bizottságoknál ez nem mindig lehetséges, mert a vegyes bizottságok- ' nál a titkosság a házszabályok szerint nem áll fenn. Az előadó úr is azt mondja, hogy ő itt csak gyorsan, majdnem telegramm-stílusban és az idő rövidségére való tekintettel nem elég 45. ülése 1933 február 15-én, szerdán. alaposan foglalkozik ezzel a javaslattal. Méltóztassanak megengedni, lehet-e komoly tárgyalásnak minősíteni azt, amikor a Képviselőháznak hivatalosan nincs tudomása erről a szerződésről és amikor a képviselők ezt az anyagot meg sem kapták? Az előadó úr rövidre fogja az előadói beszédét és azt mondja, hogy az idő rövidségére való tekintettel nem foglalkozhatik alaposan ezzel a kérdéssel. Ezt magam is aláírom, mert azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel lehetett volna még alaposabban foglalkozni. Hiszen az előadó úr máskor, kereskedelmi tárgyaknál vagy az indemnitás, vagy a költségvetés tárgyalásánál határozottan, részletesen szokott a tárggyal foglalkozni, sokkal részletesebben, mint ahogy ezt ma megcselekedte. Neki tehát megvan a hajlama és képessége arra, hogy a munkát a legszigorúbb minuciozitással elvégezze, azonban az idő rövidsége ebben megakadályozta. Én azt hiszem, hogy az idő rövidsége mégsem akadályozhat meg egy törvényhozást abban, (Rassay Károly: Hogy legalább ismerje azt, amiről tárgyalnak!) hogy az égetően szükséges és nagyon fontos gazdasági kérdésekkel alaposan foglalkozzék. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a körülmény, hogy annakidején a Képviselőház bölcsesége úgy határozott, hogy általános felhatalmazást ad a kormánynak és nem törvényhozási úton tárgyaljuk le a kereskedelmi szerződéseket, azt hiszem, nem lett volna akadálya annak, hogy a magyar törvényhozás éppúgy, mint az osztrák,, ezt a szerződést a parlamentben letárgyalja (Éber Antal: Becikkelyezze!) és becikkelyezze. A becikkelyezés az érvényesség szempontjából talán nem életbevágóan fontos, de egy törvényjavaslat felett egészen más vita lehetséges, mint egy jelentés felett. Egy törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mindenki hozzászólhat, aki érez magában erőt vagy kötelességet, hogy ami mondanivalója van, azt elmondja. Egyébként, ha már gazdasági kérdésekkel sem foglalkozunk, helytelen, hogy még a politikai kérdésekkel való foglalkozást is megnehezíti a többség bölcsesége, mert olyan javaslatot, amely politikumot tartalmaz, amely belpolitikai kérdésekkel foglalkozik, a kormány nemigen hoz ide. A gazdasági kérdések, amelyeket, azt hiszem, célszerű volna politikamentesen tárgyalni, mindenesetre megérdemelnék azt, hogy a házszabályok szellemében és a józan észnek megfelelően tárgy altassanak. Kötelességemnek tartottam, hogy a Ház figyelmét erre felhívjam, mert rendetlenséget, — legalább is erről az oldalról — szerény véleményem szerint, szó nélkül hagyni nem lehet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Az előadó úr felvilágosításadás céljából kíván szólni. Az előadó úrnak a szót a házszabályok 142. §-ának 2. pontja alapján megadom! Görgey István előadó: T. Képviselőház! Emlékezetem szerint több mint tíz év óta referálok kereskedelmi szerződéseket és miniszteri jelentéseket itt a Ház plénumában. A felszólaló Farkas Tibor igen t. képviselő úr is igen jól emlékezhet azokra a sorozatos felhatalmazási törvényjavaslatokra, amelyeket a Ház mindenkor elfogadott és amelyekben felhatalmazást adott a mindenkori kormánynak. Legutóbb az 1932 : XX. tc.-ben adtuk meg azt a felhatalmazást a kormánynak, (Rassay Károly: Elég hiba volt!) hogy kereskedelempoli-