Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. i a megoldásnak: elrendelte a gyűléstilalmat, szájkosarat rak az országra s meglóbálja fölötte a kancsukát. T. Képviselőház! A halál csendjét kívánja a kormány a maga hóhérintézkedéseinek végrehajtására. Hát ez az a testvériség, amelyet a kormány hirdetett, ez az egyenlő feltételű politikai mérkőzés, ez a szabad verseny? En elhiszem, hogy a kormány és a kormánypárt tagjai már nem merészelnek az ország színe elé kimenni, de akkor hagyjanak bennünket szabadon dolgozni. Ha ők nem mehetnek ki, ez nem jelenti azt, hogy az ellenzék se mehet ki. A belügyminiszter úr naiv kérdéseket tesz közzé az újságokban, felteszi azt az elcsépelt gramofonlemezt, hogy: izgatnak. Hát ha izgatás van, akkor ezt a kormány követte el azon a bizonyos fekete kedden. A pénzügyminiszter két órán keresztül izgatta az ország közvéleményét. Ezt az izgalmat kényszerű szilenciummal levezetni nem lehet. Most felszólalt a belügyminiszter úr, de nem nagyon strapálta le magát. (Derültség a baloldalon.) Mindössze néhány erőtlen mondatot mondott a rendről és fegyelemről, kért, hogy mi hívjuk fel rendre és fegyelemre az országot és kényszerintézkedésnek mondja kiadott gyűléstilalmi rendeletét. T. Képviselőház, t. kormány és t. belügyminiszter úr! Nincs joga senkinek ezeket az állampolgári jogokat bizonyos feltételekhez kötni. Tessék ezt rábízni a képviselők lelkiismeretére. A kormánynak vannak rendszabályai, tessék ezeket alkalmazni, ha úgy látja, hogy a képviselők izgatnak. Azután beszélt heroikus nyugalomról. Hát vagy izgatás, őrült izgalom van jelen, vagy pedig heroikus nyugalom. Ha heroikus nyugalom van, akkor nincs szükség gyűléstilalomra. (Farkas István: Siralomházban vagyunk. Mindenki haldoklik.) Az egészen bizonyosan igaz, hogy a gyűléseken az emberek nem dicsérik a kormányt. Fölhallatszik bizony ott, amikor az éhező, rongyoskodó tömeg munkát és kenyeret követel és számonkéri a kormány Ígéreteit. Ez előfordul és ez érthető, amikor azt ígérte a kormány hogy nem lesz éhező ember ebben az országban. Hát kérdem én, tegye mindenki a kezét a szívére, még a legjobboldalibb reakciós képviselő úr is, és mondja meg saját lelkiismerete szerint, igaz-e az, hogy nincs éhező ember ebben az országban. (Buchinger Manó: Az egységespártban nincs! — Lakatos Gyula: Nincs több, mint Európa bármelyik más országában. Ezt viszont bizonyítani lehet és ezt tudják önök is. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tele vannak a napilapok izgatásokkal? Az újságok nincsenek tele izgatásokkal ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ...pedig feszült >ai légkör, tele van villamossággal valóban. Ennek azonban a kormány az oka. amely vállalkozott olyan feladatra, amelynek megoldását, teljesítését még csak meg sem kísérli komolyan. A sajtóra valóban inem lehet panasza ennek a kormánynak. Ennek a sajtónak még sokkal több volna a kötelessége, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es lesz még idő, amikor a sajtó majd rájön erre a kötelességre és teljesíteni fogja a hírálat és számonkérés kötelességét. Majd «akkor fognak csak az urak odaát csodákat látni és nem tudják, mit fognak csinálni, amikor az igazi felelősségre vonásról lesz szó. (Zaj.) T. Ház! Azt mondják, hogy az alsóbb néposztályokat nem érdeklik atz adóemelések, a lése 1933 február 9-én, csütörtökön. 159 kávé, iaí tea, a fahéj vámjának felemelése, nem érdeklik az alsóbb néposztályokat a villamoslámpaiaidó, a rádióadó. De érdekli közvetve is. Érdekli, mert a kormány mesterséges drágítást csinált, mert a kormány pénzügyminisztere azt magyarázta, hogy nem akar devalvációt és nem akar inflációt. Nyomban, utána azonban bejelentette, hogy devalvál, mert kétszer annyi pengőt kér ugyanannyi árucikknek megvásárlásáért vagy adótételéért és inflációt csinál, mert rögtön bejelentette, Ihogy .százmilliónyi pinceváltót bocsát ki, tehát a fizetési eszközöket bizonyos pótlékokkal látja el, pótfizetőeszközöket hoz be. T. Képviselőház! Tessék tudomásul venni, bennünket minden érdekel, az általános drágulás, lai drágítás, a munkanélküliség, mert a bér, a fizetés^ a jövedelem még kevesebb lesz, mint amennyi volt eddig és ezi a gazdasági ^élet további romlására vezet. Nem tudom, látja-e a kormány, amit azok latnaik, akik ta tömegekkel közvetlenül éritkeznek. Látja-e (Farkas István: A kormány nem lát semmit. — Zaj a baloldalon.) azt, hogy az ország halálosan beteg, hogy magas láz gyötri. Látja-e, észleli-e, hogy érverése szaporább, szívverése már-már kiihagy és a körülötte álló doktorok kuruzs ólnak és ráolvasnak. (Zsindely Ferenc: Ez már jó mondás, érdemes megjegyezni!) T. Képviselőház! Látják-e és tudják-e, hogy kuruzslásókkal és ráolvasásokkal még akkor sem lehet gyógyítani, ha egyébként cigányasszony módjára azután odaállnak és követelik érte a baksist. (Hegymegi Kiss Pál: No, Zsindely, most nehéz les« a válasz.) Ezeket az igazságokat nem vagyunk hajlandók elihaillgatni. Tessék toidomásul venni, hogy a gyüléstilalmat, a közszabadságok utolsó foszlányának ezt az elkobzását, ezt az elrablását mi ai magunk részéről nem vesszük tudomásul. (Ügy \vun! Ügy van! <a> bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék tudomásul venni azt, hogy mi ezt memosak gonosz dolognak, hamem^ ostoba dolognak is tartjuk, ami nem lehet célravezető. Ha bennünket elütnek attól a jogtól és attól a kötelességtől, hogy mi választóinkkal, tömegeinkkel közvetlenül érintkezhessünk, meg fogjuk találni a módját annak, ihogy bennünket ne lehessen elzárni megbízóinktól. Mi -teljesíteni fogjuk ezt ai legszentebb és legelemibb képviselői kötelességet. Ha nem lehet legálisan, ha nem lehet kiiállni a fórumra, ha nem lehet felmenni a pódiumra, akkor majd más formát választunk, (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) akkor elmegyünk városról-városra, faluról-falura... {Folytonos nagy zaj. — Györki Imre [Mayer János felé]: Laskai papa! Mi van Laskai val, Mayer úr? — Farkas István: Laskairól beszéljen, Mayer!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: ... elmegyünk utcáról-utcára, elmegyünk lakásról lakásra, elmegyünk embertől emberhez (Egy hang jobbfelől: Kidobják!) és mindenhol meg fogjuk mondani azt, mi az igazság, mindenhol fel fogjuk világosítani az ország dolgozó népét az igazságról. (Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Ha önöknek ez jobban tetszik, ha a belügyminiszternek ez a forma jobban megfelel, ám legyen, állunk elébe, de elütni magunkat ettől a jogtól és ettől a kötelességteljesítéstől nem engedjük. Ezért nem fogadom el az elnöki napirendi indítványt, mert ezekről a kérdésekről beszélni kell. Adjanak az urak alkalmat arra, hogy beszélhessünk ezekről a 24*