Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-147
Az országgyűlés képviselőházának llf.7. Elnök; Minthogy a Ház nem határozatképes, tehát nem határozhatunk, ezért az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom. Az előbb a Ház nem volt határozatképes, ezért most újból a Ház elé terjesztem azt a kérdést, hogy méltóztatnak-e megadni az engedélyt Farkas István képviselő úrnak a napirend előtti felszólalásra, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt Farkas István képviselő úrnak nem adta meg. (Zaj a szélsőbáloldalon. — Malasits Géza: Itt csak fizetni szabad, beszélni nem!) Amint már jelentettem, Hegymegi Kiss Pál képviselő úr szintén napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. Én az engedélyt nem adtam meg. A képviselő úr ebben a kérdésben a Ház döntését kérte. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a napirend előtti felszólalásra az engedélyt megadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő* urakat, akik az engedélyt megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Napirendünk szerint következik az üzleti hirdetések korlátozása és a tisztességtelen versenyről szóló 1923 :V. t.-c. módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Erődi-Harrach Tihamér képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott! Erődi-Harrach képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! Elfogódva állok felszólásra, hogy a napirenden lévő törvényjavaslathoz észrevételeimet előző jelentkezésem alapján röviden előterjesszem. Felszólalásomat két ülésnapon elnémította_ a döbbenet, mely a t. Ház minden egyes tagjának lelkét hatalmába kerítette és (lassan-lassan ocsúdunk fel abból, hogy tudatára ébredjünk a nemzetet ért nagy veszteségnek. (Ügy van! jobbfelől.) Tünedezik a halál misztériumának mindent beborító ködfátyola, hogy alóla elénk tűnjék az élet az ő küzdelmeivel, harcaival, szenvedéseivel és törekvéseivel, A jelen törvényjavaslat is ezeken a küzdelmeken, ezeken a törekvéseken és ezeken a harcokon épül fel és azokban gyökeredzik. A törvényjavaslat alapjául az 1923. évi V. t.-c. szolgál, amely a. tiszteségtelen versenyt Iliász esztendei jogi és közgazdasági előkészítés után kodifikálta. Az 1923 : V. tci'kknek, mint még törvényjavaslatnak, annak idejében én lehettem előadója, és fiatal képviselőségemnek első felsizólalása éppen e törvényjavaslat tárgyalás árnak keretén belül történt. Már akkor is (kifejezésre jutott, hogy az egész verseny kérdését, amelyből kiágazik .a tisztességtelen verseny törvényhozási rendezése, igen nehéz megfelelően kodifikálni, (Fábián Béla: Akkor még volt kereskedelem, 1923-ban! Lassanként már nincs! — Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) mert hiszen az a veszedelem éri a törvényhozót, hogy túlzásokba esik és esetleg nagyobb károkat ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 135 okoz, mint azi egésiz kérdés maga, amelynek rendezését ai törvényhozó célul maga elé kitűzte. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Munkát, kenyeret, foglalkozást!) Emlékezem az 1923-as törvény vitájára. E vita során nagyon érdekes megbeszélések és megállapítások folytak a kereskedelemről egy és mási oldalról, és éppen ezért nagy örömmel töltött el engem, amikor előttem a vita során felszólalt Sándor Pál t. képviselőtársam, a tőle megszokott s állandóan tapasztalt fiatalos hévvel és lelkesedéssel emelte ki a kereskedelem fontoságát és jelentőségét. Akkor felelevenült előttem néhai képviselőtársunknak, báró Lers Vilmosnak akkori felszólalása, aki hasonló hévvel, fiatalos lelkesedéssel és meggyőződéssel tört lándzsát a kereskedelem mellett. (Farkas István: Annyira lelkesedtek a kereskedelemért, hogy közben tönkrement.) Klaszsziikus megállapításaiban, — egyes felszólalók megállapításaival szemben — kiemelte, hogy a kereskedelemnek igenis értéktermelő, értékemelő a jelentősége és éppen ezért megvan a többi termelési ág között a jelentősége és fontos feladata. A most napirenden lévő törvényjavaslat kiegészíti az alaptörvényt és pótolja bizonyos hiányait annak az alaptörvénynek, amelyről a gyakorlat és a közgazdasági élet is megállapította, hogy alapos és kitűnő munka. Az 1923. évi V. törvénycikk alapján sikerült megelőzni és megakadályozni a kereskedelemnek bizonyos kinövéseit és egyes kereskedők visszaéléseit, mivel azonban bizonyos tárgykörök ebben a törvényben érintetlenül maradtak, szüksége merült fel annak, Ihogy ezek a hiányok novelláris úton pótoltassanak. T. Képviselőház! A verseny a kereskedelemnek egyik legfontosabb életeleme. Verseny nélkül a kereskedő megfelelően nem tudja kifejteni tevékenységét. A verseny az, amely lehetővé teszi a kereskedelemben kiváló egyedek kiemelkedését, és a verseny az, amely szolgálja a kereskedelemben nemcsak a kereskedőnek, hanem a fogyasztónak is érdekét. Utalni vagyok bátor arra a momentumra, amelyre különben már Fellner Pál előttem szóló t. képviselőtársam is utalt, hogy ezekben a problémákban én talán nagyobb jelentőséget tulajdonítok a^ fogyasztói szempontoknak és a fogyasztói érdeknek. S ha nézem a tisztességtelen versenyről szóló törvény intézkedéseit és ennek a törvényjavaslatnak is rendelkezéseit, azt látom, hogy éppen a fogyasztói érdek és a fogyasztói szempontok is biztosíttatnak ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével. A kereskedelmet nem lehet csak egyoldalú szemszögből nézni, t. Képviselőház, hanem állandóan figyelni kell arra, hogy a fogyasztói érdek is biztosíttassék. (Helyeslés jobbfelől.) Minden tisztességes, tisztes, rendes és jó kereskedő természetesen állandóan elsősorban a fogyasztó érdekét tekinti, mert a két érdek összekapcsolódik, mint ahogy meggyőződésem, hogy az egyes termelési ágak, ha elzárkóznak egymástól és nem nézik a többinek érdekét, önmagukban érvényesülni nem tudnak s egészségtelen gazdasági alakulást produkálnak. Látjuk, hogy még ma is, főként a hirdetések terén, a kereskedelemben igen sok viszszaélés van. (Ügy van! jobbfelől.) Egy konkrét esetre fel is hívom a t. Ház figyelmét. Ha kézbevesszük az egyes napilapokat, látjuk, hogy napirenden vannak ilyen hirdetések: haláleset folytán eladom egész lakásom beren21*