Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-141
4 Az országgyűlés képviselőházának a miniszterelnök úr ez irányban ígért, teljesen alaptalan kijelentés volt, mert a miniszterelnök úr éppen úgy kénytelen deferálni a banktőke, a kartellkapitalizmus előtt, mint ahogy az előzők kénytelenek voltak deferálni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Szolgái a kapitalizmusnak!) Aminthogy természetes is, minden olyan kormány, amelynek háta mögött nem a néptől választott parlament áll, hanem olyan parlament, amelynek összetétele olyan, mint a mai, az kénytelen nem a népre^ támaszkodni, hanem kénytelen azokra az erőkre támaszkodni, amelyek a töo> vényhozó testülettől függetlenül, de sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak a közéletre, mint amilyet gyakorol maga a törvényhozás. A miniszterelnök úr egyik beszédében azt is mondotta, hogy munkaalkalmait akar teremteni, segélyt nem akar adni. A munkanélküliség azóta nőtt, emelkedett. Körülbelül 250.000 ipari munkás van ma munka nélkül, amellett a kisiparosok százezrei, a lateiner foglalkozásúak ezrei állnak itt minden jövedelem nélkül. ígérte a miniszterelnök úr az álláshalmozások megszüntetését is. Ezen ia téren sem történt semmi. A miniszterelnök úrnak meg akarom könnyíteni a munkáját. Rá akarok mutatni arra, hogy ez a kérdés egészen egyszerűen intézhető el. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak csendben maradni. Peyer Károly: Azt kérem, hogy legalább az állásthialmozók, akik itt ülnek, hallgassanak végig. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Maga is hallgasson!) Elnök: ösendet kérek. Képviselő urak, tessék csendben maradni. (Jánossy Gábor: Kik azok, nevezze meg!) Peyer Károly: Nézzen körül. — Egy kicsit meg akarom könnyíteni a 'miniszterelnök úrnak a munkáját és ezért társaimmal egyetemben indítványt nyújtottunk be, amelyben azt indítványozzuk, mondja ki a törvényhozás egy törvényben, hogy közpénztárból senki töhb fizetést, mint egyet fel nem vehet. Nem kell itt semmiféle egyéb rendelkezést kiadni. Ezt az egy elvet méltóztassék törvénybe iktatni és egyúttal kimondani, hogy ez a rendelkezés kiterjed azokra az üzemekre, amelyeknek részvénytöbbsége az állam tulajdonában van, értve alatta az Ibusz.-t, a Mavart.-ot, értve alatta a Filmalapot is, ahol három és fél milliót költöttek el. Nagyon szeretném tudni, hogy mire'? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Esrvuttal kérem ennek a rendelkezésnek kiterjesztését a rádióra is, mint egy olyan jövedelmi forrásra, iHímely eddig monopóliuma egypár embernek és olyan jövedelmet biztosít nekik, amelynek számai nagy megdöbbenést keltenének, ha egyszer nyilvánosságra jutnának ezek az adatok. Tessék megszüntetni azt, hogy nyugdíjág ezredesek és tábornokok külön-külön trafikengedélyeket, moziengedélyeket és egyéb állami koncessziókat kapjanak. Akinek ma 600—700— 800 pengő nyugdíja van, azt hiszem, abból rendesen megélhet, nem szükséges, hogy amellett még másnak a kenyerét is elvegye. Méltóztassék a trafik- és moziengedélyeket hadirokkantaknak odaadni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) tessék odaadni a hadirokkantak közül nem egynek, hanem tö'bbnek és ezzel lehetővé tenni azoknak, hogy valamelyes megélhetéshez tudjanak jutni. A hadikölcsönjegyzőknek nem tud az állam semmit 41. ülése 1933 január 20-án, pénteken. sem adni. Tessék megállapítani, kik azok a hiadikölcsönjegyzők akiknek egyike-másika százezreket, milliókat jegyzett annakidején és a hadikölcsön fejében elveszett minden vagyona. Az államnak kötelessége ezeket kártalanítani. Tessék odaadni ezeket a koncessziókat, amelyek az állam birtokában vannak. Miért kell magas nyugdíjakat adni azoknak a schwarz-gelb generálisoknak, akik, amikor arról volt szó, hogy hol szerezzék meg az állampolgárságot, aszerint válogattak a hazákban, hogy melyik ad magasabb nyugdíjat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Románia, Ausztria vagy Magyarország. Erre elhatározták valamennyien, hogy magyar állampolgárok lesznek, mert Magyarországon kapják a legmagasabb nyugdíjat és özönlött ide ezeknek a generálisoknak a tömege, akik magyarul még beszélni sem tudnak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Kaptak mozi- és behozatali engedélyeket!) T. Képviselőház! Ott vannak a fővárosnál, a pénzügyigazgatóságnál, ott vannak a pénzügyi ellenőröknél, a forgalmiadóellenőröknél, ott vannak a főváros üzemeinél különböző állami és városi nyugdíjas tisztviselők, olyanok, akiknek nyugdíja havi 1000—1500 pengőt tesz ki; mi jogon foglalnak el ezek még ma is állást és mi jogon töltenek be pozíciókat? Itt szónokolnak az urak a fiatalságról, de a fiatalságnak kenyeret is kell adni. Ugyanakkor azonban eltűrik azt, hogy olyan emberek, akiknek megélhetése biztosítva van, két-három-négy állást töltsenek be és akkora jövedelemre tegyenek szert, amekkora őket még aktív szolgálat esetén sem illetné meg. Tehát ha a miniszterelnök úr elhatározó lépést akar tenni a fiatalság érdekében és tényleg _ munkaalkalmat akar biztosítani azoknak, akik ma önhibájukon kívül nem tudnak munkához jutni, akkor tessék kimondani, hogy senki közpénztárból több, mint egy fizetést, nem kaphat. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Alkalmam volt beszélni a közelmúltban egy olasz úrral. A miniszterelnök úr nagy szeretettel beszél mindig Olaszországról, az olasz rendszer lebeg a szeme előtt. Azt mondotta nekem az az úr: nézze kérem, a korrupció, amely önöknél van, nálunk egy percig sem volna elképzelhető, mert nálunk nem tűrnék azt, hogy nyugdíjas ember még egyszer olyan állást vállaljon el, amelyben ugyananynyi fizetést kap, mint az, aki dolgozik. Olaszországból ezt tessék lekopírozni, ezt a szellemet tessék átplántálni; ebből Magyarországnak legalább valamelyes haszna lesz. A másik kérdés, amelyet ugyancsak a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlok, az, hogy a székesfőváros közgyűlése elfogadott egy indítványt a 40 órás munkahét ügyében, hogy felír a kormányhoz és kéri, hoí?y az sürgős szaktanácskozást hívjon össze. Ha jól emlékszem, ez a felirat már több mint négy hete, hat hete, de lehet, hogy több ideje is felment, de ez ügyben semmi nem történt. A munkanélküliség nő. Ez a kérdés ma ott áll az egész világ érdeklődésének központjaiban. Genfben a i Nemzetközi Munkaügyi Konferencia elvben j elfogadta a 40 órás munkahét bevezetését, ehhez hozzájárult nemcsak az olasz kormány, de hozzájárultak az olasz munkaadók is. A magyar kormány képviselőinek állásfoglalásáról nincs még tudomásom, de miután ismerem aat
