Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

'88 Az országgyűlés képviselőházának 132. akarja megrövidíteni a betegtáppénzeknél, nem akarja megrövidíteni akkor, amikor betegsegélyezési költségekre van szükség, nem akarja megrövidíteni az öregségi biztosításnál sem, azonban vizsgálta és vizsgálja azt, hogy a mai társadalombiztosítás felépítése keretén belül nem lehetne-e olyan takarékosságot elérni, amely takarékosság révén a járulék-kulcsot mérsékelni lehetne. A kisipar nehezebb helyzetére a múltban is mindig tekintettel volt a társadalombiztosító-, illetőleg a munkásbiztosító intézet. Békében a kisipar járulék-kulcsa kisebb százalékban volt megállapítva a nagyiparénál (Propper Sándor: Csak egy időben! 1907-től 1912-ig.) és pedig arra való tekintettel, mert a baleset, sőt a betegség lehetősége is a nagy gyárakban nagyobb százalékú, mint a kisipari műhelyekben. Az iparosság a multhan kérte és ma is kéri, hogy ezt a disztinkciót, amelyet békeidőben megtettek, most is vezessék be. Ami előttem szólott képviselőtársamnak a kisiparosságra vonatkozó éles kitételét illeti, azt kénytelen vagyok a magam részéről itt az egész magyar kisiparosság nevében (Kertész Miklós: Nem a kisiparosságra mondtam!) viszsziautasítani, mert nem lehet azt mondani a magyar parlamentben, hogy a magyar kisiparos sikkasztó. (Propper Sándor: Nem ezt mondta!) Azt mondotta az előttem szólott t. képviselő úr hogy azok a munkaadók, akik nem iizetik be a társadalombiztosítási illetéket, sikkasztok. Figyelmeztetem előttem szólott t. képviselőtársamat arra, hogy nemcsak a munkások által befizetett munkásjárulékokból erednek a munkaadók fizetési kötelezettségei, hanem erednek a tanoncok után száz százalékig reájuk rótt kötelezettségekből s erednek a munkás után járó 50%-ból is. Tehát ha a munkásság által befizetett összeget a munkaadó száz százalékig befizette is a Társadalombiztosító Intézetbe, de nehéz körülményei folytán a reá eső többi százalékot nem tudta hefizetni, akkor nem lehet öt sikkasztónak nevezni. (Tóth Pál: TJgy van! — Kertész Miklós: A munkásra eső rész be nem fizetése sikkasztás!) Éppen most mondom, hogy nemcsak ebből ered a munkaadó egész befizetési kötelezettsége. Ezt tehát csak olyan esetben lehet mondani, amikor az a munkaadó éveken vagy hónapokon keresztül egyáltalán nem fizetett társadalombiztosítási járulékot. (Kertész Miklós: Megtörtént Pest környékén hogy valaki két évig nem fizetett egy fii'ért sem. Tessék felmenni a MABI-ba és megkérdezni.) Ilyen kivétel előfordulhat de akkor nem lehet általánosítani. (Kertész Miklós: Nem is általánosítottam!) Ma pedig úgy áll a helyzet, hoey a társadalombiztosítói tartozásokkal a legtöbb kisioaros hátralékban van. Kénytelen volt hátralékban maradni azért, mert a rossz gazdasági viszonyok nem tették számára lehetővé hogy kötelezettségének megfeleljen. Figyelemmel kelt lenni arra is, hogy miből is erednek és miért fokozódnak ezek a társadalombiztosítói hátralékok. Még csak a közelmúltban is a hátralékok után 24%-os késedelmi kamatot róttak a munkaadókra és csak most az utóbbi időkben mérsékelték ezt 12%-ra. (Kertéss Miklós: Az önkormányzat leszállította0 Kérdezem: lehet-e ma, éhben a súlyos időben 12%-os késedelmi kamattal su.itani azt a kisiparost, aki önhibáján kívül, a mostoha gazdasági viszonyok következtében nem tudott eleget tenni kötelezettségének'? Azonban nemcsak a munkaadók, hanem a munkavállalók részéről is megállapítást nyert hogy a társadalombiztosítás túl van dimenzio: ülése 1932 december 1-én, csütörtökön. nálva (Propper Sándor: Csak bürokráciájában!) és hogy itt még lehetne megtakarításokat eszközölni. A bürokrációról és az adminisztrációról is beszélek. (Büchler József: Önök csinálták ezt a bürokráciát! Az önök minisztere! — Kertész Miklós: Bepumpáltak embereket százával, akik nem értenek a dolgokhoz! — Petrovácz Gyula: Ügy van!) Én is azt tartom, hogy mindazoknak a protekcionált embereknek az átvétele, akik bekerültek a Társadalombiztosító Intézethez és akiknek az államigazgatás egyéb területein volt állásuk káros hatású (Kertész Miklós: Ebben egyetértünk!) és ezeknek súlyos nyugdíjterheitől mentesíteni kell ezt az intézetet. Végeredményben nem lehet a Társadalombiztosító Intézetre olyan terheket rakni, amelyek alatt összeroskad. Hiszen azt látjuk, hogy évenkint mindig emelkedik a deficit. Évi 8 millió deficittel dolgozik a Társadalombiztosító Intézet, ami lehetetlen állapot. De azt is szigorúan ellenőrizni kell, hogy az olyanok, akiknek talán nincsen joguk igénybevenni a társadalombiztosítói szolgáltatásokat és. akik ezeket jogtalanul veszik igénybe, ezt ne tehessék meg, mert ezzel sokszor nagy terhet jelentenek a Társadalombiztosító Intézetnek. Tehát ezen az oldalon feltétlenül nagyobb ellenőrzést kell végezni. A magam részéről helyeslem az átiratot és kérem, hogy az előadó úr javaslata alapján méltóztassanak intézkedni. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház!

1 Müller Antal képviselőtársunk állítólag kisipari érdeket képvisel itt a Képviselőházban megállapitásai azonban távol esnek ennek az érdeknek logikus képviseletétől. A képviselő úr megállapítja egyrészt azt, hogy ma mások a kereseti viszonyok, mint amilyenek régen voltak, másrészt megállapítja azt, hogy a magyar szociális 'biztosítás túldimenzionált. (Müller Antal: Ügy van!) Álljunk meg egy néhány pillanatra ennél a két tézisnél és állapítsuk mindjárt meg, szemben Müller Antal képvise'őtársunk fejtegetéseivel hogy ha a kereseti viszonyok mások, mint amilyenek voltak a háború előtt, akkor ebből elsősorban nem azt a következtetést kell levonni, hogy a szociális biztosítás túlteng hanem éppen az ellenkezőjét, hogy t. i, a biztosítás nem működik elégséges módon, még mindig nem elég terjedelmes ahhoz, hogy a rossz kereseti viszonyok és a munkanélküliség következtében beállott nyomorúságot valamiképpen enyhítse vagy eltüntesse. Nincs a magyar társadalombiztosítás túldimenzionálva intézményeiben és szerkezetében, legfeljebb bürokráciájában. Ennek az árát azonban nem fizethetik mes- azok. akik illetékeiket nem azért fizetik be a Társadalombiztosító Intézethez, hogy ott magasrangú kiérdemesült állami tisztviselőket, tábornokokat és egyebeket tartsanak el, hanem azért hogy abból a biztosított munkásság és az alkalmazottak egészségügyi és szociális viszonyait gondozzák. A kispiarnak efajta védelme nem célszerű, mert ezen az alapon a magyar kisipart, amely valóban válságban van. megmenteni nem lehet. Nem a néhány fillérnyi szociális biztosítás rvoraja elsősorban a kisipart, hanem az a gazdaságpolitika az az adópolitika, amely nemcsak a kisipart, hanem az egész magyar középosztályt és az egész magyar munkásosztályt tönkrenyomorította. (Kertész Miklós: TJgy van!) Nem lehet azt mondani hogy az a néhány fillérnyi szociális teher amely egy-egy kisiparosra, aki egy-két segéddel dolgozik, esik, exisztenciájú-