Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-139

386 Az országgyűlés képviselőházának139 közéleti szereplését felhasználja Vagyongyüj- I tésre, X. Z. panamista, akkor anélkül, hogy keresnék, kutatnák, megállapítanák, igaz-e a vád, amit valaki egy másik valaki ellen fel­hozott, széksértésért elítélhető. Ismétlem, ez az egyetlen törvénycikk, a főváros közigazga­tásáról szóló törvény, amely megengedi azt, hogy meghallgatás nélkül valakit széksérté­sért igen magas összegekre el lehessen ítélni. Ellenben a mi jogszabályaink szerint elte­kintve a, 1930: XVIII. tc.-től, nem lehet vala­kit elítélni anélkül, hogy megvizsgálnák, váj­jon igazat mond-e. Ebben a vezércikkben az én megítélésem szerint igazságok vannak, olyan igazságok, amelyeket be lehet bizonyí­tani. Vagy nem lehet bebizonyítani azt, hogy besúgóknak feljelentései alapján járnak el emberek ellen? A múltkor idehoztam azt a bi­zonyos esetet, ha jó emlékszem, a spicliknek a dolgát, a törökszentmiklósi esetet, amikor arról volt szó, hogy egy embert megbíztak azzal, hogy menjen el egy csomó kommu­nista röpirattal Törökszentmiklóson egy la­kásba, ahol már Összegyűlt körülbelül nyolc ember, adja át a megnevezett embereknek ezeket á röpiratokat. Az illető át is adta ezeket a röpiratokat a megnevezett emberek­nek. Egy óra múlva megjelentek a csend­őrök, elvitték ezt a három embert, akiknek a röpiratot odaadta. Nemcsak elfogták őket, hanem bevitték az ügyészségre. Nemcsak beviték az ügyészségre, de hónapokig ott tartották őket. Azután tárgyalásra került a sor. A tárgyaláson felmentették őket és ott ugyanaz az ember szerepelt terhelő tanuként, aki a röpiratot átadta ezeknek a szerencsét­len embereknek. Tehát igazat mond ez a ve­zércikk, amikor arról beszél, hogy besúgók­nak jelentései alapján történnek letartóztatá­sok és ítéletek. Vagy beszél ez a vezércikk a parasztve­rések dolgáról. Beszél arról, hogy a paraszto­kat verik kint a falvakban. Erről a kérdésről hány adatot szolgáltattunk már a it Képvi­selőháznak?! Hányszor beszéltünk már a Bi­har megyében történő atrocitásokról, vagy akár Hajdú megyében történtekről. Beszéltünk ilyen esetről, amely megtörtént Berettyóújfa­lun. Ha jól emlékszem, Biharkeresztesen tör­tént, hogy elővettek egy Veres nevű embert és össze-vissza verték úgy, hogy négy hétig fe­küdt betegen. Ezer és ezer esetet mondhatnék el, t. Képviselőház, arról, hogy mi történik a falvakban a parasztverések körül, hogy mi tör­tént például Pacsajon, amikor azt a paraszt­asszonyt, akihez elmentek amiatt, hogy szo­cialista az ura, megverték. Elmentek hozzá, megkérdezték, hol van az ura. Nem volt otthon az ura, elment valahova. Akkor az asszonyt össze-vissza verték, össze-vissza rugdosták a esendőresizmák. A gyermekével a karján veríték össze-vissza az ágyon! Ezek a parasztverések -igazak, t. Képviselőház. Igaz az is, hogy a statárium, a diktatúrá­nak igen aljas eszköze. Igaz az, hogy a Má­tuska-merénylet jegyében született meg a sta­tárium, egy gyönge kormányzat hozta a statá­riumot csak azért, hogy a maga uralmát meg­erősítse. A statárium ellen írtunk ebben a ve­zércikkben. Éppen a Gömbös-kormánynak nem volna szabad idehoznia ezt a kérdést, és a Gömbös-kormánynak nem volna szabad forszí­roznia azt, hogy ebben az ügyben, amely éppen egy olyan cikkel kapcsolatos, amelyet a statá­ülése Ï9S2 december 2Ï-én, 'szerdán. rium ellen írtunk, kiadassék a Népszava fele­lős szerkesztője, hiszen a Gömbös-kormánynak egyik első cselekedete az volt, hogy a statáriu­mot eltörölte, ami azt jelenti, hogy ő maga, sem tartja alkalmas eszköznek a statáriális el­járást. Már pedig, amikor mi írtunk a statá­rium ellen, akkor ézt alá is támasztottuk ada­tokkal, megmondottuk, hogy statárium alá ke­rülnek besúgórendszer alapján olyanok, akik voltaképpen nem csináltak semmit, de mégis oda kerültek agent provocateur-ök hazug felje­lentései, hazug bemondásai alapján. Nagyon jól tudjuk, hogy az agent provocateur-ök és besúgók — konstatáltam, nem egy esetben — állandóan hazugságokat mondanak és hazugsá­gokat írnak a rendőrségnek, hogy megszolgál­ják a Judás-pénzt, az árulás díját. Ezek az emberek a legképtelenebb hazugságokat írják a rendőrségnek és a csendőrségnek. Elmondottuk például, hogy az aratási szerződések dolgában a besúgók milyen hallatlan hazugságokkal traktálták a minisztériumot és hogy ide mert állani annak idején Károlyi Gyula gróf mi­niszterelnök úr, aki akkor még kormányon volt és Fischer Ferenc belügyminiszter úr és ezeknek a besúgásoknak alapján merték azt mondani, hogy az emberek az aratási szerző­dést visszautasítják azért, mert a szociáldemo­kratapárt központjából erre utasításuk van. Kisült erről is, hogy ez is hazugság, aljas be­súgó mesterkedése volt, aki ilyeneket írt a fel­sőbb hatóságoknak, nem tudom, az alispánnak, vagy főispánnak, aki azután tovább adta a miniszternek és annyira ment a dolog, hogy a parlamentben egy szociáldemokrata felszóla­lásra adott válaszában Károlyi Gyula gróf ak­kori miniszterelnök úr arra hivatkozott, hogy mi az aratási szerződések ellen izgatunk. Ilyen és hasonló esetek voltak. Itt van a Vannay-eset. Igaz amikor azt írja ez a cikk, hogy a statáriumról bebizonyult, hogy a kor­mány politikai ügyekben is alkalmazza balfelé. Mert kérdezem, a Vannay-puccs, amely a sta­tárium alatt történt, nem volt-e alkalmas, ha egyébként például a Sail ay— Fürst eset alkalmas volt, arra, hogy statárium alá vonják őket? Ezeket nem vonták statárium alá* (Propper Sándor: Ellenben két szerencsétlen ártatlan fiút meggyilkoltak!) pedig Gömbös úr panasz­kodott annakidején,— akkor még honvédelmi miniszter volt " hogy őt akarták felkötni és programmjukban volt a kormány kivégzése. A Vannay-ügyet azonban nem vitték statá­rium elé azért, mert ezek az emberek mind­nyájan szélsőjobboldali puccsisták voltak, akik a kormányzatnak, általában a kor­mányzati rendszernek tetsző cselekedetet kö­vettek el és azért. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelenté­séért rendreutasítom. (Propper Sándor: Ha­ver jeik!) Büchler József: ... ezeket nem vonták sta­táriális bíráskodás alá. . T. Képviselőház! Azt mondja a cikk, hogy Magyarországon csak gyökeres rendszerválto­zással lehet új korszakot teremteni és új kor­szak kapuját megnyitni. Ezt már ezerszer és milliószor elmondottuk ebben a Házban... Megmondottuk, hogy Magyarország népét nem lehet felemelni a porból, a nyomorúságból más­kép és ez meggyőződésünk, mint hogy egészen új politikai rendszernek kell következnie. Lik­vidálni kell ezt a rendszert, amely összehoz egy parlamentet esendőrszuronnyal, de nem csinálja meg az. általános titkos választójogot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom