Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

122 Az országgyűlés képviselőházának 133 viselőház! Veszprém vármegye tiszti főügyésze Farkas István országgyűlési képviselő men­telmi jogának felfüggesztését kérte, mert a pápai járás főszolgabírájának a megkeresése szerint a nevezett országgyűlési képviselő mint a «Népszava» című röpirat kiadója alaposan gyanúsítható azzal, hogy az 1914 : XIV. te. 29. §-ánk 3. pontjában megállapított kihágást elkövette azzal, hogy a «Népszava» című poli­tikai lap 1931. évi június hó 7. napján megje­lent példányáról készült «Különlenyomat» c. sajtóterméket az ugyanezen törvénycikk 11. ^-á'ban meghatározott engedély nélkül forga­lomba hozta, illetőleg terjesztés végett rendőr­hatósági igazolvánnyal el nem látott egyénnek adta át. A bizottság megállapította, hogy a megke­resés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüg­gés a vélelmezett bűncselekmény és a nevezett képviselő személye között nem kétséges, zakla­tás esete nem forog fenn, javasolja a t. Kép­viselőháznak, hogy Farkas István országgyű­lési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Kérem a bizottság javaslatának elfoga­dását. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Nincs senki felje­gyezve. Elnök: Szólni senki nem kíván. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfo­gadván, Farkas István országgyűlési képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüg­gesztette. Következik a mentelmi bizottság 417. számú jelentésének tárgyalása. Kérem annak ismer­tetését. Erődi-Harrach Tihamér előadó: Tisztelt Képviselőház! Győr, Mosón és Pozsony köz­igazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék tiszti főügyésze I. 891/1932. szám alatt Far­kas . István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a ma­gyaróvárig járás főszolgabírája 860/1932. kihá­gási számú megkeresése szerint a nevezett or­szággyűlési képviselő alaposan gyanúsítható az 1914 :XIV. tcc. 11. §-áha ütköző kihágás el­követésével, amelyet azáltal követett el, hogy 25 drb «Agrarprogramm der Socialdemokra­tisohen Partei Ungarns» című füzetet küldött Bankovits István mosonszentpéteri lakos cí­mére. A bizottság megállapította, hogy a meg­keresés illetékes hatóságtól érkezett, az össze­függés a vélelmezett bűncselekmény és a neve­zett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István ország­gyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Következik? Herczegh Béla jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Ház! Ez a mentelmi ügy a legtipikusabb példája annak, hogy mi­képpen nem szabad egy képviselőnek a men­telmi jogát felfüggeszteni. Egyszerűen arról van szó, hogy a szociáldemokratapárt azt az agrárprogrammot,^ amelyet kidolgoztatott^ a maga fórumai útján s amelyet elküldött egész Magyarország területére azoknak a szerveze­teknek, amelyek kint vannak az országban, — de nem a szervezetek címére küldte, hanem a szervezetek vezetőinek címére — ugyanezt a ülése 1932 december 2-án, péntekért* magyar kiadású agrárprogrammot lefordította németre és szintén elküldte egy ilyen szerve­zet vezetőjének a címére, Bankovits János mosonszentpéteri lakosnak. Arról később beszélek, hogy mit jelent magyarul az, hogy egyszerűen kiemelik a postacsomagot és megnézik, hogy mi van benne, mielőtt még a címzetthez jutna. Egy­szerűen meg kell nézni a törvényt, az 1914 : XIV. tcikket, amely a sajtóról szól és amelynek 11. §-a egészen világosan mondja ki, hogy a sajtótermékek utcai árusításához, — és ezen van a hangsúly — az utcai árusítás terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyre van szüksége. Elsősorban is ez nem röpirat, hanem egy füzet, amely tehát könyvalakban jejent meg. Ha ezt a könyvet utcán akarnám terjeszteni, ahhoz valóban belügyminiszteri en­gedély kellene. Itt ellenben nem erről van szó, hanem arról, hogy 25 darab ilyen füzetet, ilyen könyvet elküldtek egy bizonyos ember címére. Kérdem, honnan tudja a mentelmi bizott­ság, meg van-e állapítva az iratok között, hogy Bankovits János valóban terjesztette-e ezt a könyvet? Ez nem lehetséges, mert legfel­jebb a szándék foroghat fenn, hiszen Banko­vits István nem is kapta kézhez a 25 darab röp­iratot vagy könyvet, mert már a postánál el­kobozták és elvették. (Malasits Géza: Éljen a magyar pártatlan posta!) így jutott ez a cso­mag jogtalanul a magyaróvári járás főszolga­bírájának kezeihez. Megjegyzem még, hogy a törvényes rendelkezést játsszuk ki és a tör­vényt hagyjuk figyelmen kívül, ha ebben az ügyben valóban felfüggesztjük Farkas István képviselőtársunk mentelmi jogát, hiszen nincs súlyos esetről szó. Meritóriusan az ügy maga nem érdemli meg azt, hogy beszéljünk róla, csak mint tipikus esetet hozzuk ide a Ház elé, hogy méltóztassék elbírálni olyan eset-e ez, amelyből kifolyólag a mentelmi jogot fel lehet függeszteni. A dolognak van azután egy másik része: a postai cenzúra dolga. Erre nézve méltóztassék nekem törvényt felhozni, van-e joga a postá­nak arra, hogy ha számomra, akárhol lakom, küld valaki egy csomagot, ezt a csomagot tőlem elveszik, elkobozzák, sőt mielőtt hozzám kerülne, elveszik tőlem és a csendőrségen, il­letve a járási főszolgabíróságon a hatósági sze­mélynek kiadják. (Propper Sándor: Ez a bal­kanizmus! — Malasits Géza: Rosszabb, mint a Balkán. Ott nincs levélcenzura. Ez Magyar­ország!) Tudnék eseteket felhozni arra nézve, hogy a vidéken is megtörtént az, hogyha levelet írunk vidéki barátainknak, vidéki elvtár­sainknak, akik egy politikai meggyőződést vallanak velünk, ha van valami közölni valónk, akkor a posta ezt a levelet előbb a csendőrnek ada át. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Hát ez a legnagyobb visszaélés a polgár alkotmányos jogával. Nincs ugyan cabinet noir Magyarországon, (Propper Sándor: Hiva­talosan nincs» de valóságban van!) — amint én tudom nincs, de a valóságban van. Ha egy ilyen levél elmegy, legyen abban a levélben akármilyen privát ügyről szó, nem lehet azt képzelni, hogy én Bankovits István, moson­szentpéteri lakosnak nem 25 röpiratot, hanem gyermekeinek ruhát, vagy mást küldök (Propper Sándor; Névnapi gratulációt!) vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom