Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

90 Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1932 december 1-én, csütörtökön. megfordítva volt, akkor külországok képviselői jöttek Magyarországba a magyar szociális intézményeket és a magyar szociális biztosítás adminisztrációját tanulmányozni és akárhány ország a régi magyar munkásbiztosítás alapjain rendezkedett be, annak formáit és ügyvitelét fogadta el és vezette be a maga intézményeiben. (Büehler József: A németek ide jöttek tanulni!) Az angolok jöttek hozzánk tanulni, az angolok vittek el innen a mi szisztémánkból olyan részleteket, amelyeket azután meghonosítottak maguknál. A németek jöttek ide tanulmányozni és más nagy országokból is jöttek, nem is szólva a kis országokról, amelyek tisztára kopirozták a magyar munkásbiztosítás szervezetét. Az új államok tisztára kopirozták ia magyar munkásbiztosítási és az utódállamokban még ma is az 1907 :XIX. te. alapján szervezik és szervezték a munkásbiztosítást. Látjuk tehát: ha van valahol haj, az a baj nem ott van. ahol keresik és azt a bajt nem úgy lehet megszüntetni, ahogy meg akarják szüntetni, hogy t. i. maradjon meg az intézmény, maradjon meg a túldimenzionált bürokrácia, itt azután van túldimenzionáltság! — maradjanak meg a méltóságos urak, maradjon meg a hierarchia, maradjon meg minden, csak éppen azt a csekélységet akarják elkövetni, hogy a biztosítottakat akarják szerzett jogaiktól megfosztani. Ez az, ami nem megy; ez az, amibe nem lehet belenyugodni; ez ellen kell itt igen nyomatékosan tiltakozni és ez az, ami ellen igen kézzelfoghatóan fognak tiltakozni maguk a biztosítottak. Ez ma talán még nem látszik mert ma még nem vitték keresztül azokat a megszorító rendszabályokat, azokat a szerzett jogokat leállító rendszabályokat, amelyekről beszélnek, de én nagyon kérem is a t. kormányt és a t. Képviselőházat, óvakodjék attól, hogy erre a területre tévedjen; óvakodjék ettől nemcsak azért, mert ez antiszociális dolog hanem • azért is, mert ez erkölcstelen. Erkölcstelen! Itt megvásrolt jogokról sok százezer ember reményéről van szó. Tessék csak elképzelni annak a sok százezer biztosítottnak lelkiállapotát, akiknek minden héten levonják keresetéből a járulékot s akiknek ez a néhány garas is hiányzik ma, akik kevesebb kenyereit tudnak vásárolni gyermekeiknek a szociális biztosítás járulékainak levonása miatt. Ezeknek lelkében, ebben a tömeglélekben milyen gondolatok és érzések támadnak, amikor azt olvassák, hogy szerzett jogaiktól akarják őket megfosztani? (Kertész Miklós: Grandiózus becsapás volt!) Öreg emberek ezek, akik azért fizették be ezeket a garasokat, hogy majdan, ha elérkezik az az idő, amikor erre rászorulnak, amikor megrokkantak a munkában. a termelésben, vagy elérték és túl is haladták — ami sajnos, nem túlságosan gyakori eset — a 65 éves életkort, akkor majd elmenjenek ehhez az intézményhez, elmenjenek ahhoz a kapuhoz, amelyen behordták az ő pénzeiket. Ott pedig most azt mpndják nekik, hogy: nincs, a mélyen t. kormány, a keresztény-keresztyén nemzeti földmíves és polgári párt, vagy újabban a nemzeti egység pártja megszüntette, elvette, elkobozta az ő megvásárolt jogaikat. Méltóztassék elképzelni, hogy ez milyen hangulatot vált ki majd abból az egyesből és az egyesek tömegéből, tehát a tömegpszichéből. Mi történik akkor, ha magánember követ el ilyesmit, például egy magánbiztosító? Mert hiszen ez is biztosítás; a különbség a kettő között csak az, hogy ez kényszeralapon, az pedig önkéntes alapon történik. Eletemet biztosítani valamelyik biztosítóintézetnél nem vagyok köteles, erre engem a törvény nem kötelezhet, de hogy tagja legyen a munkás valamely szociális biztosítóintézménynek, arra kötelezi öt a törvény. Ebben az esetben tehát súlyosabb a helyzet. Ha a magánbiztosító az én befizetett életbiztosítási díjaim ellenében nem fizeti ki nekem a kikötött biztosítási díjat, akkor vagy csőd, vagy kényszeregyezség, vagy csalás, vagy valami egyéb történt ott, amiért az illetőt felelősségre vonják, magánjogilag és büntetőjogilag. Vagy bevasalják rajta az öszszeget, ha tudják, vagy ha hűtlenséget követett el, becsukják érte. Az etikus állam törvényei által garantált ebben az intézményben ezek a kötelező rendszabályok nem lelhetők fel. Az etikus állani megengedheti magának azt, hogy kiüsse özvegyek, árvák, öregek, rokkantak szájából a falatot? Azt, amelyet pénzért megvásároltak? Nekem nagyon, nagyon komolyan és őszintén kell figyelmeztetnem a kormányt és a t. Képviselőházat arra, hogy ne lépjen erre a területre és ne üljön fel annak a közhangulatnak, amelyet mesterségesen táplálnak. Senkinek sincs haszna abból, ha az öregségi és rokkantsági biztosítást felfüggesztik, ha most, amikor az első karencidő elmúlt, amikor az első négy évi, az első 200 heti befizetés megtörtént és a jogigények megnyíltak, elütik az illetőket joguktól. Ha van gond a szociális biztosításra, ez a gond ne abban merüljön ki, hogy azt hogyan lehet visszaszorítani, hanem ellenkezőleg: hogyan lehet úgy kiépíteni, úgy körülbástyázni, hogy megmaradhasson szilárdan és keményen és eleget tudjon tenni vállalt szociális kötelezettségeinek. T. Képviselőház! A kormány súlyos hibákat és bűnöket követett el a magyar társadalombiztosítással szemben. Nem ez a kormány, mert ez akkor még nem volt kormány. Ez még csak készül elkövetni igen súlyos merényleteket. Beszéljünk a rendszerről. A tizenháromesztendős rendszer pótolhatatlan mulasztásokat és bűnöket követett el akkor, amikor ezt az intézményt megrakta azzal a tehertétellel, amely alatt most recseg, ropog az egész intézmény. Mert ez öli meg ezt az intézményt: az a bürokrácia, amely ott valóban túlteng. Oda átsibolták a minisztériumok használhatatlan anyagát. Vannak ott tábornokok, miniszteri tanácsosok, vannak ott államtitkárok, vannak ott adóvégrehajtók és vannak ott adóellenőrök. Akiket máshol már nem tudtak használni, akik máshol már nem tudtak produktív munkát kifejteni, azokat egy szép, merész gesztussal áttolták ennek a munkásintézménynek terhére és ezzel olyan óriási terhet róttak az intézményre, amely alatt az természetszerűleg nem tud megállni. Uj teher például az Oti.-val és Mabi.-val kapcsolatban az, hogy megtörtént az összeomlás után ... ötpercnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. Propper Sándor: Odatettek például az intézmény élére egy generálist akinek a hadseregnél lehettek érdemei akinek a hadseregnél voltak szerzett jogai. Ez az egyáltalában hozzá nem értő katona bácsi odajött és szegény csak néj zett, hova került ő. Sejtelme sem volt arról az ügykörről, amelyet neki most irányítania és ) vezetnie kellett volna. Csupán néhány hétig i volt ott, mert tovább még a kurzus sem tudta megtűrni azt a tehetetlenséget, és hozzánem-