Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-131

68 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1932 november 30-án, szerdán. nem kártalaníttattak, a teriileteket ki nem sajátították, sem semmiféle egyezség ebben a kérdésben nem köttetett. Éppen most szombaton járt nálam olyan gazda, akinek négy bold földje van, mindet elvitték a gáttal és most a sóhivatalba küldik, hogy ott kérje földjének ellenértékét. Kérdem, lehet-e így kultúrországban gátmunkákat végezni, lehet-e egy vármegyében felelősség mellett sok százezer pengőre menő munkát ilyen frivol és cinikus könnyelműséggel és kortesszempontok szerint irányítani? Azt kérdezem a jelenlevő földmívelésügyi miniszter úrtól, mit szándékozik cselekedni ebben a helyzetben, hogyan fogja útját állani annak, hogy a már befektetett pénz tavasszal ne váljék semmivé, ha újból lejön a Tiszának előrelátható magas vízárja. Mit fog cselekedni a veszélyeztetett községek megmentése érdekében, amikor előreláthatólag a bábolnai hibásan vezetett gát következtében rendkívül erős nyomás fog az ott primitíven megépített gátakra nehezedni

1

? Mit fog cselekedni most,, a téli Időben, amikor tökéletesen járhatatlanná válik az az egyetlen út is Bábolna és Dorogma között, mert az úttestre rakták rá legnagyobb részben ezt az új védgátat, amineS az a következménye, hogy két község ma teljesen el van zárva a világtól, mert a félig kiépített töltéseken minden közlekedés lehetetlenné vált. Másképpen, mint gyalogszerrel, vagy repülőgépen már most sem lehet ezeket a községeket megközelíteni. Arra kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, vessen véget ennek az Ázsiának és méltóztassék megmondani, miféle eszközökkel szándékozik egyrészt a már befektetett pénz megmentését, másrészt pedig az elkövetett hibák megtorlását biztosítani? Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállav Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy először a második részére válaszoljak a képviselő úr interpellációjának. (Mozgvs a balközéven.) Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék idefigyelni, hogy rögtön az első dolognál megállapíthassam, hogy bizonyos tévedés van az egész dolog beállításaiban, mert ott egy pillanatig sem volt védőgátak építéséről szó. Az én minisztériumom, vagyis a földmívelésügyi minisztérium soha ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, egyetlenegy fillért az én tárcám részéről erre a munkálatra rendelkezésre nem bocsáttatott. (Eckhardt Tibor: Akkor súlyos hazudozás folyt a kerületben!) En csak relata refero mondhatom el a tényállást, amelynek kezdetén, — ezt a kérdést még államtitkár koromból ismerem —Borsod vármegye főispánja fennjárt, — abban az időben még Mikszáth Kálmán akkori főispán járt fenn — aki szintén érdeklődött a dolog iránt és azt mondotta, hogy azoknak a községeknek elsősorban az; inségmunkák terhére bizonyos menekülő utakat kell készíteni, amelyeknek célja az. hogy árvíz esetén a lakók a községükből el tudjanak hurcolkodni és az árvíz apadása után vissza tudjanak menni és földjeiket megművelés végett egy töltésen át meg tudják közelíteni. Arról van azután tudomásom a nálam lévő jelentésekből, amelyek nem az én minisztériumom gesztiójából származnak, hogy erre a célra léÖÖOO pengő folyósíttatott (Gr. Hunyady Ferenc: Honnan?) és abból ilyen menekülő utak építtettek. En bizony nem ismerem azok irány vezetését és tényleg, ha most foglalkozom ezzel a gondolattal, nem látom egészen indokoltnak azt, hogy ha már ilyen költségek befektettettek a menekülő utak gondolatának megvalósításába, az nem kapcsoltatott össze bizonyos ármentesítő gondolattal. (Eckhardt Tibor: Kendszerrel!) Nem tudok ebben a tekintetben sem pró, sem kontra nyilatkozni, mert hiszen nem én intéztem a dolgokat, és a földmívelésügyi minisztérium sem intézte. az intenció jó és helyes volt. Hogy azután, amikor a politikai villongások ebben a kerületben bekövetkeztek, ott tegyáltalában tovább folytak-e ezek az útépítések, erről azután igazán semmiféle tudomásom nincs. Ami az engemet érdeklődő kérdést illeti, t. i. az ármentesítés kérdését, azzal foglalkozni fogok és ki foerom küldeni oda embereimet, akik megvizsgálják a dolgot és megállapítják, hogy esetleg társulat alakításával, annak megfelelő segélyezésével és annak a vízművi mérnöki munkába való bevonásával mi tehető abban az irányban, hogy a már meglévő töltések mint védőgátak egy ármentesítő rendszerbe bevonassanak. Az eddigi összes építkezéseket a miskolci államépítészeti hivatal vezette, és nem a kultúrmérnöki hivatal, sem pedig a minisztérium részéről valaki. (Dinich ö^ön: Az államtitkár úr kint volt innen Pestről!) De nem az én minisztériumomból. (Dinich Ödön : A kereskedelemügyi minisztériumból! — Z&j.) Elnök: Csendet kérek. Kállav Miklós földmívelésügyi miniszter: Meglehetős szomorúsággal kell rátérnem az interpelláció másik^ tárgyára, mert igazán borzasztó rossz szájízt hagy az embernél ÍIZ, ha azt látja, hogy bárminő helyes intencióiú törekvések indulnak is meg ebben az országban, azoknak joggal vagy jog nélkül olyan háttereket állapítanak mear, amelyek igazán távol állanak elsősorban tőlem, aki ezeket az intézkedéseket megtenni akartam. En annak a pártnak, amelyben képviselő vagyok s ^ amelynek tagja vagyok, hűséges, kitartó híve vagyok, de mint földmívelésügyi miniszter sohasem fogom összekeverni egymással ezt a két pozíciót. (Ëlénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Erre a kérdésre nézve maga Eckhardt Tibor képviselő úr is elismeri^ hogy midőn egy ízben a minisztériumban járt, — nem is nálam volt, hanem az illetékes referensnél , — az ügyét mint magától értetődő dolgot úgy elintézték, hogy a hozzám beérkezett jelentés szerint a képviselő úr még köszönetét is kifejezte. (Eckhardt Tibor: (TTgy van!) a gyors és lojális elintézésért. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam ezekre az utóbbi dolgokra vonatkozólag az^ ugyanattól a fórumtól hozzám beérkezett jelentést, hogy akkor a precizitásban megtaláljuk a kivezető utat. (Olvassa): «A képviselő úrnak első irányú panaszára a vizsgálat azonnal megindíttatott, amelynek folytán az volt megállapítható, hogy a képviselő úrra szavazók 50 százalékának igénve teljesen kielégíttetett, még a fennmaradó 50 százaléknak, amely a kölcsönvisszafizetés szempontjából^ kellő biztosítékot nyújtani nem volt képes, általában fejenként cirka 50 kilogramm vetőmag javasoltatott. A vizsgálattal megbízott gazdasági felügyelő megállapította azonban, hogy az egyes gazdák fizetőképességének elbírálása úgy a képviselő úrra, mint az egységespárti képviselőjelöltre szavazó gazdákra vonatkozólag a község elöljárósága által általában véve túlszigorúan történt. Azonnal intézkedés tétetett, hogy a vetőmagot kérő gazdák, ebből a szempontból újból és enyhébben bíráltassanak el. Ehhez képest az eredetileg kiosztott búzavető-